Archív

vasárnapi hidratáló

Rakjuk félre egy kicsit a szokásos metálkodós ébresztőket és másnaposkodjunk kivételesen valami mással. Összeraktam nektek, én mivel ébrednék szívesen ezen a napsütéses őszi vasárnapon.

Pussz

 

Múlt hétvégén hallottam először Bugge Wesseltoft zenéjét egy ilyen “zenés-irodalmi-performanszon”. Még nem sikerült teljesen elmélyednem benne, de ez a dal, a Movement Seventeen első körben kiváló másnap-indító és a videója is szép és  kellemesen beteges.

 

 

Hindi Zahra már járt nálunk három éve a Szigeten, de sajnos épphogy csak bele tudtam nézni a koncertbe két másik között szaladva. Azóta is sajnálom. A marokkói énekesnő zenéjében sokféle stílus keveredik a jazztől a soulon át a világzenéig, de van benne valami olyan lágyan sötét színezet, mintha egy lehelet vékony fekete selyemmel takarnák be.

 

 

A zene Monet-ja a szintén impresszionista Debussy. Ha szóba kerül, többnyire kapásból vágja rá az ember: Clair De Lune, éppen ezért egy másik csodaszép darabját hoztam nektek bevezetőül a faunhoz – Prélude À  L’après-Midi D’un Faune, hallgassátok csak!

 

 

Igen, tudom, már megint a Grand… De ez a dal alapból nagyon kellemes és a kis szegedi háttérzajok és a Tisza parti napsütés nagyon jól áll neki, így hát jöjjön a végére a Fisherman’s Tale. További kellemes zenehallgatást kívánok mindenkinek ;)

 

 

DE

EDDIGI MÁSNAPOSKODÁSAINK ITT

Hangulatjelentés a Grand Mexican Warlocktól – Hell Sweet Hell

Megosztom.

Comments are closed.