Archív

Nem olyan sűrűn, ahogy szeretnénk, de azért előfordulnak igen nagy nevek Magyarországon. Az idei év ráadásul igen jól alakul ezen a téren. Novemberben röppent fel a hír, hogy bizony sikerült hazánkba csábítani az egyik legkellemesebb metált játszó amerikai bandát, és végül sokak álma vált tegnap valóra; a PeCsa színpadán játszott az Alter Bridge. Myles Kennedy, Mark Tremonti, Brian Marshall és Scott Phillips személyesen, csak ott, csak nekünk!

A 2004 óta változatlan felállásban játszó michigani banda éppen negyedik stúdióalbumát, a Fortress-t turnéztatja és nem utolsó sorban az alapítás 10. évfordulóját ünneplik. Egész nap izgalom, folyamatos önhergelés a kedvenc számok hallgatásával, aztán végre eljött az idő, irány a PeCsa. Gyülekező a hely előtt, Balázs cimborám teljes extázisban mutogatja aláírt gitárját. Neki már biztosan lesz egy jó estéje, gondoltam, ha itt ki is purcan, akkor is. Pont kezdett az előzenekar, mikor beértünk. A The Treatment nevű angol banda származásukat meghazudtoló módon olyan amerikai szájízű hard rockot tolt, amit ha sztereotípiával szeretnék élni, bármelyik amerikai filmben egy rock koncerten mutatnak. A zenéjük, a kiállásuk, mindenük ilyen volt, és két és fél szám alatt nem győztek meg arról, hogy én még aszalódnék egy kicsit a koncertteremben, már ha nem muszáj.

Közeledett a 9 óra, az arcokon egyre nagyobb feszültség és izgalom, irány befelé, megkeresni a legjobb helyet a színpad előtt, aztán a percek visszaszámlálása. Egyszer csak a zene elhalkult, a fények kialudtak, és bevonult az Alter Bridge. Az emberek megőrültek, megkapták első számként az Addicted to Pain-t, tökéletes, tarolós kezdés, feldobtak minket a magasba, és ezt az energiát tartották végig az egész koncerten. Az új Fortress csak a második kedvenc lemezem, a legtöbbet a 2007-es Blackbird-öt hallgatom, így másodikként a Come to Life végképp megvett magának. Az ezt követő Bleed it Dry szólója annyira gyönyörű volt, hogy többen majdnem összepisiltük magunkat, mint a kiskutyák. Nem is igen sorolnám tovább a számokat, az összes, tényleg az összes hatalmas volt. A settlistet nagyon jól felépítették, fenntartva a folyamatos megőrülést! A hangosítás nagyon jó volt, olyan tisztán és szépen szóltak a gitárok, hogy azt hittem elsírom magam. Myles Kennedy és Mark Tremonti között fantasztikus összhang volt. A basszusról már nem is beszélve, Brian Marshall játékába amúgy is szerelmes vagyok, de most végre élőben éreztem, ahogy megremegteti a gyomromat minden egyes pendítés.

Myles iszonyatosan jó frontember. Nagyon jól kommunikál a közönséggel, akik minden rezdülésére reagáltak. Nem tudom mennyire volt kamu, hogy minden második szám után megköszönte a tömeg reakcióit, de úgy tűnt, tényleg, őszintén jól érzik magukat ők is, és ez tökéletesen átjött. Egy pillanatnyi megjátszott vagy hűvös profizmus nem volt a koncerten, csak a szívből jövő metál. Az amúgy sem rövid koncertre egy nyúlfarknyi ráadást kaptunk, a Watch Over You ‘egyszálgitáros’, barátnő-ölelgetős, megríkatós verzióját, egy pár perces felváltott szólózást Myles-tól és Mark-tól, és legvégül, hogy végképp hazavágjanak mindenkit, a Rise Today volt az abszolút finálé.

Nem maradtak szavak. Egyszerűen fantasztikus koncert volt. Nem tudnék, de nem is szeretnék belekötni egyetlen pontjába sem, mert pontosan azt kaptuk, amit várhattunk, sőt, annál sokkal többet. És akkor most levezetésképpen bekapcsolom a lejátszót, becsukom a szemem, és újra ott vagyok a tegnapi Alter Bridge-en…

 Décsy Eszter

fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

Visszatért az Alter Bridge – Fortress kritika

Alter Bridge: koncertfelvételt ad ki a júniusban érkező zenekar

Megosztom.

Szólj hozzá

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu