Archív

creedence

A sorozatban magyar zenészekkel/zeneszeretőkkel fogunk végigmenni korszakalkotó, meghatározó lemezeken kortól és stílustól függetlenül. Hosszas fejtörés után szedtük össze a listát, fontossági sorrendet mellőzve, kizárólag a magunk örömére. Ezzel vitatkozni szabad, hátha tanulunk tőletek.

A mai részben Gábor Andrist, az Ozone Mama gitárosát faggattuk egy kicsit a Creedence Clearwater Revival Willy and the Poor Boys című 1969-es lemezéről.

 

Andris: A Creedence Clearwater Revival zenekart még gimiben ismertem meg az Utca legjobb kocsmája nevű helyen. Odajártunk ugyanis iszogatni néhány hozzám hasonlóan renitens osztálytárssal (bár nem volt ilyenből sok). Idősebb rocker palik vegyültek ott és mindig fasza 60-as, 70-es évekbeli zene szólt. Egyszer épp egy Creedence lemez ment, mikor rákérdeztem mi volt az, a kocsmáros így válaszolt, hogy “hát ez Krídensz”, mintha tudnunk kellett volna, nos itt kezdődött, egyből rápörögtem. Nemsokkal később kaptam egy Creedence bakelitet egy haveromtól, akivel az első pszichedelikus élményemet osztottam meg, ez volt a Cosmo’s Factory, melynek imádom a borítóját. John Fogerty a klasszikus rock történetének egyik egyik legmeghatározóbb hangja és személyisége. (Aki nem látta, mindenképp nézze meg Dave Grohl – Sound City c. filmjét!!)

 

A Willy and the Poor Boys lemezt tulajdonképpen azért választottam (választhattam volna akármelyiket), mert ezen az albumon van egy dal, amit az Ozone Mamával feldolgoztunk. Sokak számra lehet ismert a dal a Forrest Gump c. filmből, a Fortunate Son, mely a vietnami háború idején íródott (1969). Ez egy háborús borzalmak ellen tüntető, mozgalmi induló. Több dal is erről a lemezről – Midnight Special, Down On The Corner – felcsendült már megannyi filmben. Fontos megemlíteni, hogy a Rolling Stone Magazine be is válogatta ezt a korongot a Világ 500 legjobb albuma közé. 1970-ben első lett a francia top 50 listán, majd majdnem 20 évre rá platina lemezzé avanzsált. A megjelenés éve: 1969 számomra talán az egyik legfontosabb év a modern rockzene történetében, hiszen szinte minden olyan előadó egy mérföldkőnek számító albummal jelentkezett, akiket személy szerint nagyra tartok. (Gondoljunk csak bele: Beatles, Stones, King Crimson, The Who, Captain Beefheart, Led Zeppelin, MC5, stb..)

 

A Creedence számtalan mai előadóra hatással volt: Bob Seger, Santana, Pearl Jam, U2, Bruce Springsteen csak pár a sok közül, akik feldolgoztak CCRB dalokat, az nem véletlen, hogy  minden amerikai zenelejátszóban ott figyel pár daluk.

A Willy and the Poor Boys-t alaplemeznek tartom, egy kiváló roots rock korong, southern rock, country, blues és helyenként bluegrass elemekkel, melyet mindenkinek bátran ajánlok, aki szereti ezt az időszakot és esetleg mélyebben szeretne ismerkedni a CCR munkásságával.

 

1.         “Down on the Corner”

2.         “It Came Out of the Sky”

3.         “Cotton Fields” (Huddie Ledbetter)

4.         “Poorboy Shuffle”

5.         “Feelin’ Blue”

6.         “Fortunate Son”

7.         “Don’t Look Now (It Ain’t You or Me)”

8.         “The Midnight Special” (Traditional, arr. J. C. Fogerty)

9.         “Side o’ the Road”

10.       “Effigy”

 

Megjelenés: 1969. november

Felvétel: 1969 – Fantasy Studios, Berkley, California

Stílus: roots rock, swamp rock, southern rock, country rock, blues rock

Hossz: 34:31

Kiadó: Fantasy

Producer: John Fogherty

 

Eddigi lemezek itt!

 

Kapcsolódó:

Újra Dobos Gergely az Ozone Mama basszusgitáros posztján – Interjú Székely Marcival

 

Megosztom.

Szólj hozzá