Archív

Dél van. Minden olyan szokatlan és furcsa. Remeg a levegő az aszfalt felett, az emberek összeolvadnak a tömött buszokon, nincsenek szekusok, karszalagok, van helyette puha ágy, csend és légkondi. Elmúlt az idei VOLT is.

Voltak jobb és rosszabb pillanatai a fesztiválnak, de összességében imádtam. Érkezés, sátorállítás, pici hiszti szokás szerint és a nem meglepő mennyiségű dzsuva kitakarítása a sátorból, ami feltehetően PaFéról maradt benne. Aztán végre elindulunk az első hideg sörért, majd ezt a tendenciát tartjuk a fesztivál utolsó pillanatáig. Kisimult arccal elfoglaltuk a helyünket Morcheebán, hogy lassan, de beindítsuk a fesztivált. Ezt már írtam, de meg kell ismételnem, Skye Edwards hangja zseniálisan nagyon jó és az egész zenekar nagyon egyben volt. Hatalmas pozitív csalódás, és mindenki nagyon élvezte a koncertet, beleértve a zenekart is. A Bowie Let’s Dance feldolgozásuk nagyon jól állt nekik, kedves választás. Továbbra is a lassabb vizeken evezve érkeztünk Little G. Weevil zenéjére a borfaluba. Itt meg is állnék egy pillanatra. Tök jó, hogy van borfalu, ahol valahogy érthető de kissé kellemetlen módon kizárólag bort lehetett kapni, azt meg nem mertem belekeverni a napi rutinba. De az amúgy is virágzó kézműves sör hullámot meglovagolva igazán lehetnének olyan kedvesek a fesztiválszervezők, hogy ha nem is egy egész falut, de legalább egy minitelepülésnyi hellyel kiszolgálhatnák az ilyen jellegű igényeket. Tegyük hozzá, hogy ennek hiánya azért néhány kósza gondolatot leszámítva nem okozott nagy szívfájdalmat.

De vissza Little G. Weevil igen kellemes blues muzsikájához; a szakadó eső ellenére nagyon ott ragasztott mindenkit, muzikális esőkabáttal felruházva az összegyűlteket. Innen viszont már elkezdtük felpörgetni az estét először Bohemian Betyars-szal, majd  Hatebreed és Skillet jött és buli hajnalig.

NOW_0045

Ha volt olyan nap, ami egyáltalán nem csigázott fel előre, az bizony a csütörtök volt. Az egyetlen koncert ami igazán érdekelt a délután négykor kezdő Trousers volt és gyakorlatilag semmi más. De nem bántam, gondoltam lesz egy könnyedebb nap a héten, marad erő a végéig. Hát, mint többnyire ilyenkor mindig, ezt az estét sikerült a legjobban meghúzni és reggel nyolcig táncolni. De egyelőre még csak Trousers, ahova meglepően időben érkeztünk és nagyon jól tettük, mert egyből beindította a napot. Ők is játszottak feldolgozást, amit csak azért említenék, mert ez az I Wanna Be Your Dog komolyan jobban tetszett, mint az eredeti, de a saját számok is teljesen megcsinálták a hangulatot. Nagyon sajnáltam, hogy nem este játszottak. A következő program a listán a 11-kor kezdő, nagyon beharangozott de számomra tökéletesen ismeretlen Steve Aoki volt, el is kíváncsiskodtunk oda egy kicsit. Ilyenkor szoktam rájönni, hogy az elektronikus zene is tartogat meglepetéseket, de azért annyira nem fogott meg mint a másnapi Nero vagy a Netsky, na, azok adták igazán. A laza program előnye, hogy körbe tudtam nézni egy kicsit a fesztiválon és örömmel láttam (voltak fenntartásaim), hogy a beharangozott eBook kölcsönző tökéletesen fullon van. Igazából bármikor arra jártam, mindig tele volt, amiből arra következtetek, hogy működőképes ötlet volt.

NOW_0490

A reggel nyolcig bulizás eredményeképpen lemaradtam a Cloud 9+-ról, és még nagyobb bánatomra a Turbo legelejéről, de szerencsére a koncert 80%-a azért még megmaradt. Innen viszont minden egy állandó rohanás volt, programok szempontjából ez lett a legsűrűbb nap és többnyire egy időben játszott a lényeg. Zseniális koncertek, bárhova mentünk. Persze ez volt a Nap, Karnivoolon tökéletes extázis és megőrülés volt. Lett egy új kedvencem a Nero nevű progresszív elektor formáció “személyében”, egy rövid időre még Lajkó Félix zenéjébe is beleszerethettem újra, de amit ezek után a Karnivoolon láttam/hallottam, arra nincsenek szavak.

NOW_1739

Kihagyhatatlan szombat délutáni Supernem, egy kis eső a végére, hogy aki megúszta a szerdait az se maradjon ki teljesen a jóból. Maradtunk is a nagyszínpadnál, belenéztünk a brit You Me at Six-be, de tőlük valahogy többet vártam. Belehallgattam egy kicsit még a fesztivál előtt, akkor megtetszett, itt viszont nem győztek meg, hogy jobban elmélyednék a munkásságukban. A Volbeat szintén nem lesz a kedvencem, de nem volt rossz. Nagyon erősen érződik a Metallica hatása, de nincs ezzel gond, jóféle metált játszottak. Az akusztikus felállásban érkezett Ozone Mama viszont nagyon kellemes volt, jól játszottak a srácok, szerintem még jobban is, mint legutóbb a tetoválós rendezvényen. Később a már említett Netsky-on hatalmasat buliztunk a drum and bass-re, és állítólag Modstep-en is hasonlóképp, de ott már kezdtek összefolyni az események.

NOW_1933

Utolsó napra már eléggé fáradtan, de az összes energiatartalékainkat mozgósítva szedtük össze magunkat. Az ominózus Arctic Monkeys nap. A fesztiválon lézengők és a sátrak száma erősen megcsappant, de ez várható volt. Akik pedig a majmokra jönnek várhatóan be sem teszik a lábukat sokkal hamarabb, gondoltuk délután. Így is történt. Matiné Shell Beach egy maroknyi emberrel, színpadon megőrüléssel és napsütéssel. Tetszett, hogy nem zavarta őket a nyilvános próba családias légköre, odatették a zenét rendesen. Pár órával később pedig kezdett a Skindred. Egy dolgot tudtam előre; nagyon jó lesz. Aztán az első szám felénél jöttem rá, hogy az eddigi koncertjeikre nem jól emlékszem, mert ez nem nagyon jó, hanem agydurrantóan hatalmasat bulizósan jó! A nap fénypontja, a fesztivál top 3 élményének egyike és pont. Jöhetnének évi egynél gyakrabban is! Egy kis pihegés Szabó Balázson a dugig megtelt borfaluban – ezt a koncertet kétségtelenül elszámolták ilyen kis színpadra. Aztán a várva várt Arctic Monkeys. Szívesen szentelnék ennek egy külön cikket is akár, de nem fogok. Szögezzük le az elején, szeretem a zenéjüket és bizarr módon az ennél jóval lassabb, esősebb, sötétebb cipőorrnézegetős brit zenekarokért is rajongok, de ez a koncert volt a fesztivál legnagyobb csalódása. Nem elsősorban a zenekar miatt, mert velük nem volt nagy gond, teljesen profin nyomták az egészet, de ennél nem több. Nem volt kapcsolat a banda és az emberek között, hiányzott az a bizonyos plusz. Viszont a tömeggel már voltak gondok. Nem meglepő módon erre a bulira jöttek el a legtöbben, de az emberek 80%-a nem a fesztiválozós koncertrejárós fajtából került ki – itt elnézést kérek az általánosításért, de hiába mászkáltam előre-hátra-szélére-sűrűjébe ez volt a tapasztalatom. Nem részletezném, de nagyon lehúzta a hangulatunkat, úgyhogy eljöttünk inkább a vége előtt.

NOW_2812

Az utolsó este kimaxolása természetesen megtörtént, ebből kifolyólag fájdalmas ébredés és pakolás, mégis időben indulás – lett volna, ha nem veszik el a slusszkulcs. Ez az információ bearanyozta a reggelemet. Az meg főleg, hogy nem is veszett el, csak jól elbújt. Ezek után zárásnak csak annyit mondanék, hogy ez a VOLT nagyon jó volt! Hány nap is van még hátra a következőig?

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
VOLT 2014 – fejest ugrottunk / első nap
VOLT 2014 / még csak második nap…
VOLT 2014 / napsütés és péntek
VOLT 2013 – beszámoló
Queens of the Stone Age @ VOLT, Sopron, 2013.07.03.

Megosztom.

Szólj hozzá

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu