Archív

Újabb nap, újabb elhalt agysejtek, de semmi vész, hiszen nem hiába haltak el. A tegnapi délutánt a három somorjai srác indította be a nagyszínpadon, Rómeó elvérzett, az utána következő Road pedig nem hagyta, hogy leüljön a hangulat. Nehéz dolguk volt, ugyanis a másik  nagyszínpadon komoly konkurenciát jelentett nekik a Dorothy, akiket Apey & The Pea követett, amit alaposan végigbólogattunk, derékból. Az éppen eleredő eső sem vette kedvét azoknak, akik a Leander Rising produkciójára voltak kíváncsiak. A srácok annyira belemelegedtek a játékba, hogy a végén felrángatták a színpadra Apeyékat, és klasszikus Pantera számokkal kedveskedtek a nagyérdeműnek.

Mindeközben aki a nagyszínpad közelében kolbászolt, minden bizonnyal feltűnt neki, hogy masszívan elkezdett sárgulni a fű alatta; kőkemény, nekifutásból metálkodás vette kezdetét, először az Ensiferum, majd a Behemoth tolmácsolásában. Az utóbbi koncert művérben sem volt gyenge, kapta a közönség rendesen a paradicsomlevet. Sajnos közegészségügyi okok miatt most elmaradt a kecskegida áldozás, reméljük ezzel nem haragították magukra a gyötrelem és kínszenvedés istenét.

Mi bízunk a legjobbakban, de azért jobbnak gondoltuk, ha kicsit arrébb megyünk. Egészen a ‘Szemes Nagyszínpadig az éjfélkor kezdő Blind Myselfre. A címben felvetett kérdésre ők tudnának válaszolni (mivel Jankai Valentin egyszerűen kurva király), a tracklist a nemrég megjelent Négyszögöl köré épült pár klasszikus tétellel megfűszerezve. A továbbiakról halvány emlékképek és bevillanások vannak csak. A fény alattomos.

A mai nap is tartogat izgalmakat, itt lesz velünk a Freedom Call, akik igazi lakossági power metált fog szolgáltatni, de ma sem maradunk skandináv behatás nélkül, a Tiamat folytatja a tegnap megkezdett vonalat, ontani fogják a doomot.


Képek: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Rockpart #1 – Az első nap

 

Megosztom.

Szólj hozzá