Archív

NOW_8862

Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí – ezzel a címmel hirdetik a Nemzeti Galéria október 5-ig tartó kiállítását. Hogy felkaptam-e a fejem elsőre? Hát persze! A ‘szürrealizmus’ és ‘Dalí’ szókapcsolattól mindig izgatott leszek, ezt a stílusirányzatot (és az avantgárdot általában) mintha nekem találták volna ki, úgyhogy a múltheti filmes kiállítás után most ez következett, irány az esernyő, a varrógép és a boncasztal!

 

A MNG kurátorait elkaphatta valami, mert több avantgárd témájú kiállítás is van egy időben, érdemes is végigjárni mindet. De most kizárólag ez az egy kiállítás vonzott. Ellentétben az avantgárd filmessel itt sokkal többen voltak – köszönhetően a már említett Dalí, Miró, stb. hívószavaknak – és maga a kiállítás is sokkal nagyobb területet foglal el, ráadásul összekapcsolták az Átrendezett valóság. Alkotói stratégiák a magyar művészetben a dada és a szürrealizmus vonzásában című tárlattal, ami ugyanezen irányzatok magyarországi vonalát mutatja be. A kiállítás marketingből jeles, ennek következményeképpen viszont egy kicsit csaltak is, de mivel összességében sokkal jobb volt, mint amire számítottam, ezt nem rónám fel nekik. Csak egyetlen ponton görbült lefelé a szám, mikor rájöttem, hogy egy, azaz egy szál Dalí alkotás árválkodik egymagában a sok más mestermű között, de az legalább egy rendes festmény volt, nem holmi vázlat vagy grafika.

 

A kiállítás első felében elsősorban a dadaista kollázsok, asszamblázsok, objektek, ready-made alkotások töltötték meg a teret. A stílusirányzat önmagát megcáfolva hivatott szándékosan a műalkotás, mint fogalom értékét és a művészet rangját és teljesítményét. Ebből kifolyólag számomra rengeteg humor forrása, csak helyén kell kezelni. De, hát, ezért szeretem. Ott volt például Schwitters Cím nélkül című képe, ami egy buszjegyekből összerakott aprócska kollázs, vagy Duchamp “a véletlenül kialakult formák bebörtönzésére és megőrzésére tett kísérlete”, aztán jöttek Man Ray munkái. Minden idők legkifinomultabb, legszarkasztikusabb humorával megáldott művésze! Szerencsére sok alkotását hozták el, volt miből mazsolázni. A Tavasz van III. (It’s Springtime III.) három darab egymásba forrasztott rugó. Ezen gondolkozzunk el egy pöttyet. Az Elpusztíthatatlan tárgy egy metronóm, rajta egy szemmel, amit néhány dadaizmus ellen tüntető fiatal egy kiállításon földhöz vágott és rommá taposott. A rendőrök kérdésére, hogy tesz-e feljelentést, csak annyit mondott; ebben a korban valószínűleg ugyanezt tettem volna.

 

NOW_8889

A dadaizmusból a szürrealizmusba Brassai (AKAHalász Gyula) fotográfus képei vezetnek át, aki az ’50-es években végigfotózta Párizs összes graffitijét, még mielőtt bárki tudta volna, miről van szó. És végre, ott ragyogott a falon Dalí Szürrealista esszé című képe! Csodálatos színek, már-már kötelezően egy aprócska kókadtan csüngő óra, Dalí impotenciától való tudatalatti rettegésének szimbóluma. Álmok, víziók, mentális betegségek leképeződései követték egymást szép sorjában a fotókon és festményeken, hogy Bellner A félbaba “szobrát” ne is említsem, ami bármelyik B-kategóriás horrorba beillene. Egy ismertebb képet még kiemelnék, ácsorogtunk előtte egy jó darabig. Magritte illuzionista Kastély a Pireneusokban c. képe annyira fantasztikusan van megfestve, hogy nem tudtunk elszakadni tőle. De, hát nem állhattunk ott napestig, így át is keveredtünk az Átrendezett valóságba.

 

A magyar irányzatokat bemutató társkiállítás még egyszer akkora, mint maga a Dada és szürrealizmus. Itt Bortnyik Sándor Zöld szamarával és tusrajzaival indítottak, akinek filmes munkásságát már múlt héten meglestük. Bevallom, a képei sokkal jobban megfogtak. Aztán jöttek szépen sorban a Kassák-kör nagyjai: Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Tihanyi Lajos és tovább az egészen modern installációkig, ahogy eljutottunk a művészet megcsúfolásának művészi remixéhez is. :) Nem szeretnék minden poént lelőni.

Az a tény, hogy egyetlen Dalí festmény volt csak és a kiállított tárgyak majdnem mind replikák, hát, végül tényleg nem számított. Régen jártam már ilyen kellemesen összerakott kiállításon, még a sok ember sem zavart és nagyon jól szórakoztam. Komolyan! :)

 

Décsy Eszter

fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

Bőr/festészet – Dalí ihlette tetoválások

Életre kelt (film)kísérletek – Az avantgárd első mozija

Szent szürrealizmus – Jodorowsky-maraton és szellemidézés

további infó

 

 

Megosztom.

Szólj hozzá