Archív

 

A sorozatban magyar zenészekkel/zeneszeretőkkel fogunk végigmenni korszakalkotó, meghatározó lemezeken kortól és stílustól függetlenül. Hosszas fejtörés után szedtük össze a listát, fontossági sorrendet mellőzve, kizárólag a magunk örömére. Ezzel vitatkozni szabad, hátha tanulunk tőletek.

A mai részben Szabó Laci, a Grand Mexican Warlock gitárosa mesél egy kicsit a Faith NoMore Angel Dust című 1992-es lemezéről.

 

Szabó Laci: “A Faith No More-ról az 1997-es Szigeten csúsztam le először,  vagyis nagyon messziről talán odakukkantottam, mert épp a Nagyszínpad küzdőterén átvágva igyekeztem többedmagammal valami tribute szarságot megnézni.  Hogy pontosan mi volt a program FNM helyett, arra már nem emlékszem, de arra az érzésre annál inkább, amit akkor éreztem, amikor néhány nappal később kölcsön kaptam az Angel Dust CD-t egy haveromtól…

 

Az első találkozás letaglózó volt, soha korábban nem hallottam ilyesmit, egymás után jöttek a jobbnál jobb dalok, melyektől folyamatosan libabőröztem és ez most sincs másképp, amikor e cikk írása közben újra hallgatom a lemezt. Az akkor már 5 éves album hangzása elképesztően modernnek, egyszersmind időtlennek hatott, a dalokból pedig olyan energia áradt, amely közvetítésére csak a legnagyobbak képesek. A Billy Gould és Mike Bordin alkotta ritmusszekció groove-ja etalon, minimum bólogatást követel a hallgatótól, Jim Martin gitározására nehéz szavakat találni. Egyszerűen minden hangnak jelentése van, dacára annak, hogy zenekartársai gyakran nyilatkozták, Jim túlságosan metálos, állítólag ez volt a későbbi szétválás fő oka is. Roddy Bottum billentyűs olyan atmoszférát teremtett, ami 1000 közül is felismerhető és az egész lemezt körülöleli. Gyönyörűen játszik a rétegekkel és közben soha nem tolakodó, sosem megy át giccsbe, pedig ez a szintiseknél alap volt régen is és most is.

 

Mike Pattont szándékosan hagytam a végére, eddigi tapasztalataim alapján magabiztosan ki merem jelenteni, hogy az az ember a világ legnagyobb énekese, egy kincs, a rock éneklés alfája és omegája, aki egész egyszerűen bármit képes megcsinálni. Bármit! Minden amihez nyúl, arannyá változik (mondom ezt úgy, hogy 2008-ban az A38-as Zu koncert után igazából belöktem volna a Dunába, de gyakorlatilag azonnal megbocsájtottam neki, mert azon kevesek közé tartozik, aki tényleg azt tehet amit akar). Amit az Angel Duston művel, az egy csoda, az első hangtól az utolsóig hátborzongató és itt már hallatszódott az is, hogy nem teljesen százas a fiatalember, pedig az igazán beteg dolgai még csak ezután következtek.

 

Az Angel Dust igazi ereje azonban a dalokban van, illetve az egységben, ahogy ezek az emberek együtt tudtak lélegezni. Ez az, amire csak nagyon kevesek képesek, ám nekik sem sikerül mindig, ez az a tulajdonság, amely bizonyos lemezeket a többi felé emel, bár a Faith No More többi albuma is megérne egy-egy misét, az biztos. Nem kezdem sorolni, hogy milyen bandákra, előadókra voltak hatással, lavinát indítottak el, ami előbb-utóbb mindenkit magával sodort, azt is aki nem tud róla.

 

A Faith No More-ról a 2009-es Szigeten csúsztam le másodszor, mert akkortájt szálltam be a Jazzékielbe, amely, mit tesz isten, pont egyszerre játszott Pattonékkal. Úgy 2 dalt láthattam nagyon messziről, aztán mennem kellett dobot szerelni, azt hittem tökön szúrom magam! (Öröm az ürömben, hogy az a JZKL  koncert életem egyik legjobbja volt.)

 

A 2012-es Volt Fesztiválon végül sikerült látnom őket és ez a koncert annak ellenére top 10-es élmény nálam, hogy minden haverom nyomatta, hogy „a Szigeten mennyivel jobb volt!”. Hát, kösz, nekem azért tetszett, akkor is, ha a Quart szerint „a Faith No More-nak nincsenek jó számai” (A „Magyar Zenei Újságírás Legszégyenteljesebb Mondata” verseny I. helyezett: Aradi Péter, gratulálok, tapsvihar!).”

 

1.Land of Sunshine, 3:44

2. Caffeine, 4:28

3. Midlife Crisis, 4:21

4. RV, 3:43

5. Smaller and Smaller, 5:11

6. Everything’s Ruined, 4:33

7. Malpractice, 4:02

8. Kindergarten, 4:31

9. Be Aggressive, 3:42

10. A Small Victory, 4:57

11. Crack Hitler, 4:39

12. Jizzlobber, 6:38

13. Midnight Cowboy (Instrumental), 4:12

14. Easy (Re-release only), 3:04

15. As the Worm Turns (Japanese bonus track), 2:39

 

Megjelenés: 1992. június 8.

Felvétel: 1992. január-március, Coast Recorders és Brilliant Studios, San Francisco, California

Stílus: alternatív metál, experimental rock, experimental metál

Hossz: 58:48

Kiadó: Slash

Producer: Matt Wallace, Faith No More

 

Kapcsolódó:

Hangulatjelentés a Grand Mexican Warlocktól – Hell Sweet Hell

Grand Mexican Warlock lemezbemutató, Kamikaze Scotsmen & Mother’s Cake (AT) @ A38, 2014.03.20.

 

Eddigi korszakalkotó lemezek itt

 

angeldust

Megosztom.

Szólj hozzá