Archív

ziggystardust

A sorozatban magyar zenészekkel/zeneszeretőkkel fogunk végigmenni korszakalkotó, meghatározó lemezeken kortól és stílustól függetlenül. Hosszas fejtörés után szedtük össze a listát, fontossági sorrendet mellőzve, kizárólag a magunk örömére. Ezzel vitatkozni szabad, hátha tanulunk tőletek.

Az eheti részben Vince Murphy-t, Paddy And The Rats basszusgitárosát kérdeztem David Bowie The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című lemezéről.

 

David Bowie minden kétséget kizáróan kiérdemelte a mára már nevével egybeforrt „a pop kaméleonja” jelzőt. Személye a folyamatos megújulásra képes, kiapadhatatlan kreativitású művész szimbólumává vált, művészetének hatása a popkultúrára pedig megkérdőjelezhetetlen fontosságú. Akár a divat, akár a könnyűzene világát nézzük, Bowie mindig egy lépéssel saját kora előtt járt, inspirálva ezzel a legkülönbözőbb stílusirányzatok kibontakozását.

David Robert Jones 1947. január 8-án, az egyesült királyságbeli Brixtonban, kertvárosi környezetben született középosztálybeli családban. Egészen fiatal korától vonzotta a nagyvárosi nyüzsgés, London pezsgő klubélete. 1967-ben a fővárosba költözött, és ugyanebben az évben megjelent első, David Bowie című lemeze.

 

Néhány mérsékelt sikert és bukást követően a nagy áttörést az 1972-es The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars hozta meg David számára, amelyet a szakma a glam rock egyik alapkövének tekint. Vitás kérdés a lemezzel kapcsolatban, hogy konceptalbumnak tekinthető-e. Minden esetre, tény, hogy a rajta szereplő dalok nagy része már korábban kész volt, mint maga a koncepció.

Az énekes minden korábbinál extravagánsabb külsővel állt elő, erősen sminkelve, vörösre festett tüskefrizurával, női ruhákban, a földönkívüli rocksztár, Ziggy Stardust szerepében. A különböző personák megteremtése a későbbiekben is része maradt munkásságának, ám mindközül kétségkívül ez a leghíresebb, és a rajongók körében a leginkább kultikus figura. Nem csupán Bowie, de mondhatni, egy egész generáció elidegenedettség-érzetét, elveszettségét testesítette meg.

 

Vikki Ricci

 

Vince Murphy: Először is, beszéljünk magáról a ’70-es évekbeli David Bowie-ról, azaz Ziggy Stardust-ról, aki mint rock ’n’ roll messiás alászáll a csillagporos mennyországból és megváltja a virággyerekek nemzedékét az unalmas és középszerű hippi-kultusztól, majd helyette egy sokkal felforgatóbb, még lázadóbb „eszmét” ad: a sexual revolutiont, mely izgató, meghökkentő és polgárpukkasztó attitűdjének legékesebb gyémántja maga a glam rock, alapköve pedig az 1972-es Ziggy Stardust album. Így ebben az esetben nyugodtan mondhatjuk, hogy Bowie korszakváltó, de mindig is korszakalkotó volt, ami abban nyilvánult meg leginkább, hogy sosem követte, hanem teremtette a trendeket. Ha csak a zenét nézzük, olyan műfajok csíráztak ki munkásságából, mint a glam rock, new wave, dark wave, punk rock, goth rock és egyáltalán a zenei szubkultúra kommersz popjától távolabb eső alkotások. Arról sem árt tudni, hogy ez az eszme – és maga Bowie is – a korai 70-es években többek közt olyan művészeket táplált, mint Lou Reed vagy Iggy Pop. Azt pedig, hogy a kor vitathatatlanul legnépszerűbb brit előadója volt, a Ziggy album varázsán túl köszönhette rendkívül szuggesztív, de erőteljesen kétértelmű személyiségének, egyszóval egész nem evilági lényének és a már említett hippi szeretet-szarságokba belefáradt nemzedéknek, aki őt az egekbe, sőt egészen a világűrbe emelte. Persze a mai, Placebo-n vagy még inkább Marilyn Mansonon szocializálódott Y-okat egy ilyen albummal már nem lehet lesokkolni, így a XXI. század generációjának sokkal inkább megérnie kell rá, hogy be tudja fogadni a Bowie-jelenséget. Engem is 30 évesen ért utol ez az album, és így tudott első hallásra magával ragadni. Emlékszem, mikor fiatal koromban valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ”Glam rock? Haver, az nem a Mötley Crüe, meg a Poison, hanem David Bowie”, én csak nevettem és nem értettem, hogy miért jön valaki egy olyan fazonnal, aki almazöld öltönyben nyomul és azt énekli, hogy lets’s dance. Meg kellett hozzá ismernem a Ziggy albumot, hogy ráébredjek, hogy már nem a hatásvadász, amerikai hard rock „glam” bandák csillogása, hanem ez az „ősibb”, mélyebb, színesebb világ az, ami minden szempontból kielégít, és amivel igazán azonosulni tudok. Ezek után már bátran ki mertem jelenteni, hogy a glam rock gyökerei igenis Anglia földjébe kapaszkodnak. Az albummal kapcsolatban nem akarok túl sok személyeset mesélni, mert ezt mindenkinek magának kell megélnie. Viszont van pár dolog, amit érdemes tudni róla: David Bowie egy űrkorszaki „szuperhőst” teremtett, akit nem átallott saját képére formálni, de az is lehet, hogy inkább önmagát formálta Ziggy képére, hiszen itt vitte először túlzásba a sminkelést, a magas talpú (platform) cipőt és csizmát, vagy az androgün űrkosztümöket. Mivel egy konceptalbumról beszélünk, az elejétől a végéig illik meghallgatni és nem kiszedegetni belőle dalokat, bár nyilván mindenkinek akadnak majd kedvencei. Én is így voltam pl. a Moonage daydream, a Rock ’n’ roll suicide vagy a Lady Stardust című dallal, amiről sokan nem tudják, hogy barátjáról a T. Rexes Marc Bolanről írta. Az album zenei hangzása és hangszerelése a kor szellemének és a világűrre fordított figyelemnek megfelelően bővelkedik a delayben és egyéb effektekben, ősi szintetizátorokban, chrunchos gitársoundban, kecses zongoratémákban és a Bowie-nál sajátos félhamiskás szakszizgatásokban. Végül pedig nagyon fontosnak tartom megemlíteni a Bowie-ra ebben a korban még erősen jellemző, jellegzetes magas, vékony hangon előadott hisztizéseket, nyavalygásokat, amivel igazán belopta magát a szívembe. Aki eddig még nem tette, az most tegye meg magának azt a szívességet, hogy beszerzi a ’70-es évek első felének legnagyobb brit klasszikusát, mert ha már megfelelt egy Kurt Cobainnek vagy egy Trent Reznornak, akkor talán lehet benne valami kevés.”

 

1. Five Years – 4:42

2. Soul Love – 3:33

3. Moonage Daydream – 4:37

4. Starman – 4:16

5. It Ain’t Easy – 2:57

6. Lady Stardust – 3:21

7. Star – 2:47

8. Hang On To Yourself – 2:38

9. Ziggy Stardust – 3:13

10. Suffragette City – 3:25

11. Rock ‘N’ Roll Suicide – 2:57

 

Megjelenés: 1972. június 6.

Felvétel: 1971. szeptember, november; 1972. január 12-18., február 4.; Trident Studios, London

Stílus: Glam rock, art rock

Hossz: 38:37

Kiadó: RCA

Producer: David Bowie, Ken Scott

 

 

Eddig:

Nirvana – In Utero

AC/DC – Let There Be Rock

The BEATLES – Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band

Red Hot Chili Peppers – Blood Sugar Sex Magik

Joy Division – Unknown Pleasures

BLACK SABBATH – Master of Reality

Megosztom.

Szólj hozzá