Archív

A zenészeknek is szükségük van néha némi inspirációra,  nekik sem mindig pattan ki a zseni elsőre a fejükből. A tipikus sex-drugs-rock ‘n roll hármas mellett azért gyakran nyúltak könyvekhez, klasszikus regényekhez is. Most összeszedtünk nektek 20 dalt kedvenc külföldi zenészeink (vagy regényeink) közül. Ti ismertek ilyen itthoni zenét? Írjátok meg nekünk kommentben! :)

1. Mastodon – I Am Ahab

A 2004-es Leviathan album címeit nehéz lenne eltéveszteni, ha regényekről van szó: Iron Tusk, Blood and Thunder, Seabeast, Aqua Dementia, Ísland és persze az I Am Ahab. Összeraktátok már? Óriási bálna, amit úgy vágnak ketté, ahogy az arcotokat szakítja szét a Mastodon egy-egy koncerten? Igen, ez bizony Herman Melville Moby Dick-je.

2. The Beatles – I Am The Walrus

Két klasszikus egybegyúrva: Beatles és Shakespeare. Az 1967-es Magical Mystery Tour lemezen szereplő I Am The Walrus szövegét John Lennon írta, és pontos idézetet hoz a Lear királyból: “If ever thou wilt thrive, bury my body; and give the letters which thou find’st about me to Edmund Earl of Gloucester/Seek him out upon the British party: O, untimely death!”

3. Million Dead – Charlie and the Propaghanda Myth Machine

Kevésbé ismert dal, de annál jobb regényt idéz a szövegben: “Willy Wonka was a capitalist confidence trickster” Willi Wonka nem csak Tim Burton filmjéből lehet ismerős, az eredeti regény Ronald Dahl-é (magyarul – nem vicc – Karcsi és a csokoládégyár címmel jelent meg). A szövegben amúgy még egy irodalmi utalás van: “And the BFG a propagandist for an unaccountable regime/Orwell’s vision with a wrinkled face.” Politikai vonásoktól kicsit sem mentes…

4. Radiohead – 2+2=5

Ha már az előző dalban is Orwell-t emlegették, hát itt van ez a Radiohead szám. A cím magáért beszél. Orwell 1984 című antiutópiájának legdurvább részét idézi, a bizonyos 101-es szobában történteket, ahogy fájdalom és hallucinációk közepette kell elfogadni a tényt, hogy egyetlen abszolút igazság létezik csupán, a Párt igazsága, bármi legyen is az. Akár az, hogy 2+2=5.

5. Nirvana – Scentless Apprentice

Az 1993-mas In Utero második tétele a később szintén filmadaptáció, Cobain egyik kedvenc regénye, a Parfüm Peter Suskind tollából. A regényről egyszer így nyilatkozott: “Mivel hipochonder vagyon durván hat rám – kényszert érzek, hogy levágjam az orrom.” Hát, nem csodálom. Csekkoljátok a szöveget.

6. Kate Bush – Wuthering Heights

Az idén 56 éves angol zenész/énekesnő/producer különleges szöveg- és zenei világával az egyik legjelentősebb előadóvá vált az elmúlt 30 évben. Az EMI a Wuthering Heights EP-vel szerződtette 1978-ban David Gilmour (Pink Floyd) javaslatára, ebből lett a The Kick Inside nagylemez még ugyanebben az évben. A címadó dal újrameséli Cathy és Heathcliff gyökeréig elátkozott szerelmi történetét Emily Bronte Üvöltő szelek c. klasszikusából.

7. Metallica – For Whom the Bell Tolls

A dal szövegében folyamatos utalás magára Hemingwayre, de a cím egy az egyben az Akiért a harang szól című regénye. Cliff Burton basszusa gyönyörűen reflektál a háború és modern hadviselés sötét előérzetére, ahogyan Hamingway öngyilkosságát is előrevetíti.

8. Bruce Springsteen – The Ghost of Tom Joad John Steinbeck

Nobel-díjas amerikai író 1939-es Érik a gyümölcs című regénye vezette be az irodalomba az abszolút szerencsétlen karaktert, Tom Joad-ot. Springsteennek úgy tűnik feküdt a sztori.

9. The Cure – Killing of an Arab

A Cure énekese, Robert Smith amúgy sem egy egyszerű karakter, szövegei mélyek és sötétek, de ő is gyakran nyúlt irodalmi művekhez egy kis ötletért. Ebben az esetben Alber Camus 1942-es Közöny című regényéről van szó, mind a dal, mind a könyv nagy kedvencem. Lehúzós, sötét, zseniális!

10. Sonic Youth – Schizophrenia

Bár nem rajongok különösebben a sci-fiért, Philip K. Dick sötét jövőbeli utópiáiért meg tudok őrülni. Az életében háttérbe szorult író művei zseniális éleslátással vetítik előre a modern társadalom szociális és egzisztenciális problémáit, amiket az idő sorra igazolni látszik. A Sonic Youth 1987-es Sister című nagylemezének tételeit az író élete és regényei inspirálták. A Schizophrenia a lemez első száma, ami Dick születéskor elhalálozott ikertestvéréről szól, akinek “emlékétől” az író sosem tudott elszakadni, állandó önvádaskodásba és a saját létjogosultságának megkérdőjelezéséhez vezette. Íme egy rész a dalszövegből: “She said Jesus had a twin who knew nothing about sin/She was laughing like crazy at the trouble I’m in.”

11. The Velvet Underground – Venus in Furs

Velvet Underground legendás énekese, Lou Reed az egyik legnagyobb rock ‘n’ roll költő, mégsem volt elég a komplett zenekar összes kreativitása, hogy kitaláljanak egy eredeti nevet, előhúzták inkább Michael Leigh 1963-as regényét (Angliában Bizarre Sex Underground címmel jelent meg ’67-ben). Az eredetileg újságíró szerző könyve meglehetősen keményen feltárja a ’60-as évek szexuális szubkultúráit. A választott dal pedig egy Leopold von Sacher-Masoch író azonos című könyvéből jött, ami a szado-mazo témakört járja körül.

12. Oasis – Don’t Look Back in Anger

Bevallom ez egy ingoványos talaj, az angol drámairodalomról egy kicsit hiányos a tudásom. De, élt ott egyszer egy John Osborne nevű forma, aki 1956-ban megírta a jórészt önéletrajzi ihletésű Look Back in Anger című darabját. Hát, ennyi.

13. Bob Dylan – On the Road Again

Dylan talán az a zenész, aki a leggyakrabban piszkált fel irodalmi témákat. Csehovtól kezdve Dantén át, F.S. Fitzgerald-ig előszeretettel zongorázta végig az irodalomtörténet nagy alakjait. Az On the Road Again-t azért választottam, mert az egyik kedvenc íróm, Jack Kerouac legnagyobb, mai napig hatással bíró kult-regényére, az Útonra reflektál. Ahogyan a Canned Heath dala is, amit többek között az Út a vadonba c. filmben is hallhattok.

14. Alt-J – Breezeblocks

Maurice Sendak amerikai illusztrátor és gyerekkönyvíró. Bár magyarra nem fordították még, Where The Wild Things Are című 1963-as meséjének híre hozzánk is eljutott. Ebben a sztoriban egy rakás cuki állatszerű figura zabálja fel egymást. Kis kannibálok… :)

15. Klaxons – Gravity’s Rainbow

A londoni indie rock banda nagy kedvencem. 2007-es debütáló albumuk, a Myths Of The Near Future címe James Ballard novellista egyik kötete után kapta a címét. A 7. track, a Gravity’s Rainbow azonban az amerikai Thomas Pynchon 1973-as azonos című (magyarul Súlyszivárványként jelent meg) regényéből született: a II. világháború végén játszódó, összetett regény története a német fegyverkezés és bombagyártás és egy különleges, titkos fegyver köré szerveződik.

16. Joy Division – Atrocity Exhibition

Ha már az előbb az indie-nél jártunk, és J.G. Ballard-nál, maradjunk is még egy kicsit. A Klaxons vonalát elindító Joy Division legendás énekese, Ian Curtis egyik kiváló dalszövegéről van itt szó, ami Ballard egy másik novelláskötetének címét viseli. A dal a borzalmakkal és kínokkal teli novellák hangulatát adja vissza, főleg szövegében.

17. Led Zeppelin – Ramble On

“‘T’was in the darkest depths of Mordor/I met a girl so fair/But Gollum, and the evil one crept up/And slipped away with her.”A dalszövegrészletből egyértelműen kitalálható, hogy ezt a Led Zep’ számot bizony Tolkien és A Gyűrűk Ura ihlette. És pont.

18. Blur – Tender

A dal kezdősora (“Tender is the night / Lying by your side”) F. Scott Fitzgerald utolsó befejezett regényének címe (magyarul: Az éj szelíd trónján) , de hogy bonyolítsuk a dolgot egy kicsit, Fitzgerald bácsinak sem a saját buksijából pattant ki a cím, ő John Keats Óda egy csalogányhoz(Ode to a Nightingale) című verséhez nyúlt érte. Igazi csapatmunka.

19. Lana Del Rey – Off to the Races

Az énekesnő idén megjelent Ultraviolence című lemezének címét Anthony Burgess klasszikusából, a Mechanikus narancsból kölcsönözte, az Off to the Races viszont Vladimir Nabokov Lolita című regényéből került elő.

20. Wild Beasts – Bed Of Nails

Bed Of Nails szövegében két klasszikust is előszednek, a nagy Shakespeare Hamlet-jének Opheliáját, és minden idők horror klasszikusának, Mary Shelly Frankeinsteinjének főhősét. A dal abszolút magárét beszél.

Ennyi jutott mára srácok. Ismertek magyar számokat szépirodalmi utalásokkal? Ide vele kommentben! :)

DE

Kapcsolódó:
Jack Kerouac’S On the Road
the BEATLES – Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band
Nirvana – In Utero
Joy Division – Unknown Pleasures
Régi vagy új? Az indie margójára: cipőorrnézegetés kinn és itthon
Beat-nemzedék / Allen Ginsberg kiállítás a Ludwigban
Lana Del Ray – Ultraviolence lemezkritika

Megosztom.

Szólj hozzá