Archív

NOW_9501

Többnyire óriási fejtörést okoz a Sziget programját böngészve azon agyalni, hogy melyik legyen az az egyetlen nap, amire úgy igazán szívesen kimennék. Többnyire ugyanis remek érzékkel szórják szét a héten (többnyire azonos időben) azokat a koncerteket, amik érdekelnek. Idén ez viszonylag könnyen ment, mert vagdostam ugyan a végtagjaimat, de erre a napra meglepően egynél több izgalmas név esett. Igen, természetesen a Queens of the Stone Ageről beszélek, a mai napig bánom, hogy a tavalyi VOLTos koncertjükön nem tudtam ott lenni.

 

Szóval a nap még épphogy csak delelőre állt, mikor a tegnapi buli folyományaként két óra alvás után kivetett az ágy és összeszedtem magam, hogy elinduljak a K-híd felé. Erős zsibbadtsággal sikerült behaladni a fesztiválra délután kettőkor. A nap első koncertje matinéidőben: Grand Mexican Warlock. A múltkori hajós koncerttel ellentétben most nagyon formában voltak, Szabó Laci is visszatért és újra rádöbbentem, hogy ez a zene olyan, mintha az én ízlésemre, véremre tervezett heroin lenne.

 

Mivel még nagyon korán volt, elmászkáltunk egy kicsit nézelődni. Ahogy minden évben, a Sziget idén is tele van installációkkal, kisebb-nagyobb kincsekkel, amiket meg kell találni, fel kell fedezni. Az utóbbi pár évben viszont a performanszok is megjelentek, amit néha egy kicsit művinek érzek, de az embereket leköti. A rúdon himbálózó emberek “tánca” például egész aranyos volt. Amúgy a Sziget sokat nem változott az előző évhez képest, csak egy kicsit még drágább lett minden. A blues színpad már ír-blues néven futott, ez újra elgondolkodtatott a meleg délutánban mélázva azon, hogy mi okozza vajon ezt a fene nagy ír zene mániát és a gombamód szaporodó “ír” zenekarokat itthon. Ha van ötletetek, dobjátok be kommentbe, mert egy kicsit értetlenül állok a jelenség előtt. Köszi.

 

NOW_8998

 

A GMW után egyébként azt gondoltam, hogy ez a nap már közelít a csúcspontjához és innen legjobb esetben is stagnálás lehet. Tévedtem. Tudom, hogy gyerekes dolog, de ez van, mindenképpen meg akartam nézni Brody Dallet. Tizenöt éves voltam, amikor az mtv2-t néztem, és egyszer csak jött egy klip (nem meglepő módon…). Nyers, bunkó amerikai punk, hasított. Aztán bejött az ének: óriási taréj, hófehér bőr, vérvörös rúzs és ajakpiercing, olyan füstös-karcos mély hang, hogy leesett az állam. Az egykori the Distillers City of Angels klipje volt (nézd meg itt!), és ott valami elindult bennem. Minden évben teleszemeteltem a SZiget kívánsággépét, hogy elhozzák őket, de még Európában is csak alig koncerteztek. Aztán 2006-ban feloszlottak, én pedig megsirattam, hogy sosem fogom őket élőben látni. Brody, az énekesnő már másfél éve bejelentette, hogy dolgozik egy szóló projekten, de már nem mozgatott meg annyira a dolog (kinőttem ezt a zenét) és gondoltam, úgysem jönnek errefelé. Meg sem hallgattam a számokat a tegnapi koncert előtt, pusztán csak kíváncsi nosztalgiázásból mentem el, és meg sem fordult a fejemben, hogy Distillers számokat is fog majd játszani. Aztán harmadik számként megszólalt a Die on a Rope, én meg hajítottam el az agyamat jó messzire. Brody Dalle után azt gondoltam, hogy a nap tökéletesen elérte a csúcspontját és már csak lefelé lesz innen. Tévedtem.

 

NOW_9114

 

Átszaladtunk Ska-P-re a nagyszínpadhoz. A baszk srácokat már többször láttam, visszatérő vendégek a Szigeten. Valahogy nem öregszenek. Még mindig hatalmas bulit tudnak csinálni, a hátsó sorban karba tett kézzel unatkozás kizárt. Nem is mentünk nagyon messzire innen, utánuk ugyanis az idei line-up egyik legnagyobb neve következett, a Queens of the Stone Age. Sokan sokfélét mondtak nekem azóta erről a koncertről, jókat is, rosszakat is. Nyegleség, nemtörődömség, arcoskodás, rideg profizmus. Arcletépés, energia, zsenialitás, és hasonlók jöttek a túloldalról. Mindegyik igaz is. Nekem vegyes érzéseim maradtak, de megőrülni és a Go with the Flow-ra felkerülni a tömeg tetejére, hanyatt dobni magam és csak hagyni, hogy a kezek adogassanak körbe olyan élmény, amit nem igazán lehet szavakba önteni. Dióhéjban: nagyon jó. Nekem nagy élmény volt őket élőben látni, a többi már csak kötözködés lenne. Ja, igen, és azt gondoltam, hogy ez volt a nap csúcspontja és már csak lefelé van. Igazam lett.

 

NOW_9333

 

Belenéztünk az A38 színpadon erős késéssel kezdő Jimmy Eat World-be, de viszonylag hamar ott is hagytuk, ritka unalmas volt. Nem rossz, hanem semmilyen. A nagyszínpadon a közepesen vállalható elektronikus zenét játszó Deadmou5 nyomogatta a gombokat éppen meglepően nagy közönség előtt. Igazából őt is csak azért kapták fel, mert egy egérmaszkot húz a fejére. Gondolom neki ez így most jó. Ezek után még felmentünk a magasba koktélozgatni és lábat lógatni, majd pedig szar rock diszkók és átlagos rádiós slágerek bulik között ingáztunk egy darabig, addig hajtottuk az éjszakát, míg végleg meghajlott. Ennyi. Igazából mennék még Szigetre. Talán a hétvégén. :)

 

Décsy Eszter

fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

Sziget 2013 – szombat

Queens of the Stone Age @ VOLT, Sopron, 2013.07.03.

Apey and the Pea lemezbemutató, vendég: Grand Mexican Warlock, Néhai Bárány @ A38, 2014.07.18.

Kész a beteg rajzfilm – QEENS OF THE STONE AGE …Like Clockwork

 

Megosztom.

Comments are closed.