Archív

Valamikor 2009-ben néztem meg a Csuklónyiszálók című filmet, amiben egy igen csúnya oroszos akcentusú fickó az egyik főszereplő, és elmeséli, hogy egy tök jó bandája volt, hallgatják is a kocsiban az egyetlen megmaradt kazettát, míg el nem nyeli az ülés alatti fekete lyuk. (Mindenképpen nézzétek meg a filmet!) A figurát egy Eugene Hütz nevű formáról mintázták, aki bizony a Gogol Bordello énekese, használnak is két számot a filmben. Na, így kezdtem hallgatni, egyből beleszerettem, és igen szíven ütött, mikor kiderült, hogy kétszer már játszottak a Szigeten, és én ott kolbászoltam a közelben. Akkor megfogadtam, hogy ha 200 km-es területen belül játszanak, én ott leszek.

Láttam már őket Londonban (életem top 5 koncertélményének egyike) és 3 éve Szigeten is, tegnap este pedig a Budapest Parkban, amire egészen pontosan január eleje óta várok. Igen, ez kétség kívül egy nagyon elfogult beszámoló lesz, igyekszem majd meghúzni a gyeplőt. Ezt az elborult cigány-punk címkével ellátott zenét nem kell szeretni, de nem megőrülésig bulizni rá képtelenség. Zenéjükben és megjelenésükben is iszonyatosan rájátszanak a szláv-balkáni cigányos sztereotípiára, de valójában sokkal eklektikusabb és sokrétűbb ennél, egyikőjüknek etióp felmenői vannak, ott a japán-skót vokalista-dobos-színésznő, de csokorba szedni a tagokat és származásukat taglalni képtelenség. Jelen pillanatban éppen nyolcan vannak és a tavaly megjelent Pura Vida Conspiracy című hatodik stúdióalbumukat hozták el nekünk.

NOW_7010

Az utolsó két lemezük nekem már nem ütött annyira, valahogy úgy érzem, kiveszett belőle a régi punkos odab@&!ás. De attól nem féltem, hogy esetleg ez a koncert “minőségén” rontana. Jóval hamarabb érkeztünk a Parkba, nagy volt az izgalom, gyűlt a tömeg, fogyott a sör és a vodka és elég nagy társaság verődött össze körülöttem. 8:00-kot már nem lehetett hozzám szólni, de volt némi csúszás a dologban. Aztán a naplementében végre megjelent a dobos, majd a gitáros, és szép sorban mindenki. Sprint a színpad elé, elkezdődött! Eugene Hütz is megjelent, és belecsaptak az új lemez első számába, We Rise Again. Lehengerlő buliindítás, a gipsy-punk végigsöpört a tömegen, mindenki ugrál, mindenki énekel! Jött a Wonderlust King és a My Companjera, itt végre elfogyott a söröm és mindkét kezem a magasba lendült. Most, ahogy ezt a beszámolót írom a kis ágyamban fekve, irgalmatlan izomláztól szenvedek, a lábamat gyakorlatilag széttáncoltam. Olyan nagy kedvencekkel örvendeztettek meg, mint a Start Wearing Purple,  Last One Goes the Hope, Immigraniada, Think Locally, Fuck Globally, Alcohol. (Azért egy Avenue B-t és egy American Wedding-et még el tudtam volna viselni).

Ha valaki hálás közönséget emleget, akkor tegnap este ennek mi voltunk a mintapéldái. Olyan őrjöngést kaptak, hogy még én is meglepődtem, régen voltam ennyire jó bulin! A közönség tombolt, és rajtuk is látszott, hogy nemcsak 140%-ot adnak bele, hanem szívvel-lélekkel élvezik, amit csinálnak, még akkor is, ha előző este és ma is ugyan ezt a showt nyomják le valamelyik másik országban. Egyszerűen elképesztő, amit művelnek. És a végén ilyen hosszú visszatapsot is nagyon régen láttam, egyszerűen nem engedtük el őket. Az amúgy sem rövid koncertet még sokszor ennyi ideig hallgatta volna mindenki. És itt eszembe jutott Balázs cimborám, aki a szerdai Alter Bridge után sírta el magát majdnem. Hát, a végén az eufória kipréselt egy aprócska könnycseppet… Köszönöm!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Bohemian Betyars & Guca Partyzans Brass Band @ A38, 2014.2.28.
Bohemian Betyars akusztik @ Kobuci Kert, 2013. 07. 16.
Alter Bridge a PeCsában – 2014.06.11.

Megosztom.

Szólj hozzá

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu