Archív

 Ismeritek azt a viccet, amikor a sör és a fröccs kiabál át egymásnak a Duna ellentétes oldaláról? Nem? Eleddig mi sem voltunk tisztában a csattanóval, de nemrég volt alkalmunk szembesülni vele. Ugyanis 7.-én szombaton  (illetve az egész hétvégén) valamilyen úton-módon sikerült létrehozni azt a csillagászati méretű együttállást, amikor is a Főzdefeszt és Street food show-al átellenben a Fröccs és Barbecue Fesztivál dübörgött, mintha csak Buda és Pest harcolna egymással, egy-egy frissítő képében. Nem volt mit tenni, mint kimenni és kóstolni.

 

Szombat délután, rekkenő hőség, sorban állás sokáig, aztán sör! Három körül értünk oda a műegyetemi rakpartra, a Főzdefesztre, hogy aztán rögvest be is állhassunk a sorba, a fizető kártyák feltöltéséért. Metapay hódított ugyanis idén a feszten, csak és kizárólagos egyeduralkodóként. Ez a megoldás mondjuk nem igazán nyerte el a tetszésünket, egy nagy egyhetes fesztiválon nagyon jó, viszont annak, aki csak kiugrott pár sörre, annak ez alsó hangon 10-20 perc sorban állást jelentett. Mindezt csúcsidőn kívül, és nem mellesleg még egyszer visszafelé is, amikor visszaváltottad a kártyát. De sebaj, elindultunk végignézni a sörfőzdék felhozatalát. A bőség zavarában jó negyed órát csak meresztgettük a szemünket, hogy mit és merre csapolnak. Aztán persze be is kóstoltunk párat.

 

 

Az Élesztő vezénylésében legurult egy Medvetánc és egy Megawatt is. Amilyen könnyed r’n’r volt a medvével ropni, olyan szigorú volt a millió wattos kihívás. A Bigfoot Sörfőzde gyermekei közül bekóstoltuk a Chicago-t, és egy mézes gyombért. Az előbbi egy vörös pale ale, míg az utóbbi egy könnyedebb játék az ízekkel. Ha már itt voltunk, és a Hopfanatic is, akkor náluk is tettünk egy látogatást. Tőlük egy White Hops, és egy Fekete Erdő került kiválasztásra. A legújabb 15%-os Tsunami névre keresztelt sörükhöz azonban nem voltunk elég bátrak. Éltünk a gyanúperrel ugyanis, hogy akkor rövid úton véget érne a sörkóstolás, ha bevállalnánk ezt az isteni szelet… majd legközelebb. Eztán szusszantunk egyet, kicsit elidőzve a verőfényben. Mondanom sem kell hogy visszatérve a forgatagba, már inkább csak a lágyabb ízeket kerestük. Volt itt ugyanis kivis és birs sör is a Legenda Sörfőzde szárnyai alatt, de szintén itt lehetett kóstolni, a remek tripla meggyet is, ami amilyen finom, olyan izmos.

 

Nowkorsó

 

A fesztivál leírásában szerepelt a street food show, ami nem tudjuk mennyire volt beleépítve ebbe a sokadalomba, de pár Burgeresen, és klasszikus kolbászoson, valamint egy kínai kajáson kívül, csak egy osztrigás bódén akadt meg igazán a szemünk. Osztrigát, sörfesztre? Burzsuj street food a javából.  Persze az is lehet, hogy a sör dominált le bennünk minden egyebet. Ellenben valóban sokan képviselték magukat (főleg sör fronton), viszont többen hiányoltunk némi zenét ebből az egész forgatagból. A bódékban igaz ciripelt valami – volt ahol játszottak is dorombon – de ez nem igazán volt hallható. A másik nagy hiányosság az árnyékolás, ami gyakorlatilag sehol sem volt csak a bódék körül. Középtájon a sok pad pedig üresen tátongott, mert a tűző napsütést csak kevesen merték megkockáztatni. Igaz jól be lehet így rúgni, bár kérdés, hogy mennyire érdemes. Mindenesetre hely volt bőséggel, és valóban kellemesebb a Duna part közelsége, mint a belvárosi kis utcák szűkössége. Nem hiába új hely, új problémák, de ezt tán jövőre kinövik.

 

Amikor már meguntuk kicsit a sör ízét, na meg majdnem lefogyott a kártyánkról a feltöltött pénz, egy hirtelen ötlettől vezérelve átugrottunk a szemben lévő fröccs fesztiválra. Vicces mi? Egymással szemben a fröccs, és a sör. Véletlen lenne? Kitudja. Az mindenesetre biztos, hogy akármelyik oldalon is állt az ember, bőven lehetett látni és hallani a konkurenciát a túloldalon. A Fröccs és Barbecue Fesztivál a Bálna mellett foglalt helyet. Be kell vallanunk, hogy a valódi ok amiért át akartunk menni, az nem más, mint a lassan legendás Tibi Atya, és az ő fröccse. Viszont megérkezve talán azt is megkockáztathatnánk, hogy jobban egyben volt az egész, mint szemben. Bár ezt lehet, hogy csak a hely mássága, és a tömörebb helykiosztás adta. Volt kalács, népi cuccok, fröccs, de rengeteg kolbász és minden, ami magyar BBQ. Mert azt be kell látnunk, hogy az amcsi változathoz sok köze azért nem volt. Illetve hajkefe… miért? Mi sem tudjuk. Cserébe volt zene.

 

Tiba atya fröccsi

 

Egy ingyen fröccs után – ami elvileg a világ legnagyobb fröccse volt, szerintünk inkább csak a legtöbb, és nem mellesleg borzasztó rossz – sikerült megtalálni Tibi Atya fröccsöntő gépét, amiből fröccsöntött pohárba nyomták a szénsavas nedűt. Azért a minőség itt is hagyott kivetnivalót maga után, de a pohárért már megérte. Ezután még zárásnak lenyomtunk egy pohár sört a Jónásban (nesze neked fröccsfesztivál), és miközben süttettük magunkat a folyóparton, lélekben integettünk fertályórával ezelőtti önmagunknak a másik oldalon. És hogy mi a tanulság mindebből? A Főzdefeszt és a Fröccsfesztivál egyidejű jelenléte a Duna két oldalán nagyon, ismétlem NAGYON veszélyes kombináció!

 

Szabó Tamás és Zsirmon Norbert

Képek: Csákvári Péter

és NOW

Megosztom.

Szólj hozzá