Archív

A szombat esti kellemes langymelegben közeledünk a Soroksári út felé, ki sörrel, ki pedig még a pénteki esti buli ízével a szájában és maradványaival a fejében. A kapuban meglepetten konstatáljuk, hogy a szokottnál jóval kevesebben iszogatnak a Budapest Park előtti pázsiton. Sebaj, mi egy jó kis rapcore, dub, punk és ragga ízesítésű elektrokoktélra vagyunk hivatalosak estére. Asian Dub Foundation a Budapest Parkban.

 

Mivel jó vendég módjára, kicsit késve érkezünk a meghirdetett starthoz képest, a Kerekes Band már javában dobja az ütemet. Ámbátor a bemelegítő emberek kint látott alacsony száma itt is visszaköszön, hisz alig néhány maroknyian ropják a színpad előtt. Valahol sajnos ez az előzenekarok sorsa, pedig ők – szerény véleményem szerint – ennél jóval többet érdemelnének. Azért egy Cpt. Space Wolf-ot jó volt meghallgatni élőben.

 

Gyorsan még rágyújtunk néhány sörre, hisz a Kerekes Band már a Flyover rigmusaival melegíti elő a hangulatot az érkezőknek. Körülnézve azonban be kell látnom, hogy az érdeklődők létszáma még mindig elég kevéske. Ez némi aggodalommal tölt el, azért ez általában erősen visszahat a buli minőségére. Noh, de mi mégiscsak bulizni jöttünk nem nézelődni, úgyhogy inkább bele is vágunk a „tömeg” közepébe. Ami jelen esetben nem kifejezetten nehéz mutatvány.

 

 

Lassan szállingóznak fel a színpadra az együttes tagjai és a bemelegítő ütemek közben, maguk is heves karlengetésekkel invitálják közelebb a távolban még iszogatókat. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy ezek az emberek vajon tudatosan járnak koncertekre? Noh, mindegy, ez már talán egy másik történet. Az Egyesült Királyságbeli fiúk a húrok és az ütemek közé csapnak, erre azért, ha lassan is, de biztosan odagyűlnek az eddig még bizonytalankodók. Érkezik is a legújabb albumról a The Signal And The Noise, illetve a Zig Zag Nation, majd később még megfejelik ezt – szintén innen – egy Stand Up-al, valamit a Radio Bubblegum is csatlakozik a sorhoz. Melegszik is a buli, a színpad előtti kemény mag lassan belekezd a révületbe és önfeledten ugrálva hagyja, hogy a ritmus vezesse. Engem személy szerint a La Haine, a Flyover és az Oil pörget fel leginkább. Itt bizony már véget ér a zavart és gátlásos lötyögés, és elkezdődik valami igazi zsigerből jövő örömtánc. Körbenézve a kétes eredetű füstben, az emberek arcán mosolyt látok, a lábukban pedig igencsak benne van a ritmus. Megy is az üvöltés rendesen két szám között. Kevesebb embert érdekelt ez a koncert, mint gondoltam (jóval kevesebbet), de azért az Asian Dub Foundation zenéjére igazi B-közepes kemény magként tombol ez a kevés. Ez pedig rajtuk is látszik, hisz egyre gyakrabban illetik elismerő szavakkal a közönséget, és láthatóan ők is átadják magukat az érzésnek. Érkezik még egy Speed of Light, egy Take Back The Power, és többek között, feltűnik még egy Riddim I Like is. A ráadásban pedig – ami az összegyűltek számához képest igen tekintélyes hangerővel kántálja vissza az együttest. Érkezik még a Fortress Europe, ami tényleg megadja az utolsó lökést, így a végső pörgés sem maradhat el.

 

Néhány ráadás megjegyzés még így a végére. A koncert után többen nehezményezték, hogy bizony itt nem minden szólt élőben, ez pedig kétségtelen. Lévén volt itt azért néhány háttér szőnyeg és nyomattak samplerről több mindent is, ez biztos. Mint ahogy az is, hogy ők azért ennél több tagot számlálnak, mint akik most eljöttek. Az egzotikus hangok/hangszerek nem élőben szólaltak fel, valamint vokálosokat sem hoztak magukkal. Mindemellett pl. Nathan „flutebox” Lee több ízben olyan fuvola + beatbox kombót rakott elénk, hogy komolyan az államat kerestem utána a parketten, az összetaposott söröspoharak közt kotorászva. Ghetto Priest pedig önmagában egy olyan jelenség, amit szerintem nem nagyon kell kommentálnom. Én magam ugyan most először voltam Asian Dub Foundation koncerten, ezért viszonyítási alapom vajmi kevés van, de az biztos, hogy rég adtam át magam ilyen iszonyatosan a zenének, és az sem ma volt utoljára, amikor ekkorát táncoltam. Olyan szinten felpörgetett minket, hogy levezetéskép még az after partyra is benéztünk néhány szám erejéig. Akárhogy is, számomra határtalan élmény volt, pont.

 

Szabó Tamás

fotó: Zsiga Pál

 

Megosztom.

Szólj hozzá