Archív

joy - na

A nagy rock and roll özvegyeknek időnként eszébe jut lehúzni egy-egy újabb bőrt halott kedvesükről. Courtney Love ennek tipikus mintapéldája. De az is lehet, hogy valóban csupán szeretnék megosztani a rajongókkal azt az örökséget, amit korunk ikonjai hátrahagytak. Éppen ma jelenik meg So This Is Permanence címmel Ian Curtis, a legendás Joy Division énekesének dalszöveg- és jegyzetgyűjteménye, amit özvegye, Deborah és Jon Savage szerkesztett össze.

 

A vicces az egészben az, már ha van benne egyáltalán ilyen, hogy Bernard Sumner, a Joy Division ex-gitáros-billentyűse, majd a New Order frontembere, szeptember 25-én jelentette meg Chapter And Verse címmel memoárkötetét. Sumner nyíltan beszél benne a zenekar árnyoldalairól is, de elsősorban persze a New Order-korszakról, a velük való kapcsolatáról emlékezik meg benne. Minket viszont jelen pillanatban Curtis munkássága jobban érdekel. Ez a kötet sokkal nagyobb kuriózum, ugyanis az 1980-ban öngyilkosságot elkövetett énekes kézzel írt dalszövegeit és jegyzeteit tartalmazza.

 

“A szavak rengeteget jelentettek Iannek. – nyilatkozta Deborah Curtis a Guardiannak – Ha felrakott egy lemezt, mindenre figyelnünk kellett. Rengeteget beszélt a dalszövegek jelentéséről és a mögöttes tartalmukról. Nem szerette azokat a dalokat, amik semmit nem jelentettek.” A kötetet úgy szerették volna összeállítani, ahogy maga Ian is tette volna, ha tehette volna, de 23 évesen inkább öngyilkos lett. Karakteres frontembere volt az akkoriban úttörő és a poszt-punk alapjait lerakó Joy Divisionnek, de nem tudott megbirkózni saját démonaival; depressziójával és epilepsziás rohamaival. Halála után felesége minden kézzel írt jegyzetét és füzetét dossziékba rakta és megőrizte, mégsem nyúlt hozzájuk évekig. “Nem szerette az elvarratlan szálakat. Gondolom nem akarta, hogy a szövegek előkerüljenek, mert még nem voltak felvéve. De úgy gondolom, ha valaki a saját halálára gondol, elkezd foglalkozni azzal is, mit hagy hátra. Őt ismerve biztos vagyok benne, hogy eszébe jutott, vajon mi lesz az írásaival.”

 

Curtis szinte sosem beszélt a dalszövegeiről, még otthon a feleségével sem, mert túl mélyen benne volt ő maga, a személyisége és érzései és ez főképp igaz a halála után megjelent második, Closer című album dalaira. “Mikor először hallgattam meg a lemezt, sokkoló volt. – mondta el DeborahA szövegek annyira sötétek. Nagyon sötétek. Az jutott eszembe, hogyhogy erről nem tudott beszélni senkivel? … Nem tudom, hogy mennyi bennük a valóság és mennyi csak kitaláció.” Ian olykor teljesen beleveszett az irodalomba, főként sötét és disztópikus művekbe, amiket saját élményein átszűrve vitt bele az írásaiba. Van néhány egyértelmű utalás is a dalcímekben, például a Dead Souls (Nikolai Gogol: Holt lelkek), az Atrocity Exhibition (J.G. Ballard novelláskötete) vagy a Colony (Kaftka: A fegyencgyarmaton c. novellája). “Iannek nem volt boldogtalan a gyerekkora. Semmi borzalmas nem történt vele, amit megragadhatott volna. Azt hiszem ezért olvasott olyan sokat. – olvasható a Guardianban – Abban az időben a költészet, mondjuk úgy, hogy divatja múlt volt. Logikusnak tűnt, hogy átültessék zenébe. De nem hiszem, hogy a hírnév vagy a turnézás illett volna Ianhez. Szerintem akkor is írt volna, ha többet nem akart volna fellépni. 40 vagy 50 évesen írhatott volna akár egy zseniális könyvet is.”

 

Egyelőre nincs hír róla, hogy a könyvet itthon fogják-e forgalmazni, mindenesetre ha nagyon szeretnétek, külföldről berendelhetitek. Én azt hiszem nem fogom tudni megállni…

 

Décsy Eszter

 

Kapcsolódó:

Joy Division – Unknown Pleasures

Régi vagy új? Az indie margójára, 1. rész: cipőorrnézegetés kinn

20 dal, amit regények inspiráltak

joy - curtis_limited

Megosztom.

Comments are closed.