Archív

Az ide-oda tolódó Apey and the Pea lemezmegjelenés húzta már az idegeket rendesen. A Hellish, talán címéhez méltóan pokolian várt album lett, és végre tegnap este végighallgathattuk a hajón. Akik pedig előmelegítettek, a nemrégiben lemezzel jelentkező Néhai Bárány és a szintén idei lemezel turnézó Grand Mexican Warlock.

Igen érdekes line-up állt össze a három zenekarból, akik zeneileg kevés közös ponttal rendelkeznek. Baráti dolog ez, de nem baj. Így legalább az egy-egy stílus iránt elkötelezettek is beleshetnek a többiek világába is, legalábbis ezen morfondíroztunk a hajó felé sétálva. És végeredményben egy eklektikus, ám kifejezetten kellemes este volt, amit a Néhai Bárány indított. Őket alig sikerült feldolgoznom még, így nagy megejtésekbe nem is mennék bele a koncerttel kapcsolatban. Egy maréknyi kitartó ember ugrált a színpad előtt, a zene pörgött, a hangulat megteremtődött, tetőpont: Merengő, lazulás, sör. Kár érte, hogy ilyen gyér közönség előtt játszottak, jóféle zene ez, de bevallom őszintén, lelkileg nem ilyenre készültem erre az estére, így a legvégét már csak a távolból hallgattam.

NOW_3629

Nem így a Grand Mexican Warlockot, akik másodikként játszottak. Már jó előre fejtegettük, hogy vajon milyen is lesz ez és folyamatosan az orrom alá lett dörgölve, hogy elfogult vagyok velük szemben. Valóban. Nekem nagyon betalált és ettől nehéz elvonatkoztatni, de tegnap este mégiscsak megembereltem magam és sikerült. Először is: Szabó Laci és az ő törött keze nagyon hiányzott. Nagyon. Űrök voltak, amiket nem tudtak kitölteni, cserébe a billentyűk túl hangsúlyosak voltak, néha elnyomták azt a maradék gitárt is, ami volt. Sajnos ez a hiány a többieken is érződött, még Undoszon is. Hiába tette bele azt az energiát, amitől többnyire mindenki megőrül, valami nem adta. Hiába beszéltük át újra és újra, nem jöttünk rá mi volt a baj, de valami nem volt rendben. Nem volt ez rossz, csak nem volt az igazi. (Zárójel: igen, elfogult vagyok, ettől még tetszett.)

DE

NOW_3795

Nagyon tetszett a Néhai Bárány is, és főleg nagy kedvenc a Grand Mexican Warlock is, de mégiscsak az est fő alkotóeleme az Apey and the Pea lemezbemutatója, amit én már hetek óta nagyon várok. Az új lemez augusztus első heteiben fog megérkezni Hellish címmel, ami kapásból elárulja a lemez hangulatát. Tegnap a hajón be is mutattak a kilenc új számból hatot. A koncertre a srácok egy igen különleges setlisttel álltak elő, másfél óra döngölés, semmi lazítás. Meg kell mondjam fáj is a nyakam rendesen. Kösz! :)

Ebbe a másfél órába belesűrítették a nektár, és az első lemez klasszikusait, s persze az új dalokat is vegyesen.  A kezdő blokk a Devil’s Nectar, Nay és társaik voltak, majd jöttek az új szörnyetegek. Itt meg is ragadnám akkor az alkalmat, hogy elkezdjem elemezgetni a számokat. A Leprechaun Skin egy igazi, őszinte darálós trash nóta, egyszerűen remek, olyan szinteken tépi le az ember arcát a gitár téma, hogy az filmbeillő. Zúz, és nem is akar semmi mást. Észrevehetően több trash lesz az új korongon, mint az előzőeken, ez már most látszik. Ezután a pörgős szám után pedig megérkezett a lápok bugyraiból bűzölgően előtörő sátáni sludge. Az Abraham számomra maga a tökéletesség, ez lett az előző albumon lévő Judas párja. Zseniális ez a szám. Egyszerre pörgős, és sokkoló, másrészt viszont nagyon sötét és elborult. Volt még pár új szám aminek sajnos nem tudom a címét, úgyhogy majd később a lemez megjelenésekor elemezem őket. Viszont a koncert vége felé még játszottak egy új számot, a Hellsih-t, a lemez címadó dalát. Ez is a trash vonalon mozog jelen pillanatban, de itt egy kicsit van lazítás is. Záróakkordként pedig elnyomták a Black Lamb című klasszikust.

Nagyon jó koncert volt, a srácokon látszik, hogy már jobban mozognak a színpadon, otthonosabbnak érzik, mint mondjuk a Nectar bemutatóján. Nagyon sokat fejlődtek, több lehetőség nyílik meg előttük és ők ezeket ki is használják. A legjobb az egészben, hogy érződik benne az az ősi energia, ami már nagyon kevés csapatban van meg igazán. Ahogy Api a gitárjával játszik, érződik rajta ,hogy átéli a zenét, és ezáltal a közönség is át tudja élni azt. Tudjátok mi az az egy különbség mondjuk a Sleep, vagy a  Saint Vitus és az Apey and the Pea között? Csak annyi hogy Apey-ék kurva jól szólnak. Szóval zseniális volt, imádtam, köszönöm!

Zsirmon Norbert
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Apey and the Pea @ Showbarlang, 2014.05.16. – Interjú a készülő lemezről
Hangulatjelentés a Grand Mexican Warlocktól – Hell Sweet Hell
Grand Mexican Warlock lemezbemutató, Kamikaze Scotsmen & Mother’s Cake (AT) @ A38, 2014.03.20.
Újra itt a nyáj! – Néhai Bárány lemezkritika
Gyapjúkotont mindenkinek! – Néhai Bárány lemezMEGmutató & The Punch, (Middlemist Red) @ Corvintető, 2014.05.23.
Junkie Jack Flash, Uzipov, Isten Háta Mögött, Néhai bárány @ Dürer Kert, 2014.06.27.

Megosztom.

Szólj hozzá