Archív

Ez a fesztivál is véget ért, azt hiszem nem hiába utaztunk le Balatonszemesre, az utolsó nap is tartogatott nekünk izgalmakat!

A kora délutáni dehidratációs folyamatokat a Punk Whiskey kelta-balkáni fúziós punkzenéje indította el, ezúton is köszönöm nekik. Követte több is, ahogy őket is váltották a további fellépők a fesztivál arénában (Magor, Niburta, Samas). Ahogy lejjebb bukott a nap, úgy kezdett feléledni a Soproni nagyszínpad is. Elsőként a koponyafetisiszták élhették ki hajlamaikat a Dr. Living Dead koncerten, az utánuk következő Sex Actionön szerencsére (vagy sajnos) senki nem élte ki semmilyen hajlamát, ezért átnéztünk a Szemes nagyszínpadra, ahol a Subscribe kezdett neki éppen nagy erőkkel. Bálintot szokása szerint elkapta a hév és beállt pogózni ő is.

Ennek a fordítottja történt Biohazard koncerten, ahol is Billy Graziadei ugyan úszkált egy kicsit gitárostul a tömeg tetején (lásd a képeket), de sokkal menőbb volt, mikor a koncert utolsó számaira egy közepesebb tömeget engedtek a színpadra, ahol a zenekarral együtt tombolhattak (és itt nem voltak biztonságiak, mint a Thirty Seconds to Mars-on, hogy két méternél közelebb ne mehessenek Letohoz). Ennél közvetlenebb banda nem nagyon akad a sikeresebb zenekarok közül, ezt az első sorban állók különösen érezhették, amennyi nyálat kaptak örömtől amúgy is csillogó arcukba.

NOW_5810

Ugyan a nagyszínpadon a Kreatorral véget ért a buli, de a többi helyszínen becsületesen nyomták tovább az ipart. Az eléggé megújult, de azért még kegyetlen Cadaveres,  az éjfélkor kezdő Paddy & the Rats és az eddig számomra ismeretlen Cojonones meghatározó játéka tökéletes keretbe foglalta nekem a napot.

Az egész országban zuhogott az eső, de valami isteni csoda folytán Szemes fölött egy szép nagy körben majdnem egész nap tiszta volt az ég. Folyamatosan kaptuk a híreket, hogy három köpésnyire már kiöntenek a csatornák és tomboló orkán fújja el a teheneket, de aki nem ijedt meg, és lejött a RockPartra, elnyerte méltó jutalmát, száraz maradt.

Érződött a fesztiválon, hogy még kicsit képlékeny, formálódik, itt-ott fejlesztésre szorul, de a koncepció amilyen egyszerű, olyan jó: Balaton part, sör, metál. Tavalyhoz képest sokat javult az infrastruktúra, építési hulladék helyett idén pihe-puha fű volt a sátor alatt. Már csak nappali programokra lenne szükség, mert ugyan a piálás/strandolás is jó délutáni elfoglaltság, de egy idő után valami másra is igényt formálna az ember. Reméljük, hogy kinövi magát a fesztivál és jövőre is ott lehetünk, hogy egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű duplázást és hörgést hallgassunk. Nekem sikerült túladagolni, úgyhogy most megyek, és berakok egy kis Scootert.


Képek: Zsiga Pál

.Kapcsolódó:
Megint viháncoló tinik voltunk – RockPart #3
Milyen Magyarország legjobb dobosát birtokolni? – RockPart #2
ROCKPART #1 – Az első nap

Megosztom.

Szólj hozzá