Archív

10506119_10202421800322118_203938790_o

Gyakorlatilag túlzás nélkül jelenthetem ki, hogy a magazinos pályafutásom egyik legnagyobb kihívása volt összerakni a most következő interjút, de kétségkívül az egyik kedvencem lett. Tényleg. Megismerkedésem a zenekarral egy könyvbemutató utáni elnyújtott fröccsözés áldásos végeredménye, ahol előkerült Toroczkay András neve, és a hozzá szervesen kapcsolódó Kabala Baby. Meghallgattam, furcsa volt, de volt benne valami. Valami furcsa. És ez tetszett. A grunge magyar válasza George Harrison Beatles-ből kilépésére a jég hátán is megélő Kabala Baby örömzenéje. Erről beszélgettem Fejős Ádámmal, a zenekar dobosával és Toroczkay András gitáros-énekessel.

 

A Kabala Baby 2008 óta létezik, de ahogy látom, elég hányattatott sorsú a zenekar. Külföldi távollétek, nem-búcsúkoncert, és mégis, két hete megjelent a tavalyi nagylemez után egy EP. Mi is volt ez a megalakulást követő zavar az éterben, és hogy vagytok most?

András: Köszönjük jól!  A zenekar története azzal kezdődött, hogy Ádámmal elkezdtünk dzsemmelni, aztán ő hozta szólógitárosnak Ripszám Matyit, Studt Bálint pedig régi barátom, őt én hívtam basszusgitározni. Mivel Matyi Svédországba ment tanulni megpróbáltunk a helyére bevenni másokat, például TBalit (Temesvári Balázs) és Gulyás Petit, aki az R33-ból lehet ismerős, vele volt a búcsúkoncertünk is. :)

Ádám: Petit nagyon szeretjük, mi is az R33-ban nőttünk fel, mint zenekar, de rájöttünk, hogy ha ezt a zenekart akarjuk csinálni, ahhoz bizony Matyira van szükségünk.

András: Ez egy fura búcsúkoncert volt, mert valójában nem az volt, de akkor ezt még nem tudtuk. Kicsit olyan volt, mint mikor George Harrison kilépett a Beatles-ből és Lennon mondta, hogy jó, akkor szóljunk Eric Claptonnak. De végül nem szóltak… Lehet, hogy egy kicsit sántít a hasonlat… :)

 

 

Így, hogy Matyi külföldön él mennyire aktív a zenekar?

András: Hát, így nehéz összehozni próbákat. Amikor hazajön, az idő szűkössége miatt el kell döntenünk, hogy most próbálunk, koncertezünk vagy felveszünk-e valamit, és persze ez erősen belassítja a folyamatokat, de magunkhoz képest aktívak vagyunk.

Ádám: Érdekes, hogy ennek ellenére ez nagyon megnöveli a hatékonyságunkat. Az első hivatalos hanganyag a tavaly karácsonykor megjelent nagylemez volt, ezen van  olyan dal is, amit már 2009-ben megírtunk. Én arra számítottam, hogy hamarabb lesz lemez, de egy ideje már tényleg ritkán tudunk együtt játszani. Viszont ha összekerülünk, 400%-on működünk.

 

Két hete jelent meg a Gréta című kislemezetek…

Ádám: Ez egy nagyon jó kis EP, szerintem egy csoda. :) Két számot a stúdióban raktunk össze teljesen nulláról, a többi nagyjából megvolt. A cím teljesen véletlenül jött, mert egyikünk sem ismer Grétát, és ez tök jó, mert így senkihez sem köthető. Ráadásul pont a lemez elkészülte után pár nappal volt Gréta nap, aznap hoztuk ki, mindenkinek boldog Gréta napot kívánva. :)

 

Hol vettétek fel az EP-t?

Ádám: Az LV Hangstúdióban, ami Válik Lacié.

András: Aki egyébként nős… :)

Ádám: :) Igen. Mindenképpen meg kell említenünk Keszei Krisztiánt, aki többek között a Korog gitárosa, mert igazi alázattal, nagyon baráti módon bánt ezzel a felvétellel. Rengeteg jó tanácsa volt, hogy hogyan szólaljon a lemez úgy, ahogy kell.

András: Ráadásul csak ott, a felvételekkor derült ki, hogy Ádám apukája tervezte a stúdió akusztikáját.

Ádám: És ő ezzel csak hobbiból foglalkozik, mert amúgy matek-fizikát tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen.

András: De nagyon ügyes. :)

Ádám: Átadom. :)

 

Kabala koncert

A Kabala Baby alapvetően grunge vonalon mozog, de miből építkeztek? Nem idegen egy kicsit a magyar nyelv a stílustól?

András: A szövegek nagyrészt tőlem származnak, és leginkább azért születnek magyarul, mert angolul kevésbé tudok. Én az  rockzenében azt szeretem, hogy azt mondja, ami jön belőle. Ha viszont magyar anyanyelvű ember énekel angolul nagyon sokszor érzem azt, hogy nem azt mondja, amit tényleg mondani akar, hanem azt, amit képes mondani. Egy csomó kompromisszumot kell kötni annak érdekében, hogy ki tudjon fejezni  egy gondolatot, és ez engem zavart volna. Bálint a kezdeteknél hozott néhány angol szöveget, és ő egyébként nagyon jól tud angolul, ő képes is volna hiteles angol szövegek írására, de nem tudott, vagy nem akart minden számra angol szöveget írni és számunkra fontos volt, hogy egységben maradjon a zenekar és inkább a kevés angol dalát  is átírta magyarra.

Ami a  grunge-ot illeti, számomra ez a címke nem  annyira pontosan behatárolható, mint ahogy azt a legtöbb ember gondolja. Ha meghallgatsz egy Alice in Chains-t, Nirvanát vagy Stone Temple Pilots-ot, Screeming Treest, Mudhoney-t, Mother Love Bone-t, hallani lehet a különbségeket. Sosem tudnám ezeket összekeverni. Nyilván van közös vonás, de nem egyformák. Az előző lemezzel kapcsolatban például emlegették az Alice in Chains-t, de ez engem egyáltalán nem zavar, mert…

Ádám: Az persze fontos, hogy mi ezeket a zenekarokat szeretjük, kiemelt helyen vannak a lejátszóinkon. Ennek ellenére régebben én nem szerettem és nem nagyon hallgattam grunge-ot, sokszor fantáziátlannak tűntek a dobtémák, aztán rá kellett jönnöm, hogy csak rossz dalokat ismertem.

András: Szóval nem érzem gáznak, hogy vannak hatásaink, mert maga a grunge is rengeteg másból táplálkozik. Ha megnézed pl. a Nirvana Unplugged-ot, a dalok fele feldolgozás, de a Pearl Jam is játszott Neil Young-ot, a legsikeresebb számuk, a Last Kiss pedig az ötvenes évekből származik, szóval a mi zenénk is épp úgy táplálkozik az Alice in Chains-ből, ahogy az Alice in Chains a Beatles-ből és a Led Zeppelinből, vagy ahogy ezek a zenekarok mondjuk Chuck Berry-ből, vagy éppen egymásból. De mi is rengeteg Led Zeppelint, Beatlest, Elvist hallgatunk. Egyébként a Balatonos Víg Mihály mondta egyszer, hogy a vokálok olyanok, mint a korai Illés, akik ugye a magyar Beatles. Megvan tehát vastagon ennek a hagyománya, hogy magyarul énekeljünk rock dalokat. Mondjuk az tény, hogy ha magyarul kezd el az ember ilyesmi zenét csinálni, az óhatatlanul olyasmi lesz, mint a korai Illés, ami meg olyasmi, mint a Beatles, ami meg olyasmi, mint az Alice in Chains, stb. :)

 

 

Ugyan olyan és mégis más lett a kislemez. Mit csináltatok másképpen, merre fejlődött a dolog?

Ádám: A dalok alapja itt is Tocó ötleteiből indult ki. A legnagyobb különbség a két lemez között az, hogy szofisztikáltabb lett a hangzás. Most már nagyon figyeltünk arra, mi hogy szóljon, mindent alaposan megterveztünk, és ez főleg Krisztiánnak köszönhető. Hangzás szempontjából kiforrottabbak és egységesebbek a dalok. Talán egy kicsit vidámabb is az egyik, ami eddig nem volt jellemző. :)

 

Térjünk rá egy kicsit a szövegekre. András, a szövegek nagy részét te írod, de emellett van egy irodalmi vénád is.

András: Örülnék, ha más is írna.

Ádám: Közben pedig tényleg Tocónak megy ez a legkönnyebben, szaladnak ki belőle a szövegek, mert amúgy is ír. Nemsokára megjelenik egy új könyve.

 

Igen, erre akartam kilyukadni… :)

Ádám: Nagyon büszkék vagyunk rá, ez egy tök nagy dolog.

 

Ez a második köteted lesz, ugye? Ez is verseskötet? (Első kötete Napfényvesztés címmel jelent meg 2010-ben – a szerk.)

András: Ha minden igaz, egyből két kötet is meg fog jelenni. Az egyik szintén verseskötet, jövőre jelenik meg a JAK-nál. A másik egy prózakötet, ami  a Magvetőnél fog kijönni. Mindkettő kéziratával elkészültem már, nem nagyon változtatok rajtuk. De a kiadók szerkesztőivel remélem, hogy jó alaposan át fogjuk dolgozni az anyagot, mire megjelenik. A verseskötet szerkesztője Borsik Miklós lesz, a prózaköteté Király Levente, akikben maximálisan megbízom.

 

Egy interjúban azt olvastam, hogy bármit írnál, ha megfizetnék. Mondjuk egy Szürke ötven árnyalatát is? :)

András: Hát, nyilván a jobban fizető munkák prioritást élveznek. :) Jelentkeztem egyszer reklámszövegírónak és ott volt egy olyan próba feladat, hogy el kell adni egy repteret. Nem nagyon ment. :) Arról szerintem viszonylag könnyedén tudnék írni, hogy milyen élményeim vannak a repülőterekkel kapcsolatban, de nyilván ez sajnos pont más embereket érdekel, mint akik repteret vennének. :) De azt az interjút azóta párszor félreértették. Csak annyit akartam mondani, hogy az alkotói folyamat furcsa, de kikerülhetetlen része, hogy félszemmel arra sandít az ember, mi az, amiért pénzt is adnak.

 

 

Van közös vonás vagy kapcsolódási pont a verseid és a dalszövegeid között?

András: Szerintem nem nagyon. A dalszövegek sok esetben, például nálunk is, a klasszikus versformához közelítenek, kellenek rímek és egy sornak adott idő alatt kell elhangoznia. A verseim ezzel szemben inkább szabadversek. Ritkán jön elő a klasszikus forma, pont azért, amiért angolul sem írok, úgy érzem, bekorlátoz az, hogy ki kell jönnie a szótagszámnak. Az írás nekem épp attól izgalmas, mert szabad lehetek benne, talán mert  egyszemélyes dolog, nem függ senkitől, nem kell kompromisszumokat kötni. Ez előny is és hátrány is. Amikor elkezdtük a Kabala Baby-t rájöttem, hogy mennyire jó, ha van még másik három ember, aki együtt alkot valamit, aminek együtt örülünk és húznak magukkal.

Ha már itt tartok: nagyon szeretnénk, ha mások mondanák meg, milyen az, amit csinálunk, mert mi sok jót és szépet el tudunk mondani magunkról. Az első próba óta meg vagyunk győződve arról, hogy zseniális, amit csinálunk. :)

Ádám: De jó, hogy ezt kimondtad! :)

András: Szóval ezt úgy értem, tudod, hogy nem az van, hogy a próbán csak vakargatjuk a fejünket, hogy ez most jó volt-e vajon, hanem egymásra nézünk, és nem is értjük, hogy lehetett ennyire csodálatos zenét létrehozni. :)

Ádám: Ezen a ponton szeretném elhessegetni azokat a gondolatokat, hogy mi ilyen nárcisztikus pöcsök volnánk. :) Ez csupán abból fakad, hogy tényleg van közöttünk egy olyan egység, amitől mindenki mindent lelkesen fogad. Nincsenek emberkedések, nem jön fel az ego. Összhang van és egyetértés.

András: És pont ezért lenne szükségünk, ahogy az írók és költők, meg más művészek is ki vannak éhezve erre, hogy mások mondják meg, milyen, amit csinálunk. Hogy legyen valami visszajelzés, szülessenek kritikák. Nem feltétlenül pozitív kritika, lehet az bármilyen, de  a külső szemszögből születő véleményből  is szeretnénk tanulni.

 

 

Térjünk egy kicsit vissza a szövegekre, és erre a bizonyos nem létező, kényszerbeteg Grétára. Ez hogy jött?

Ádám: Én a Tocó által írt sajtóanyagból tudtam meg, hogy ő kényszerbeteg. :) A Gréta címében benne van Sozopol, mert anno ezt a munkacímet adtam neki. Ez egy bolgár város egy félszigeten, ahol 5 perc alatt érsz át az északi partról a délire. Nagyon jó élményeim vannak onnan. És erre jön a sajtóanyag, hogy a lány kényszerbeteg. :)

András: Ez a kényszerbeteg dolog nem feltétlenül igaz…

Ádám: Akkor miért írtad le, csikánó? :)

András: Azt vettem észre, hogy ha mondasz pár szót egy dalról, sokkal jobban átjön az embereknek, jobban kötődnek hozzá érzelmileg. Bill Withers csinálta azt a koncertjein, hogy mindig elmondta a dalok előtt, miről szól az adott szám. Előtte azt gondoltam, hogy jobb, ha mindenki azt gondol, amit akar és elhelyezi valahova magában, de észrevettem, hogy jobban hatnak így, alapból kialakul egy kötődés. Gréta egy elképzelt személy, akinek a dalszövegek alapján egyértelműen valami baja van a világgal.  A sajtóanyagot írva aztán eszembe jutott, hogy még akár kényszerbeteg is lehetne. Nyilván oka van, hogy miért ez jutott eszembe, de ma már nem vagyok benne biztos, hogy jó ezt így konkretizálni. Számos más baja is lehet. Plusz az egész Gréta-történetet, amit én sem tudok, nem érzem negatívnak, hatalmas életigenlést hallok ki a dalokból, meg a szövegekből is. Valami egyértelmű Fényt. Amúgy a Gréta a Margit becézéséből származó keresztnév, valószínűleg perzsa eredetű és azt jelenti, hogy a tenger leánya, vagy a világosság gyermeke. :)

Az egyik dalban van egyébként egy orosz vers is, amit egy Anya Abramova nevű szibériai orosz lány mondott fel, aki véletlenül ott volt a felvételekkor. Nagyon megtetszett nekünk ahogy oroszul beszél, és megkértük, mondjon fel valamit. Ő nem ért magyarul, de mégis átjött a dal hangulata és egy Lermontov verset mondott el, ami – habár nagyon XIX. századi, vadromantikus, ez tök jó – témájában pont passzol is a számhoz. Szerintem nem baj, ha nem fogják érteni, a zenéből úgyis átjön az érzés, ha nem figyelsz a szövegre. Én eleve úgy szerettem meg a rockzenét, hogy fogalmam sem volt, miről énekelnek, mégis értettem belőle valamit.

 

Már csak egy kérdésem maradt. Van esély koncertre a közeljövőben?

Ádám: Most nem tudjuk, mert Matyi éppen a doktoriján dolgozik és per pillanat a Balti-tengerből vett valamilyen mintákat analizálgatja ezerrel. Októberben lesz a védése, és addig nem biztos, hogy haza tud jönni. Talán majd egy hétre valamikor nyáron, és akkor lehet, hogy lesz valami hirtelen. Gyereküzemmódba kapcsoltunk és bárminek örülünk. Már az is kész csoda, hogy létezik egyáltalán a zenekar. :) Nem érdemes belefeszülni.

 

Décsy Eszter

képek: Kabala Baby

 

Megosztom.

Szólj hozzá