Archív

_MCS3708

A tavalyi minta alapján idén is egy jól megküldött siófoki prolisétány-partival megelőlegezve érkeztünk meg idén a Balaton Sound Strand Fesztivál bejáratához Zamárdiban, hogy meglessük, mennyit változott a helyzet a tavalyihoz képest. Első benyomásra nem sokat.

A bejáratnál kígyózó sor, ránézésre 3 órás, persze nincs különválasztva az, akinek már van jegye és az, aki ott akarja megvenni (az összesen kb. 3 kasszánál), miközben a bizti őr a “szakmai jegyért jövök” varázsszóra bárkit előreenged. Mondjuk lehet, hogy így tesztelik a résztvevők élelmességét. Innen már csak háromnegyed óra várakozás a konténer előtt, és már bent is voltunk. Odabenn már jelentősen jobb volt a helyzet, mint tavaly. Egyből látszott, hogy ez már nem az a sivatag, ahol csak este van néhány koncert, napközben is el lehet(ne) tölteni az időt.

Irány a fesztiválkártya feltöltőpont (2 db a fesztiválon), sor ismét, várunk. Adok egy húszezrest, kapok a kártyára 19ezret (500 Ft letét), a kezembe meg életem legdrágább szemeteszsákját, 500 Ft-ért. Aki még a Szigeten nem találkozott volna a jelenséggel: ez egy olyan zsák, amit ha megtöltesz a szemeteddel és leadod, visszakapod az 500 Ft-odat. Szinte láttam a lelki szemeim előtt, ahogy billegek az esti partin, egyik kezemben a szemetemmel, másik kezemben a repoharammal, amikor meg rá akarok gyújtani, megkérem a mellettem állót, tegye már a számba a cigit. Esetleg ráállhatok a szeméttarhálásra. Hát, végül inkább a 450-es korsó sör helyett az 550-es dobozost választottam, a zsákot meg hazavittem a kukámba.

Nekiálltunk gyorsan felderíteni, ki mit vár ma este a legjobban, a visszajelzésekből pedig az jött le, hogy a Papa Roach után Szabó Balázs volt a második legnépszerűbb. Úgy látszik, a 25 éves Tankcsapda már nem mozgatja az emberek fantáziáját. Vagy nem csak 25 alattiakat kellett volna megkérdezni. Én azért elmentem erre a jubileumi TCS koncertre, hogy na, mégis, mi lesz itt. Kaptunk egy teljesen korrektül összerakott, kicsit már visszaemlékezősbe hajló előadást, nagyjából azokkal a dalokkal, amit egy jubileumi koncerten elvárna az ember a bandától, miközben ismét fetrengtünk Lukács Laci összes átkötőszövegétől, a jellemzően valamelyik Tankcsapda-számcímre végződő körmondatoktól. (Apropó, hiánypótló lenne egy olyan koncertvideó, amiből kivágják a számokat, és egymás után lehet végighallgatni az átkötőszövegeit!) Mindenesetre átfutott az agyamon a gondolat, hogy azért jó ahhoz a generációhoz tartozni, ami nosztalgiából már ide jár, nem pedig mondjuk Illés koncertre.

_MCS3571

Amikor megkérdeztük az embereket, melyik a kedvenc Papa Roach számuk, tízből kilenc a Last Resortot mondta volna, ha tudták volna egyáltalán a címét segítség nélkül. Na kb. én is ennyivel indultam neki a koncertjüknek, meg jelentős mennyiségű alkohollal a szervezetemben, ezért ezen kívül még pár számot ismertem fel az új lemezről, amúgy meg csak néztem, mi van itt. Hát, lényegesen lendületesebb volt, mint az előzenekar, pedig korban kb. ugyanazok lehetnek. Ezzel véget is értek az emlékeim, nézzetek inkább képeket, erről még van. (A fesztivál egy későbbi pontján sajnos lelökték Noémi gépét az asztalról, amit kicsit megsínylett az objektív).

A csütörtöki napon a jó rég látott új Kaukázus felállást néztem meg, ahol Kardos, mióta basszusgitárra váltott, szinte újjáélesztette ezt a Lovasira hajazást, pedig már kezdtem elfelejteni. Az ő átkötőszövegeit szintén mindig kedveltem, most leginkább a különböző szponzoroknak való cinikus hálálkodás körül forogtak a mondatai, ami különösen jól állt a napszemüveges-zakós szerkójához, meg ahhoz a nyilatkozathoz, amikor azt mondta, hogy leginkább a pénz miatt álltak össze.

Utánuk 30Y jött, akikben még maximálisan ott a lendület (végre volt egy ilyen banda is), az egyetlen fájó pont még mindig Endi távozása. Egyszerűen nem szólnak azok a szólók Zoli kezéből úgy, ahogyan kéne nekik. Legtöbbször meg egyáltalán nem is szólnak és kurvára hiányoznak is. Ez persze csak a régi daloknál jön elő, az újak maximálisan jól működnek.

Az estét az OTP Junior színpadnál zártuk, ahol már a délutáni The [hated]tomorrow koncerten megtapasztalhattam, hogy milyen szarul is szól: az énekek egész egyszerűen mintha csak a színpadi kontrollból jöttek volna, a szöveg megértésére az esély 0% volt. Persze ez a Soerii & Pooleken senkit nem zavart, szerintem többen is voltak, mint a nagyszínpad egyes koncertjein. Őket Wilkinson követte, akitől talán több saját dalt vártam volna, mert azokat nagyon bírom, de helyette csak egy sima dnb bulit topoghattunk végig.

Péntekre már tetőfokára hágott az esőzés, nem is volt már kedv túl sok koncerthez, DubFX helyett a Fish!-t választottam, ez utóbbi ismét hozta önmagát, úgyhogy le sem írom tizedjére. Akik az előbbin voltak, azt mondták, hogy helyes döntést hoztam. Az este (és talán a fesztivál) legnagyobb ultra veretése kétségtelenül a Knife Party volt – bár  rá kellett jönnöm, hogy még mindig nem barátkoztam meg teljesen a ténnyel, hogy egy csávó potikat tekerget a nagyszínpadon -, főleg azoknak, akik már kellőképp alapállapotba hozták magukat. Gyakorlatilag tele volt a nagyszínpad előtti tér irdatlanul megőrült emberekkel, öröm volt nézni. Az egyik kollégám azóta napi rendszerességgel benyomja az Internet Friends-t a melóban, nehogy elfelejtsük.

Szombat estére viszont már annyi eső esett, hogy nem vállaltam be a bérelt faház elhagyását, így csak délután tudtam körbenézni és már akkor is inkább légcsavaros mocsári hajóval kellett volna elindulnom. Azért a barátok sztorijaiból tudtam kicsit szemezgetni: John Newman például annyira jól énekelt állítólag, hogy először azt hitték, playback, valamint sikerült neki is elsütnie a lassan már klasszikussá váló “Hello Budapest” beszólást Zamárdiban. Ami a sarat illeti: Géza (akinek a nevét a randiblogoknak megfelelően megváltoztattam) mesélte, hogy beleült egy pocsolyába és amikor megkérdeztem, mégis miért, azt mondta, hogy ez volt az egyetlen módja, hogy elkerülje az arccal becsapódást. Emellett kialakultak VIP partik is, amelyekben a VIP státuszt a gumicsizma biztosította, mert az adott helyszíneken csak abban lehetett közlekedni.

Ha nem lett volna ez a kis hangyafasznyi eső, amitől épp hogy vizes lett az alsógatyánk is, egy tökjó fesztiválélményen lennék túl, százszor jobb volt, mint a tavalyi. Jövőre már biztos minden összejön az ideálishoz.
Ja, és szeptember 11-én gyertek a RoHAMba, ott megnézhetitek a fesztiválfilmecskét az idei nyárról! :)

tsoree

fotó: Bulecza Noémi

Kapcsolódó:

Gyorsjelentés a 2014-es STRANDról!

Strand Fesztivál 2013 – Az első…

 

Megosztom.

Comments are closed.