Archív

Az előző cikk elindítója volt a sokadik zenekari megkeresés, akik igen gyanúsan egyféle zenei stílusra mennek rá. Szögezzük le az elején ismét, szívemhez közelálló stílusról van szó, és a NOWmagazin szellemiségéhez méltón szívesen támogatjuk a kis zenekarokat megjelenéssel, de kell, hogy legyen eredetiség abban, amit játszanak. Legyen az hörgős metál, kisujjat eltartva borozgatok jazz, bólogatós doom, laptopnyomkodós electro, vagy akár a mai témánk: a nyakkendős indie. Abból is a hazai változat.

Míg maga a stílus a ’80-as évek elején kezdte bontogatni szárnyait, ahogy sok minden más, ez is több év csúszással gyűrűzött be hozzánk a ’90-es évek végén. Nehéz erről írnom, mert a kezdetekkor még igen fiatal voltam és inkább külföldi zenét hallgattam, na meg jól le is léptem három évre, és nem könnyű felvenni a fonalat, ami valahol 1995-ben indul. Ekkor alapították ugyanis a HS7-t, zenéjükben nyomokban felfedezhető egy kis indie rock, britpop hatás, nagyjából annyi, mint mogyoró a TúróRudiban. “Klasszikus” értelemben véve az első hazai indie zenekar a mai napig aktív, 2000-ben alakult Amber Smith, majd 2004-ben indult a The Moog (inkább synthpop vonalon, még aktívak) és a The Puzzle (2011-ben a banda befejezte pályafutását). Még egy zenekart érdemes ebből az időszakból kiemelni, méghozzá a Hangmást, ami 2006 óta létezik és az Amber Smith mellett ők hozzák leginkább a “klasszikusnak” tekinthető brit indie vonalat erősen poszt punk beütéssel, ám magyar szövegekkel. Aztán néhány évig szünet. Új zenekarok nemigazán bukkantak fel ebben a szcénában még jó néhány évig.

“Az utóbbi pár évben nagyon visszaesett ez a szcéna; most épp más a menő, de reménykedünk, meg persze mi csináljuk a magunk dolgát. :) Nem lehet nem észrevenni, hogy a magyar szövegű zenét és főleg a magyar nyelvű hip-hopot mennyire tolják. (…) A rádió-pop is ráerősített, mondjuk született így nemrégiben pár igazán jó magyar popdal is. DE valahogy mégis kevésbé izgalmasabbak nekem, mint a 2007-2008-ban feljött előadók. Tetszik vagy sem, én már más generáció vagyok, mint az említett zenekarok. Nem látok bele, mi inspirálja őket, nem is tudok igazán véleményt mondani róluk. Amíg vannak jó dalok, nem is annyira érdekes a stílus.” – mondta el Ponikló Imre, az Amber Smith énekese arra a kérdésemre, hogyan boldogulnak mostanában.

Valóban ennyi lenne? Azért ezt nem hiszem. A magyar indie első hullámával megalakult (a fent említett) zenekarok mellett 2005 végén megjelent a Tesco Disco és a Death Disco itthoni változata, közel ezzel egy időben a Loaded és a Gumipop elnevezésű party-sorozat, illetve 2004-ben még ‘Placebo & Indie Party’ néven a mostani British Mood. Azért ezek a nevek ismerősek, ugye? Néhány hetente valamelyikbe belefut az ember a pesti éjszakában és tapasztalatom szerint szerencsére elég jól mennek. De hagyjuk magukra a bulizókat, térjünk vissza az élőzenéhez.

A stílus gyökeret kezdett ereszteni, és bár sosem volt igazán előtérben, nekik is jót tett a Petőfi rádió beindulása 2007-ben. Egy kicsit felrázták a magyar zenei színteret és sok zenekar karrierjén lendítettek más stílusirányzatok berkein belül is, de (néhány kivételtől eltekintve) az indie a felszín alatt maradt. Miközben ezen a cikken dolgoztam, erősen arra koncentrálva, hogy indokolatlanul sok új zenekar koppintja az Arctic Monkeys zenéjét, rá kellett döbbennem néhány dologra. Először is: ez nem 100%-ban igaz, másodszor pedig: csak gyakran futok bele véletlenül az utóbbi időben, nincsenek ugyanis olyan eget rengetően sokan. De ha már úgy alakult, hogy belekezdtem ebbe a cikkbe, nyargaljunk a 2010-es évekhez, hogy továbbra is a stíluson belül maradva adjak egy körképet arról, milyen zenekarok működnek a szcénában. Valahogy ugyanis mindegyikük 2010-ben vagy utána alakult. Mintha 2006 és ’10 között egy űr lenne. (Itt megjegyezném, hogy az Amber Smith 2008-as Introspective c. albuma még ebben az évben Fonogram-díjat kapott).

 

2010

Épp egy kicsivel hamarabb alakult a Puzzle-os Ligeti Györggyel (aki nemsokára a Žagar állandó tagja is lesz) a We Are Rockstars. Zenéjükben keveredik a ’80-as évek synthpopja, könnyed gitárrock/pop és állításuk szerint némi ’60-as évekbeli beat, bár ezt én nem annyira hallottam ki. Könnyen emészthető, sodró, minőségi zene, hallgassatok bele a The Day Hits the Night-ba itt.

Szintén egy kicsit előbb alakult a The pUnch, akik lassan, de biztosan lavíroznak a stíluson belül. Eddig mindössze két kislemezt sikerült összerakniuk, de azok tényleg jól sikerültek. Na, náluk erősen felfedezhető az Arctic Monkeys hatása, de van benne egy kis beat beütés és korai Oasis, britpop a javából, kellemes keverék, nekem bejön. Interjú és a két EP itt, hallgassatok bele!

Ebben az évben alakult meg egy szívünk csücske zenekar, a Cante Diem, akiket anno egy Hard Rockos tehetségkutatón szúrtunk ki. Ők inkább egy kicsit rockosabb vonalon mozognak, abszolút bulizós zene, érezhető benne némi White Stripes és Subways. Hallgassátok meg a Summer Girl c. számukat itt.

Szintén ez év termése a The Adolescens, akik egyelőre egy kislemezzel jelentkeztek nemrégiben, és bár az újabb fajta A. M. vonalat hozzák, azt jól csinálják, érdemes volt ennyit dolgozni az EP-n. Nincsenek nagy megfejtések és újdonságok, könnyed zene, de mindenképpen megéri, hogy belehallgassatok, ráadásul a pUnch társaságában játszanak hamarosan a GMK-ban.

 

2011

Hétéves pályafutása (és 3 év London) után feloszlott a Puzzle, akik búcsúzóul még kihozták a Más bolygóról c. lemezüket, valamint ebben az évben jelent meg a Hangmás Ragadozó c. albuma is, rajta a Luna c. számmal, amihez fantasztikus videót is forgattak.

 

2012

Ebben az évben csinálta meg a Hangmás a fentebb megnézhető kirakat-koncertjét, ami hatalmas ötlet volt a részükről, illetve szintén ebben az évben jelent meg az Amber Smith azonos című nagylemeze is.

És mi történt még? Megalapították a Middlemist Red-et, akik azóta As If You Could Mess This Up című kislemezükkel bekerültek a Petőfi játszási listájára és az egyik hivatalos zeneletöltő oldalon nemzetközileg is a legjobbak közé kerültek. Ők psych-rockként határozzák meg a stílusukat, azért az utolsó két A.M. lemez hatása tagadhatatlan, ahogy feltételezem Beatlest is hallgatnak a srácok. Cserébe tényleg jó, amit csinálnak, várjuk a folytatást.

 

2013

Először is a “régiektől” két megjelenés: egy Hangmás nagylemez (Hangmás) és egy Amber Smith kislemez (Another Way).

Két zenekar megalakulásáról tudok a tavalyi évből. Kezdem azzal, amelyik kevésbé tűnik aktívnak, ám erősen elszakad a nagy átlagtól. Korbucz Sonya S O N Y A nevű, egy számosnak induló projektjéről van szó, akiket egyszer már láttunk élőben. Indie és poszt rock keveréke nagyon jól összerakva. A tagok zenei hátteréből adódóan nagyon izgalmas elegy. Ígértek egy kislemezt, ami még várat magára, de addig is bezsebeltek egy VIVA Comet díjat a Kitchenfloor klipjéért (nézd meg lejjebb). Tényleg bejön a zenéjük, jó lenne, ha újra adnának valami életjelet, lehetőleg koncert formájában.

Ha már küldték, meghallgattam a Walrus in the Sunshine bemutatkozó EP-jét. Őszinte leszek, nekik még nagyon sokat kell fejlődniük minden téren, de ha már ebben a körben tevékenykednek, gondoltam megemlítem a nevüket. Van ilyen is.

“Amíg vannak jó dalok, nem is annyira érdekes a stílus.” – ebben Imrének abszolút igaza van, csak annyit tennék hozzá, hogy azért némi fülcsiszolásra és egy nagyobbfajta nyitottságra bizony szüksége lenne ennek az országnak. Nem utolsósorban pedig arra, hogy merjenek újat, eredetit létrehozni még akkor is, ha “Simpsonék már mindent megcsináltak”. Mielőtt egy végkép giccses és közhelyes befejezés kerekedne ide, inkább csak ennyi: hallgassatok bele ezekbe a zenekarokba, járjatok sokat koncertekre, mert nem olyan aggasztó ám a helyzet, mint ahogy első blikkre tűnhet.

 

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál, Komróczky Diána

Kapcsolódó:
Régi vagy új? Az indie margójára, 1. rész: cipőorrnézegetés kinn
Cante Diem, AMBER SMITH @ Gozsdu Manó, 2013.12.07.
A királynő titkosügynökei, avagy British Mood a GMK-ban

Megosztom.

Szólj hozzá

Itt zöldebb a fű és kövérebb a tavasz.

Kövess minket facebookon!