Archív

A négytagúvá bővült No Label Hungary tartja a frontot. Nem is akárhogy. Az égiszük alatt felvonuló zenekarok egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, remekül bizonyította ezt a tegnap este is. Négy zenekar, négy különböző stílus, négy különböző életérzés, azaz Grabanc, Tegnapután, String Theory és Autopilot. Volt már ilyen, de megunhatatlan!

Az első szám végére sikerült bemennünk az estét indító Grabanc koncertjére, bántuk is egyből. Minden pillanata arany volt! A szaxofon és doromb kombinációja egyszerűen zseniálisan fekszik a hol rockos, hol funkys, elektronikus betétekkel tarkított zenébe. A még éppen csak gyülekező embereket felrázták egy pillanat alatt. Anélkül, hogy az ember egyáltalán ismerné egy kicsit is, magával ragad, felpörget és elrepít messzire. Kicsit szólhatott volna lágyabban, főleg az elején, de nem ez nem volt különösebben zavaró (vagy csak a fülem szokott hozzá). A koncert második felében egy ponton a doromb a végletekig felgyorsult, amit egy elektro rész váltott hirtelen, majd keményebb rockba csapott át, én pedig csak pislogtam. Néha olyan prorg-rock gitártémák bukkantak fel a semmiből, amiket sok zenekar megirigyelne, ezeket mégis egy leírhatatlanul eklektikus köntösbe bújtatják. Volt itt rock, grunge, funk, ethno, jazz, trip, elektro, azaz majdnem minden, mint a mesében. A végére még viccből odatettek egy kis 90-es évek eleji vidéki diszkó hangulatot is néhány pillanat erejéig. Abszolút kötelezően megnézendő zenekar!

NOW_2819

Alig tértünk magunkhoz a zenei örvényből, érkezett a Tengapután. Az énekesváltás ritkán tesz jót egy zenekarnak, és bár a pletykák szerint ez volt a koncepció, Szatmári Zoltán énekstílusa nekem nem jött be. Egy keményebb, rockosabb vonalon mozgó zenéről beszélünk, ami valahogy a motorosok világát juttatja eszembe, de náluk is felfedezhetők más stílusjegyek is. Az énektől viszont egyértelműen egy rosszabbfajta rockoperára asszociáltam időnként. A zenészek külön-külön nagyon jók, de az összkép nekem nem stimmelt.

NOW_2996

Meg sem próbálom eltitkolni, hogy a soron következő String Theory volt számomra az este húzóneve. Ezzel nem voltam egyedül, az ő koncertjükre gyűlt össze a legtöbb ember, jóval több, mint amennyit eddig bármelyik bulijukon láttam. A Delayed Hands erős kezdés, ennek a végén érkezett meg Marcsi egy megafonnal, hogy beleüvöltse; Killing in the Name of… Marcsinak ez már nem az első koncertje volt, mióta beszállt a zenekarba, de most először láttam benne a rocksztárságot. Kinyílt, megmozdult, betöltötte a színpadot végre, amit ezelőtt szinte kizárólag Jozzy uralt. A nagy kedvenc Could Lick You Lee után a frissebb One and Only jött, a felvételen még Marcsi vokálja nélkül, de vele együtt teljesedett ki igazán a dal. Ezek után egy még sosem játszott feldolgozással jöttek. A Smells Like Teen Spirithez nyúlni szentségtörés és többnyire falhoz is állítanám az illetőt. Mivel a koncert előtt már meglestem a setlistet, tudtam, hogy ez következik és bevallom, féltem. Az ő átiratukban a dal azonban egy teljesen más értelmezést kapott, mintha a Bibliát akarná valaki graffitiként megcsinálni. A feléig óriási ellenérzésem volt, de végül lassan meggyőztek, hogy nem is olyan rossz ez. A következő 80-as évek hangulathoz Szebényi Dani énekelt, nem is lehetett volna ez másként, nagyon megy ez neki. Ezután viszont egy kissé unalmas szám jött, valahogy nem illett az összképbe. Szerencsére a záró Éteri genezis újra felemelt a nagy magasságokba. Egyszerűen nagyon oda van téve.

NOW_3274

A legvégére került az előző kísérletezős, funkys rock-elegy után a jóval könnyedebb, pörgős rock and rollt játszó Autopilot. Sajnos érezhető volt, hogy szerda van, másnap mindenki megy dolgozni, mert alig maradt ember. fájt a szívem értük, mert a kezdő Offspring – Gotta Get Away után után tartották ezt a tempót a saját dallal, a Honey, My Divine-nal. Komolyan nagy bulit csinálta így az este végére, egy kicsit gimis hangulatban, és minden elismerésem az övék, hogy ezt végig tudták így nyomni a Sziget, utolsó nap, hajnali 4-kor kezdődő koncert hangulat ellenére is. Elárulták, hogy hamarosan érkezik az új lemez is, amiből adtak is egy kis ízelítőt. Haza fog vágni, az biztos, alig várjuk már!

NOW_3314

A tegnap este élő bizonyítéka volt annak, hogy egymástól nagyon különböző zenekarok remekül megférnek egymás mellett és igenis rászoktathatják a koncertekre járókat, hogy ne csak egy-egy zenekart nézzenek meg, hanem mindet. Ez lenne a No Label egyik mondanivalója is. Tágítják a perspektívát, megmutatják, hogy olyan határterületeken is van jó, minőségi zene, amihez ritkán nyúlnak mások és nehezen megfogható/kategorizálható. De nem is kell. A címkéket hagyjuk otthon másoknak. Köszönjük a tegnap estét!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Próbákon pletykálkodás – GRABANC interjú
Törékeny – az új Tegnapután klip
Videóinterjú: String Theory
A is for Autopilot
String Theory, Tegnapután, Grabanc @ A38, 2013.09.18.
a-a-A-Autopilot @ Gozsdu Manó, 2013.07.26.
No Label Hungary

Megosztom.

Comments are closed.