Archív

 

Terry Gilliam újra a rendezői trónprotézisébe ül és onnan mesél nekünk elalvás előtt. Hogy mifélét? Csak a már megszokott sötéten gótikus disztópia fantáziáiból kapunk egy nagyfröccsöt. A Brazil és a 12 majom után itt a harmadik felvonás, a The Zero Theorem.

 

Qohen Leth (Christoph Waltz), aki egy kiégés után átalakított templomban éli mindennapjait – és mellesleg utálja, hogy senki nem tudja kiejteni a nevét -, egy már megszokott figurája a rendezőnek. A túlhajszolt ám jobb sorsra érdemes irodai alkalmazott megtestesülése ő, aki egészen sokban hasonlít Sam Lowry karakterére a már említett Brazilból. Qohen talán egy kicsivel karakteresebb jelenség, nem hiába alakítja őt Christoph Waltz, kevésbé a jellegtelen aktakukac, inkább az összetört és magába zuhant kutató (vagy inkább hacker) megtestesülése. Ám az alapvető probléma és annak kezelése mindkettőjüknél ugyanaz, mindössze más köntösbe bújtatva. Elmenekülni ebből a romlott valóságból, ahol mindenkiből egy vigyorgó pszichopatát csinált a rendszer. Ehhez mérten a megoldás keresése is nagyon hasonló, csak míg Sam Lowry az álmaiba menekül és ott találja meg a segítséget a nő képében, addig Qohen Leth egy virtuális valóságban teszi ugyanezt.

 

 

A The Zero Theorem egy olyan torz és kétségbeejtő világot fest elénk, amely több helyütt reflektál mind a mai társadalom problémáira, mind pedig az örök kérdések paradoxonjaira. Hisz főhősünk nem kevesebbre keresi a választ, mint amit már a Monty Python is feszegetett bő harminc évvel ezelőtt, ami nem más, mint az élet értelme. Qohen Leth egy olyan egyenlet rendezésén fáradozik, ami azt bizonyítja, hogy a vég és a kezdet ugyanaz és a megnyilvánulása is ugyanolyan lesz. Ahogy jöttünk úgy is távozunk, egy nagy bumm és más semmi. Feltehetjük tehát a jogos kérdést, hogy ez esetben van-e bármi értelme a létezésünknek? Mindemellett folyamatosan várja a hívást, amit már egyszer elmulasztott, pedig a telefonáló hajlandó lett volna megosztani vele azt a titkos tudást, hogy mi végre is létezünk mi emberek. Érdekes kettősség köti hát gúzsba valósághackerünk agyát, mint ahogy ennek a vizualizációi is zavarba ejtően jól eltaláltak a filmben. Tényleg egy elhagyott templomot alakít át kutatólaborrá, mindemellett a templomi orgonában hajtja álomra a fejét, miközben a megfeszített Jézus figyeli őt, a feje helyre szerelt kamerából. A tudomány válla a hitnek feszül, a modern „értékek” által átformált régiségek romjain. A film mind az istenfélő ember létét több helyütt megkritizálja, mind pedig a modern értékrendet és a vadkapitalista rendszert. A nagy testvér, aki a Management (Matt Damon) képében jelenik meg, folyamatosan ott liheg a tarkónkban, mindent lát s mindent hall, és persze nem rest bármit feláldozni céljai eléréséhez.

 

Mindent egybevéve egy nagyon kiábrándult film a The Zero Theorem, melyből jócskán ki lehet hallani Gilliam véleményét és csalódottságát a rendszerrel kapcsolatban. Hisz a rendezőúr már hosszú évtizedek óta vívja harcát a hollywoodi gépezettel és nyög is rendre ennek a tehernek a súlya alatt (a már említett Brazil megjelenése körüli mizéria is jó példája ennek, ám ez csak a jéghegy csúcsa). Qohen Leth karaktere is megpróbál hát szembe menni a rendszerrel, melynek kétes eredményét mindannyian sejtjük legbelül… de vigasztaljon a tudat, hogy az ő világában legalább Batmannek, mint megváltónak külön egyháza van, ami csak ránk vár.

 

A The Zero Theorem egy nem túl nagy büdzséből leforgatott film és ez látszik is rajta (majdhogynem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány helyszínt járhatunk be), ám harsány képei, groteszk és sötét világa ugyanúgy magával ragadnak, ahogy azt Gilliam úrtól eddig is elvárhattuk. Gondolati felvetéseihez pedig remekül asszisztál a felépített világ megjelenése. Mindemellett a teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy semmivel sem tud többet nyújtani, mint a fent említett két elődje. Inkább csak más ecsettel pingálja újra és helyezi modern köntösbe a már vázolt problémákat, kérdéseket. Engem személy szerint egy Brazil mélyebbre rántott, egy Doktor Parnassus és a képzelet birodalma pedig sokkal jobban elvarázsolt, de mindezzel együtt a The Zero Theorem is egy remek film lett, aminek van helye Terry Gilliam munkásságában. Az pedig, hogy hozzánk mikor érkezik? Talán ez a legsajnálatosabb az egészben, annak ellenére, hogy tavalyi film, kishazánkban egyelőre nem akadt forgalmazója.

 

Szabó Tamás

képek: facebook.com/TheZeroTheorem

Megosztom.

Comments are closed.