Archív

10610742_845120115519131_1903555605819379733_n

A szegedi Real Lies zenekar a 2009-es Tenorman kislemezük óta kicsit feledésbe merült, nem igazán pörgött egy slágerük sem a köztudatban, pedig van pár jó számuk. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, ahogy szokták mondani és ez a srácok zenéjén is meglátszik. A Mozsár Mátyás Ferenc (dob), Nagy Gergely János (basszusgitár), Váczi Balázs József (ének-gitár), Szabó Attila (gitár) alkotta csapat a lemezen nagyon összeszokottnak tűnik. A régen inkább alter és stoner szférában mozgó csapat most egy fasza moder stoner rock lemezt hozott össze a fülünknek. Könnyen emészthető és slágeres kilenc dal lett. A lemez stúdió munkáit a Black Hole Sound stúdióban oldották meg Vári Gábor irányításával, s fejet kell hajtsak, mert nagyon jó hangzást alkottak meg.

 

Amikor egyik jó ismerősöm elküldte nekem ezt a lemezt, hirtelen eszembe sem jutott, hogy őket anno már hallottam, csak az énekhang miatt tudtam beazonosítani hogy kikről is van szó. A könnyű de mégis feszes tempótól és a szellős riffektől eléggé Perfect Circle hangulatot árasztó csapat összerakott egy olyan zenét magyar énekkel, ami még nekem is tetszik, pedig nem igazán rajongok a magyar szövegekért. Mostanság szeretjük ezeket az alattomosan melankolikus nótákat, a Real Lies zenéjéhez is el kell kapni azt a megfelelő hangulatot, amikor végighallgatjuk. Teljesen más mint az előző kislemez.

 

A Róma, a lemez indító taktusa is ezt a hangulatot csípi el, kicsit szomorú, kicsit elszállós, kalandozós. Szépen lassan mászik bele az ember fülébe és lepi el a naplementés, néhol egészen sivatagi hangulat. A 46.2452 N. / 20.1646E című számnál sem kell nagy megfejtésekre gondolni, ez egy kicsit rádióbarát, együtt kiabálós rocksláger lett.  A Prizmaállandó már inkább egy igencsak erős grunge/stoner dal. A maga laza elszállós háttere miatt nekem ez a szám lett a kedvencem az albumról. A dal végén hallható kis bontogatós szóló nagyon remek, teljesen beleillik a képbe. Rettenetesen tetszik Váczi Balázs József énekstílusa, ahogy próbálja maximálisan kihasználni a magyar nyelv szép dallamos, ritmikus jellegét. Ettől lesz igazán érdekes a zene és a szöveg összefonódása, ami az egész lemezre egyhangúan igaz.

 

A Majd Azt Én Tudom már egy feszesebb és keményebb darabja a lemeznek. Itt a gitárjáték fogott meg igazán, egy nagyon nagy klasszikus hard-rock stílust lovagolt meg Attila és József, egy igazán tökös gitártémát raktak össze. A Döntetlen zeneileg és szövegileg is nekem nagyon bennünk lévő harcokat jeleníti meg. Tetszik benne a kemény és az inkább dallamos lágyabb részek váltakozása. Elég pszichotikusra sikerült ez a szám, bár ezzel semmi gond sincs, tökéletes egyensúly uralkodik benne végig. A Bont lendületesen kiragad bennünket az előző szekcióból, és visz tovább egy post-rockos és néhol már inkább modern rockos eltorzult világ felé. Az Agytörés című számmal még beljebb megyünk pár kapun az elszállós dallamok és kemény zúzások világába. Az Ó, Halgass! Szabad! és a Forró és Kék, Széteső egy igencsak ellentétes elegyet alkot, ami viszont nagyon szuper levezetője lett az albumnak. A Forró és Kék, Széteső című számban Csordás Robi (ex-Soundshine, ex-Black-Out) is vokálozik és a dalhoz elvileg hamarosan egy videó is fog készülni.

 

Meg kell hagyni mind a kilenc számát rendkívül élveztem a korongnak. Nem egy mindennapi lemez, viszont egy ilyen naplementés borongós kalandozás vagy autózás mellett szerintem rendkívül élvezhető.  De hát, az ősz erről szól, nem igaz?!

 

Zsirmon Norbert

 

 

a1099854029_10

 

Megosztom.

Comments are closed.