Archív

Mikor nyár végén belefutottam a hírbe, hogy véget ér az Idoru pályafutása, először nagyon szíven ütött. Pedig nem volt egészen váratlan. Csak később esett le, hogy erről írni kéne mégiscsak. Nem a “szenzáció” motivált, ahogy a régi dolgokon sem akartam igazán lovagolni, a motiváció érdekelt. Emellett feltűnt, hogy nagy a csend. Pedig, és ezt túlzás nélkül mondom, hogy a zenekar mérföldkő a magyar könnyűzene történetében. Az interjút viszont nem volt könnyű összehozni. Sőt…

A fesztiválzáró buli előtt találkoztunk a Rohamban Nagy Gáborral (gitár), Kocsis Mátéval (dob) és Szabó Lacival (ex-dob). Kint szakadt az eső, egy sör mellett pedig előkerültek a régi sztorik. Semmi keserű szájíz, csak laza dobálózás a történetekkel.

Emlékeztek még arra, hogyan kerültetek össze 12 évvel ezelőtt?

Gábor: A Newborn zenekar romjain alakult a Bridge to Solace és az Idoru. Szalkai Tibivel, Ács Mátéval és a dobnál Fellegi Ádámmal kezdtük, plusz Bödecs András énekelt, így hoztuk össze az első kislemezt. Aztán Fellegi kiszállt.

Laci: Nem sokkal előtte léptem ki a Very Bad Things nevű zenekarból, ami a vége felé nem igazán tartott sehová. Egyszer-kétszer voltam már Idoru koncerten és nem lett éppenséggel a szívem csücske. Viszont Tibi felhívott egy olyan szöveggel, hogy az Idorunak bejött egy jó turnélehetőség, de a Fellegit nem engedik el a munkahelyéről és be kéne ugrani. Gondoltam, lehet, hogy a turné jó lesz, kicsit világot látok, jó arcok, jó társaság, mi baj lehet belőle? Végül elmaradt a turné és kiderült, hogy a Fellegi nem is akar annyira visszajönni. Úgyhogy ott ragadtam.

Gábor: Emlékszel, hogy volt Newborn és Very Bad Things koncert együtt? Debrecenben egy fesztiválon. Csak mi lekéstük. :)

 

 

20070223idoru2

Hogy lehet az, hogy egy alig egy éves zenekar gyakorlatilag a semmiből tol egy Japán turnét?

Gábor: Már a Newborn idején megvolt a kapcsolat a kiadóval. Ők adták ki a teljes Newborn diszkográfiát.

Laci: Ez egy japán kiadó volt. Igazából Ács Máté volt nagyon Japán mániás és ő ütötte ezt a vasat. Mikor feloszlott a Newborn a kiadó érdeklődött és kíváncsi volt, hogy mi lesz ebből, pedig még nem is hallották az Idorut. Megtetszett nekik, kiadták a lemezt és le is szervezetek egy turnét. Ez volt 2004-ben, aztán 2007-ben visszatértünk az Ignite-tal, akkor már Mohácsi Matyi bőgőzött.

 

Mennyire voltak sikeresek ezek a turnék?

Laci: Az első szerintem az volt, az itthoni dolgoknak is egy kicsit katalizátora lett. A másodiknál az Ignite volt a főbanda. Igazából kurva jó élmény volt az is, de különösebben nem vitte előre a zenekart.

Gábor: Japánban a hard core nagyon réteg zene.

Laci: Amikor visszamentünk másodszorra, azt gondoltuk, hogy az Ignite ugye egy sokkal nagyobb zenekar, szóval nagyobb helyeken játszunk majd több ember előtt, de kiderült, hogy ott az Ignite-ot sem sokkal többen ismerik, mint minket, pedig itt Európában akkor már rég nagyszínpados zenekar voltak.

 

Mi indította el 2009-ben a tagok lecserélődését? Akkoriban amúgy is nehéz volt az undergroundnak, de mi volt a belső indíttatás?

Laci: Itt csak a magam nevében tudok beszélni, talán úgy tudnám tömören összefoglalni, hogy egészen máshol voltam fejben, mint a zenekar. Volt egy időszak, még a Monologue környékén, amikor azt éreztem, hogy az egész egy irányba tart. Mindannyian ugyanazt akartuk, ugyanazt képviseltük, hasonló zenéket szerettünk és volt egy kollektív tudatállapot. Később viszont egyre nagyobb lett a távolság. Akkortájt kezdtem rápörögni a Mars Volta-Oceansize féle zenékre, a 70-es évek pszichedelikus rockjára, tehát egy egyre elvontabb irányba tartottam, az Idoru meg pont, hogy egy direktebb, közérthetőbb vonalat képviselt. Igazából az összes konfliktus, ami kialakult az idők során, az oda vezethető vissza, hogy megbomlott ez az egység.

Gábor: Igen, ez generálta az összes többi problémát, ami kialakult.

Laci: Elkezdtük csinálni a Grand Mexican Warlockot Matyival. Sokáig azt gondoltam, hogy ezt a két dolgot lehet párhuzamosan csinálni, főleg, hogy a Grand csak egy kis próbaterem projektnek indult. Én nem gondoltam volna, hogy ez különösebben hátráltathatja az Idorut, de tény, hogy zeneileg és hozzáállásban is tök máshol voltam már, így érthető, hogy egy idő után kényelmetlenné vált a dolog, nekem is és Tibiéknek is.

Gábor: Nem a hozzáállással volt szerintem probléma, hanem inkább azzal, hogy mindenkinek volt egyfajta elképzelése, hogy merre menjen a zenekar, és ezek az utak elváltak.

Laci: Ha vannak konfliktusok, akkor az ember egy darabig reménykedik benne, hogy ezeket meg lehet beszélni, kötsz kompromisszumokat a másik kedvéért, és ő is köt a te kedvedért. Aztán ez egyre nehezebben megy, és a végén törvényszerű, hogy megboruljon az egész. Tehát egy viszonylag természetese folyamat, és nem is gondolom, hogy nekem márpedig igazam volt és Tibinek meg nem, hanem egyszerűen csak másfelé haladtunk.

idoru1000

A külső tényezők, mint mondjuk a Kultiplex bezárása és az underground változása mennyiben befolyásolt? Ti hogy éltétek meg ezt az időszakot?

Gábor: Hát igen, az egy jó hely volt, nagyon sokat játszottunk ott. De szerintem a zenekar életében nem volt annyira meghatározó, mert helyette ott volt a Dürer Kert.

Laci: Hát, szerintem nem csak a zenekar életében volt meghatározó, hanem egy újabb szöget jelentett az underground élet koporsójában. Amikor a Süss fel nap bezárt, az is kurva kellemetlen volt, nekem ezek fájtak. De szerencsére most megint vannak fasza helyek.

 

Mennyire szoktátok azt megkapni, hogy összehasonlítgatják a 2009 előtti és utáni felállást?

Máté: A mai napig megkapja a zenekar.

Gyakran?

Máté: Nem tudom, mert az utóbbi időben már nem nagyon játszottunk. J Néha találkozik az ember olyan rajongókkal, akik szükségét érzik ezeket elmondani, de szerintem a zenekaron belül mindenki tudja, hogy mi volt előtte, de emberi konfliktus nincs belőle. Laci volt az első, aki kilépett, én még játszottam az eredeti tagokkal.

Gábor: Hegyalján játszottunk így először, amikor készült rólad az a remek videó.

Máté: Igen, mikor újra kellett éleszteni. :)

Gábor: Igen, és utána Dorog volt azt hiszem, ahol Andris énekelt, de már Pásztóy Balázs bőgőzött.

Máté: Ott már nagyon kikandikált Andris lába.

 

Mennyire gyorsan szoktatok össze?

Gábor: Mikor először megláttam Mátét, mondtam Tibinek, hogy én nem akarok vele zenélni. :)

NOW_1608_a

Mi volt ez az újraélesztős sztori?

Máté: Nekem mindig nagy vágyálmom volt, hogy a Hegyalján játszhassak, mert az egész fiatalságomat ott töltöttem. Végre eljutottam oda, hogy játszhatok a Hegyalján, ráadásul a nagyszínpadon. Ez óriási dolog volt, hihetetlen boldogság, mondtam, hogy ezután már akár meg is halhatok. Úgy néz ki, ezen dolgoztam is rendesen. Kicsit megcsúsztak a dolgok, és, hát, mentőt kellett hívni. Meg is lett örökítve a Kettőnégy által. :) Kicsit vissza kellett toszogatni az élet felé.

Laci: A cikk címe: Kocsis Máté, akit újraélesztettek.

Eladom a Blikknek. :)

Máté: Utána egyébként Tibi mondta is, hogy cseberből vederbe, mert hát akkoriban mindenki szeretett inni. Volt ezután egy beszélgetésünk, hogy hosszú távon nem nagyon működik, hogy mindig össze kell kaparni engem koncert után. Most mondanám, hogy ezt megfogadtam, de nem így van. :)

 

Mik voltak a legjobb élmények?

Gábor: Külföld szempontjából ami nagyon jó volt, az Oroszország. Az szuper volt.

Laci: Nekem a komplett Monologue körüli időszak. Szerintem az a felállás akkor játszott a legjobban, az volt a legemlékezetesebb időszak. Minden buli jól sikerült. Meg akkor voltak a Misfits-es turnék, Japán és Oroszország is, rengeteg hatás ért, intenzív, maradandó élmények sorozata.

Máté: Hegyalján egyszer egy színpadon voltunk a Texas in July-jalés a Meshuggah-val. Kurva sokan voltak, tele volt a sátor, kábé 3000 ember. De minden egyes koncert a maga nemében nagyon jó volt.

Gábor: Főleg ezek a kis vidéki klub bulik. Azok nagyon jók. Egyszer Szombathelyen volt egy koncertünk, lementünk és elmaradt a buli. Ráadásul lerobbant a busz is.

Laci: Igen, ott voltunk a Végállomás klub előtt, és akkor közölték, hogy elmarad a buli, mert 0 ember volt a helyen.

Gábor: Laci, ott vettek két pólót.

Laci: Jó, akkor feltehetően ketten voltak. Ja, és lerobbant a busz a klub előtt, ott rostokoltunk Szombathelyen és úgy mentünk haza az autópályán, hogy le volt húzva az összes ablak, mert bejött a füst a motorból. Ez ősz végén volt, mindenki rövid ujjú pólóban, hát szuper volt.

 

Mi volt a legextrémebb történet?

Gábor: Hát, mikor Matyi bebaszott Moszkvában, nem tudtuk felkelteni és majdnem otthagytuk, az is kemény volt. Te a buszban aludtál, Matyi pedig feljött. Mi ott aludtunk Szalkaival a macskák mellett Igornál a 16. emeleten. És reggel Matyi nem kelt fel. Meg mikor Szalkai egyszer eltévedt Tokióban.

Laci: Hát nekem az, mikor Ács Máté kilépett. Ez egy Európa-turné közepén volt. Egy csehországi buli után kiszállt az autópálya közepén és gyalog elindult az ellenkező irányba. Nem is láttuk többet. Na, az elég extrém volt. :)

Gábor: Azon a turnén én sem voltam ott, Somló Pali gitározott helyettem, és a turné közben Ács egyszer csak felhívott, hogy menjünk le a Kultiba.

idoruk00

Ti hogy élitek meg, hogy vége van a zenekarnak?

Máté: Minden dolog elmúlik egyszer. Ezt be kell látni és el kell fogadni. Én azt mondom, hogy azért hagyjuk most abba, mert még nem nyögvenyelős és még nem kellemetlen senkinek. Inkább maradjon meg mindenkinek az emlékeiben úgy, hogy ez egy nagyon jó zenekar volt. Az utolsó néhány koncert után volt, hogy majdnem kicsordult a könny a szememből, de közben meg tudom, hogy megy tovább az élet. Szerintem amit ki lehetett hozni ebből, azt kihoztuk.

Gábor: Az a baj szerintem, hogy már többet koncentráltunk arra fejben, hogy mit kéne csinálni, és nem fordítottunk elég időt a zenélésre, hogy le kéne menni a próbaterembe.

Máté: Ezzel nem értek egyet. Szerintem mindig őszintén jöttek ezek a dolgok. Nem a számírási metódussal voltak a problémák. Egy kicsit belefárad abba az ember, és ebből a szempontból sok underground zenekar nevében is beszélhetek, hogy nagyon sok energiát beleöl, és nem feltétlenül kapja vissza. Régen sem volt sokkal rózsásabb a helyzet, csak máshogy nem volt az. Talán mi csináltunk valamit rosszul. De ebbe a kutlúrmissziózásba belefáradtunk. Naphosszat lehetne ecsetelni, de röviden: így döntöttünk. Tibivel sokszor beszélgettünk erről, végül is ő a zenekarvezető, és valahogy úgy érzem, hogy ő ebbe belenyugodott. És ha ő így döntött, akkor ezt tiszteletben tartjuk. Nem feladta, csak már túl van rajta. Jól csinálta a dolgait, de most úgy érzi, hogy ennyi. Megpróbáljuk a lehető legszebb helyen letenni a pontot a végére.

 

Hogyan tovább? Kinek milyen más futó projektje van most?

Máté: Van a Tesstimony nevű formáció, ami már egy régi zenekar, de nagyjából egy éve újjáalakult. Forray Tamás basszusgitározik, Tóth Balázs énekel és Vörös Attila gitározik. Most csinálunk lemezt éppen, csak egy kicsit trógerek vagyunk és a dob editálásnál egy kicsit leült a dolog. Ebből egy nagyon súlyos anyag lesz, reméljük, hamarosan. Mohácsi Matyival is van egy közös projektünk. Vígh Dávid, a Turbo gitárosa talált ki egy Takkra nevű projektet, ami chill-ambient zene, alapvetően pszichedelikus fesztiválokon van relevanciája. Nagyon kellemes és borzasztó jó energiákat hoz ki belőlünk. Ezen kívül van még egy Ghostchant nevű formáció, ami ilyen fekete hard core. Big van benne, aztán Czetvitz Norbi gitározik, Kósa Dani a basszus és Jakab Zoli énekel. Már kijött két EP és áprilisra le van kötve pár németországi koncert. Igazából mindegyiket nagyon szeretem, nem unatkozom egyáltalán.

Gábor: Matyinak van ugye a Shell Beach és Lacival a Grand Mexican Warlock. Andrásnak ott van a New Dead Project.

Laci: Matyival én kurva rég óta együtt nyomom és remélem, hogy ez még nagyon sokáig így is marad. A Grand mellett most a Jazzékielt csinálom, de vannak más tervek is.

Gábor: Józsinak is alakul valami, Tibi is töri a fejét állandóan.

Laci: Abbahagyni senki nem tudja.

NOW_1015

A végére az olvasói kérdések közül egy kedveset idéznék szó szerint: „Tisztában vannak vele, hogy istenkirály zenét játszottak?”

Laci: Részben.

Gábor: Majd a jövő eldönti.

Máté: Nagyon szerettük csinálni, és ezt minden egyes tag nevében mondhatom. Bárki, aki valaha megfordult a zenekarban, az tudja, mit jelentett az Idoruban zenélni. A legjobb barátom hallgatta nagyon sokat, ő mutatta nekem, de elsőre nem szerettem. De nem is volt semleges, mert szerintem az Idoru sosem lehet semleges. Vagy utálod vagy nem, de nem tudtam elmenni mellette, mert olyan témák és váltások voltak benne, amiket még nem hallottam előtte magyar zenekartól.

Gábor: Igen, talán pont ez volt az Idoru legnagyobb problémája, hogy sosem volt besorolható sehova.

Máté: Ez volt a problémája? Ez volt a kvintesszenciája!

Gábor: De azért nem lett egy mainstream zenekar, mert aki punk volt, annak túl metál volt. Aki metálos volt, annak túl punk volt.

Laci: Ez most nagyon le van egyszerűsítve, de tényleg volt egy olyan szakasz, amikor 100%-ig tudtam vele azonosulni. Meg voltunk róla győződve, hogy nem szimplán jó, amit csinálunk, hanem a világon az egyik legjobb dolog, ami létrejöhetett. Ez nem egy nagyképű kijelentés, csak egy érzés, aminek birtokában szerintem érdemes zenélni. Most is csak így szeretek bármit is csinálni, ha már nem így érzem, akkor abba hagyom. Az érzelmi részén már rég túl vagyok, amikor kiléptem, lerendeztem magamban az egészet. Sajnálom amúgy, hogy most vége, mert attól függetlenül, hogy már nem voltam benne, üde színfolt volt a hazai palettán.

Décsy Eszter

Búcsúkoncert szombaton a Dürer Kertben – infók itt

idoruband

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu