Archív

 

A sorozatban magyar zenészekkel/zeneszeretőkkel fogunk végigmenni korszakalkotó, meghatározó lemezeken kortól és stílustól függetlenül. Hosszas fejtörés után szedtük össze a listát, fontossági sorrendet mellőzve, kizárólag a magunk örömére. Ezzel vitatkozni szabad, hátha tanulunk tőletek.

A mai részben Sándor Tibor írt nekünk Tom Waits 1985-ös Rain Dogs lemezéről. Sándor Tibornak „elég volt egyszer jó vételi körülmények között hallgatnia a Szabad Európa Rádió Teenager Party c. műsorát ahhoz, hogy beinduljon.” Hogy mi tette ezt vele?! A Beatles She Loves You című száma 1963 őszén. Azóta tart a zene őrülete, miközben diplomák, kényszer-szabadúszás, 10 év Filmintézeti munka, egyetemi, főiskolai tanárság tarkították életpályáját. Zenéről, filmekről és más dolgokról eddig kétszer írt hosszabb időn át, előbb egy külföldi rádiónak, majd egy rövid életű, itthoni internetes magazinnak, most pedig a NOWmagazinnak mesél…

 

A Tom Waits élmény 1988-ban ütött szíven, méghozzá elemi erővel, mert két irányból érkezett. Ekkor mutatták be Jim Jarmusch Down By Low (1986) című filmjét, amelynek egyik főszerepét játszotta, zseniálisan. Másrészt a zenéje vágott fejbe, ugyanabban az évben hallottam először a Rain Dogs-ot (1985). Ha nem is fogalmaztam még meg akkoriban, de sejtettem, hogy Amerika zenéjének nagy ajándéka. Mert együttesek vannak itt is, ott is. A fehér blues szülőhelye lehet például az Újvilág, de lehet Anglia is, mert John Mayall és Alexis Korner onnan repítették szerteszét világhírű tanítványaikat. Nyilván a határtalan térségnek, a nagy számok törvényének, az egyéniség és a magányos cowboy mítoszának, a blues afro-amerikai óriásainak és nem utolsó sorban egy kimeríthetetlen, nem mindig szerethető műfajnak, a country-nak tudható be Amerika primátusa a szólisták terén. Még a találomra kiválasztott névsor is mindent visz: Waits-en kívül helyet kap benne Bob Dylan, Joni Mitchell, Lou Reed, Laura Nyro, Patti Smith, Rickie Lee Jones, Leonard Cohen, kisebb megszorítással Neil Young, és persze Carole King. Tom Waits különösen nagy hatású, képben és hangban egyaránt. Mielőtt hangra nyitotta volna  a száját, már mindent magába szívott. A jazz-t, a blues-t, a country-t, a vaudeville-t, a Berlin-kabarét, Weil és Brecht színházát, a rock-ot, a beat költészetet, az akárhonnan kuplét, a sanzont és ezer egyebet. Mindezeket füstszűrő nélkül szívta, benntartotta és 1973 óta folyamatosan kifúj. Nagyon sok mindent szeretek tőle. Visszatekintve: két korai albumát, a még finom Closing Time-ot és a The Heart of Saturday Nigh-ot. Aztán a Small Changes-t, amire már illett az ezerszer idézett megállapítás: „hangját Bourbon whisky-be áztatták, néhány hónapra kolbász füstölőbe akasztották, onnan kivéve pedig átmentek rajta kocsival”. Annyira mély és rekedt ez a hang, hogy mindig azt hiszem, olyanabb már nem is lehet. Aztán még olyanabbá válik, mert Waits maga a neverending beérő aszú. A Rain Dogs-ot a hiteles hazai hatástörténet miatt választottam. Választhattam volna akár a Small Changes-t, a Heart Attack and Vine-t (mert inni is tud, veszettül), klasszikus triászának (Swordfishtrombones, Rain Dogs, Frank Wild Years) egy másik darabját, a színház ihlette Black Rider-t, az újabbak közül a Bad as Me-t. Filmszínészként pedig akkora tehetség, hogy Jarmusch-on kívül az idősebb Coppola és Terry Gilliam is kapkodnak utána.

 

A tények: Zenéjének gyökérzete nagyon szerteágazó, termése összehasonlíthatatlanul egyedi. Szövegeit Bukowski és Ginsberg-ék ihlették, maga is velük egyenrangú költő. A bevezető/beavató dal zenéje és prozódiája profán litánia, mert Waits-re jellemző az egyre fokozódó hatású ismétlés, nyomatékosítás, felsorolás. Az albumnak sok csúcspontja van. Az elsőben elsuttogja szívszorítóan gyönyörű dalát, az emblematikusan esszenciális Jockey Full Of Bourbon-t. Ő a hörgés legnagyobb mestere is, újabb csúcs a Big Black Mariah, amelyen Keith Richards is játszik. Némi elandalítás, lamentálás és világias zsolozsma után egy újabb csúcs: Bach megfordul sírjában a szám elejét hallva. Az albumról megjelent egyik interjúban metaforaként értelmezte ezt a számot; eső után a kutyák elvesztik a nyomot, tanácstalanok, már soha nem találnak haza. Ez a vándorlás és csavargás örök amerikai toposza, Kerouac-tól Dylanig sokaknál megtalálható, mindenkinél más egy kicsit. Waits verziója egyszerre nyers, keserű és érzelmekkel telített. Fellépéseinek képi világára laza szakadtság jellemző, társaival együtt tudatosan ócska hangszereken játszik, a szedett-vedettség, az anti-sztárság azonban sosem mesterkélt manír, mindig hiteles és magával ragadó. Tom Waits igazi művésze a legsokrétűbb értelemben felfogott rock zenének. A Downtown Train dallamossága mainstream előadókat is megihletett, ez a legjobban fülbemászó felvétel az albumon. Mire végighallgatod a lemezt, észre sem veszed és beavatottá válsz Tom Waits minden zenéjébe, utána egyszerre súlyos és könnyű a csend, csak nézel és tudod, hogy ma már nincsen semmi dolgod.

 

Sándor Tibor

 

1. Singapore

2. Clap Hands

3. Cemetery Polka

4. Jockey Full Of Bourbon

5. Tango Till They’re Sore

6. Big Black Mariah

7. Diamonds And Gold

8. Hang Down Your Head

9. Time

11. Rain Dogs

12. Midtown (instrumentális)

13. 9th And Hennepin

14. Gun Street Girl

15. Union Square

16. Blind Love

17. Walking Spanish

18. Downtown Train

19. Bride Of Rain Dog (instrumentális)

20. Anywhere I Laid My Head

 

Megjelenés: 1985 szeptember 30.

Felvétel: RCA Studios

Stílus: Rock, experimentális rock.

Hossz: 53:46

Kiadó: Island Records

Producer: Tom Waits

 

Eddigi korszakalkotó lemezek itt

 

tom-waits-rain-dogs

Megosztom.

Szólj hozzá