Archív

NOW_9256

A progresszív rock a könnyűzenei műfajok egyik legizgalmasabb, legösszetettebb színtere, már-már a komolyzenéje. Lehet ezt is jól vagy rosszul csinálni, na de metálos arcletépős tökösséggel, na az már valami! Az utóbbi években úgy tűnik Ausztrália rendesen bekeményített ezen a téren, ennek volt élő bizonyítéka a tegnap esti buli a Dürer Kertben. két magyar és két ausztrál banda mutatta meg, milyen is a prog-rock: Deley, Alithia, The Hostages Went Home és sleepmakeswaves. Kész…

 

8:50 – Dürer kisterem. Érkezés késve, sörrel. A Deley utolsó másfél számára sikerült beesni, akiket amúgy egyáltalán nem ismertem. Nem is vonnék le nagyon mélyen szántó következtetéseket, de meggyőztek maguknak. Kicsit space, kicsit pszichedelikus vonalon mozgó instrumentális post-rock. A basszustémák nagyon jók voltak, a gitár is bejött, egyedül a billentyű volt egy-két helyen bántóan éles, de ez akár a hangosítás is lehetett. Összességében egy tök jó, lágyan körbeúszó hangzásvilág, érdemes utánajárni kik is ők valójában!

 

NOW_9056

Kedd este és kistermes koncert – nem tolongtak az emberek, pont elegen lézengtek itt-ott. Kis szünet után az ausztrál Alithia csapott bele. Róluk annyit tudtam, hogy a 25-i Turbo lemezbemutatón ők voltak a vendégzenekar, szóval sejtettem, mire számíthatok. Kicsit a Turbo és sleepmakeswaves keveréke, pszichedelikus gitár effektek, lágyan úszó hangzásvilág, grunge-os nyersség. A dobos és perkás együtt zseniális, durván bennük van az ausztrál sivatag tüze, az intenzív dobtémáktól volt egy törzsi, sámánisztikus hangulata a zenéjüknek. Delayek, visszhangok, tömény energia! Először hallottam őket, de nagyon adta!

 

NOW_9079

Az már csak apró plusz poén volt – nagyot koppant -, amikor az utolsó szám előtt a billentyűs-énekes megköszönte, hogy itt voltunk, és a basszeros leoltotta magyarul, hogy sok a szöveg. Hogy mi? Magyarul! Megnéztem jobban a formát, és nézd már! Hát ő ‘Allan Stone’, a kamu világsztár a szigetről! :) Becses nevén Tibi, akivel már volt szerencsém összefutni 2012-ben SZIN-en, akkor nyomtak ugyanis egy turnét a Grand Mexican Warlockkal, az említett videó pedig nem sokkal előtte keringett a neten, sok humor forrásaként.

 

 

Átszerelés, miegymás, és érkezett is a The Hostages Went Home, akik itt mutatták be most megjelent Naturalies című második lemezüket. Ahogy a lemezről is hiányoltam némi dühöt és még több energiát, itt is ezt éreztem. Mintha egy kicsit meg lettek volna illetődve és nem mernének beleadni mindent, pedig túl vannak néhány koncerten, sőt, a Kamikaze Scotsmen társaságában tavaly ősszel játszottak is már a Dürer nagytermében a sleepmakeswaves és a 65 Days of Static előtt. A zene jó volt, a számok jók, valahogy még sem éreztem 100%-osnak.

 

NOW_9122

A sleepmakeswaves már harmadszor jár nálunk, amiből az első kettőt sikeresen kihagytam, úgyhogy már nagyon izgatottan vártam, hogy végre láthassam őket. A to you they are birds, to me they are voices in the forest-tel kezdtek, ami nagyon erős, hazavág az első pillanattól. A basszusgitáros csillogó kopasz fejével és büntető szakállal bólint bele a metálba. Az eddig csak lemezről ismert zene egy pillanat alatt tökéletesen új értelmet nyert! Olyan nyers metál-energiát toltak bele, ami leszakította az arcokat. Az őserő robbant szét bennük, meghaltak, megőrültek, zúztak, bármelyik szegecselt hónaljszagú heavy metál bandát megszégyenítve! És mégis, a zene olyan igénnyel és olyan profizmussal szólalt meg, amin ledöbbentem. Alapvetően hangzás orientált, dallamos, mégis kemény zenéből hozták elő a kemény nyersséget, megtartva a gyönyörű dallamíveket.

 

NOW_9243

Játszottak új számokat, amik zseniálisan kurva jók, a régiekről nem is beszélve. Abszolút instrumentális banda, de egyáltalán nem hiányzik az ének. Bár valami visual jól jött volna, nem foglalkoztatott sokáig a gondolat. A dobosuk egy rongybaba és woodoo bábu keveréke, nem sok embert láttam így játszani. Az, amit műveltek, leírhatatlan. Videót kellett volna forgatnunk fotózás helyett…

 

Elfogytak a szavak, vége lett a koncertnek is… Még akartam!

Az este mind a négy zenekara dicséretet érdemel, ahogy a szervező is, nagyon jól volt összerakva a buli, el tudnám viselni minden hétvégén így, ebben a sorrendben!

 

Décsy Eszter

fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

Színekkel játszva – The Hostages Went Home: Naturalies

Kamikaze Scotsmen – interjú Fülöp Bencével

Pentagram – meghallgattuk az új TURBO lemezt

Grand Mexican Warlock lemezbemutató, Kamikaze Scotsmen & Mother’s Cake (AT) @ A38, 2014.03.20.

SZIN 2012

 

Megosztom.

Szólj hozzá

Itt zöldebb a fű és kövérebb a tavasz.

Kövess minket facebookon!