Archív

„A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása a két világháború között kibontakozó ún. első “filmavantgárd” alkotásait mutatja be. A magyar filmművészetnek ezt a különös fejezetét, illetve az ehhez tartozó filmeket azonban a közönség még soha nem láthatta így egybegyűjtve.” – ígéri a beharangozó szöveg. Mi pedig, mint lelkes filmrajongók, akik különösen szeretjük a csemegéket, kaptunk is az alkalmon. Nem volt más hátra, irány a vár és az avantgárd első mozija.

 

A kiállításon rögtön a kapuban Dalí fogad minket, illetve az Andalúziai kutya talán legismertebb jelenete. Nem más ez, mint az ominózus szemfelvágós pillanat, illetve ennek különféle megjelenítési módjai, némi magyarázó szöveg kíséretében. Kezdésnek kitűnő, hiszen egy ismerős fogad és ragad karon minket a belépés után rögvest. Eztán pedig, egy válaszfal mellett ellépve kitárulkozik előttünk a tárlat. Igazi archaikus felvételek elevenednek meg a szemünk előtt a falra függesztett képernyők és egy méretes vetítőgép segítségével. De ezeken kívül akadnak még apró csemegék is szép számmal. Fotók, rajzok, folyóiratok és illusztrációk, mozgástanulmányok, egynéhány nitrofilm-tekercs, illetve mindenféle egyéb dokumentáció. A vitrinbe rejtett levelezések, illetve rendőrségi jegyzőkönyv(ek), valamint a két főszereplő bábfigura pedig olyan érdekes apróságok, amelyek valóban egyedivé teszik a kiállítás hangulatát.

 

 

Mindemellett három premierre is számíthatnak a látogatók. Megmutatja magát a Mr. Pipe rettenetes éjszakája, ami a legkorábbról fennmaradt magyar animációs film, Bortnyik Sándor nemrégiben előkerült munkája. Aztán érkezik Gerő György Béla című filmje, mely láthatóan a tárlat központi figurája. A filmből, melynek forgatókönyvét 1924-ben közölték le, csak néhány képkocka maradt meg az utókornak. Majd ezt egy amerikai filmművész, Bruce Checefsky rekonstruálta 2010-ben. Ezt tekinthetjük meg a kiállítás szívében, egy már-már őskövületnek számító, igazi hangos-zajos vetítőgép közreműködésével. Hangulatteremtésből ötös. A film pedig… nem kevésbé elvont, mint kortársai.

 

A harmadik darab Gyarmathy Tihamér 1953-ban készült Kísérleti filmje, mely növényi és állati preparátumok fotogramjai alapján készült. Ennek lényege, hogy fényképezőgép és negatív nélkül készülnek a képek, közvetlenül a fényérzékeny anyag és a különböző tárgyak használatával, amiknek az árnyéka hozza létre a végeredményt.

 

A kiállítás alapvetően nem túl nagy, ám mégis bőven elég, hiszen mindenbe csak belekóstolva is, el lehet tölteni bent akár órákat. Ámbátor azt hozzá kell tennünk, hogy a látottak alapján ez a kiállítás nem a laikusoknak készült. Mi mint lelkes, ám a témában szakértőnek korántsem nevezhető érdeklődők, azt éreztük néhol, hogy bár kétségtelen, hogy akadnak igazán érdekes darabok, mégis valahogy kicsit száraz az egész. Illetve, hogyha jobban értenénk hozzá, akkor biztosan sokkal jobban lekötnének a látottak. Én pedig személy szerint a TV+ fülhallgatós megoldásokkal sem voltam százszázalékosan megelégedve. Ember legyen a talpán, aki végigállja a két-három, darabonként 5-15 perces filmeket a sokadik ilyen felület előtt. A két világháború közti időszak szerelmeseinek és a filmes technikák után érdeklődőknek azonban meleg szívvel ajánljuk.

 

Szabó Tamás

 

Megosztom.

Szólj hozzá