Archív

10632701_947950181888995_5454195354487511496_n

Már régen írtam külföldi lemezről, és mivel nemrég megjelent Mark Lanegan új albuma, gondoltam megérdemel pár sort. Mark már kezdetektől a stoner világ egyik meghatározó figurája, énekelt már a Queens Of The Stone Age vendégeként, és több szóló projektje is sikeresen száguld a sivatag poros sztrádáin. Phantom Radio címen a most megjelent új lemeze is ezt a stoner és blues stílusjegyekkel átitatott vonalat viszi tovább, viszont itt már sokkal több fűszer is beleszóródott ebbe az egyvelegbe, így sikerült egy igazán érdekes és kellően elszállós lemezt összehoznia. Mondhatnám akár azt is, hogy Mark Lanegan zenéje maga az igazi kortárs rockzene.

 

Az album összességében hihetetlenül igényesen van megszerkesztve. Már az előző albumon sem a rock centrikus stoner volt rá jellemző, hanem inkább valami elektronikus elszállós blues keverék. Ennél a lemeznél már sokkal több elektronikus zenei behatás is megfigyelhető az előzőkhöz képest. Mark életmódja keményen hatással van a zenéjére is; a blues, a pia, a drogok ezen az albumon sem maradnak ki. A dalokat saját megélt tapasztalatai ihlették, több hétköznapi témát is boncolgat, de azért néhol magasabb, komolyabb szövegek is hallhatók. A Screaming Trees óta már eltelt pár év, ami hallható is a korongon, de mi maradt meg? Hát a hang, az a kellemesen simogató, mégis néhol már démoni, Tom Waits-szerű hang. A Phantom Radio dalai sokkal jobban viszik a pszichedelikus lüktető hangulatot, mint az előző lemezek. Itt érzem azt először, hogy ez tökéletes.

 

No, de vágjunk is a közepébe.  Az album első száma a Harvest Home. Kicsit western hangulatú gitárral indít és szépen lassan fordul át egy kis bluesrockféle dologba. Tökéletes bevezető szám. Érezhető benne egy kora őszi naplementés hangulat. A Judgement Time már egy kicsit lassabb és sokkal melankolikusabb az elsőnél. Az éneket egy erősen templomi orgonára hajazó szólam kíséri. Egyrészt ellentéte az előzőnek, másrészt tovább is viszi egy kicsit a gondolatmenetet. Harmadik számként a Floor of the Ocean érkezi, a maga elektronikus jellegével. Nekem erről egy jó kis est séta jut eszembe a város fényei mellett, a szövegben is előfordulnak erre utalások. Szuper lüktető tempója van, kicsit a lovagló tempó jut eszembe róla. A The Killing Season máris egy másik univerzumba repít át minket. Ez a dal inkább enyhén hip-hop és soul elemekkel van megtűzdelve. Ebből is kivehető, hogy Mark egy kicsit eltért a megszokottól és teljesen új stílusokat visz be a zenéibe. A szintetizátor és az effektek miatt kicsit a nyolcvanas és kilencvenes évek hangulata köszön vissza ebben a nótában. Ötödikként viszont a kedvencem jön, a Seventh Day. Ez a szám egy drogok áztatta világba kalauzol el bennünket, néhol már teljesen a raggae és a raszta életérzés fonalait viszi maga előtt.

 

 

Aztán egy hirtelen vágással meg is érkezik a farkas, I am the Wolf. Itt már nincs sok napsütés, csak komorság és a mélység szörnyei. Ez a szám testesíti meg Lanegan blues oldalát, erős és igazán súlyos lett. Ezek után, hogy még fokozva legyenek az érzelmek. a Torn Red Heart névre keresztelt track jön. Szerelem, csalódások és bánat, maradjunk ennyiben. A Waltzing in Blue is ezt a vonalat viszi tovább és bontja ki. A The Wild People olyan mintha elmesélne egy történetet, hirtelen a felolvasó estek jutnak eszembe és a vadnyugat. Ezért is mondják erre a zenére, hogy maga a kortárs rock. Utolsónak maradt a másik nagy kedvencem erről a korongról. A Death Trip to Tulsa egy régi vonalasabb, a Blues Funeral című lemez számaira hasonlító dal. Utoljára még megutaztat minket és olyan zegzugokba visz el ahol még sosem jártál előtte.

 

Kiszámíthatatlan lemez lett, azt meg kell hagyni. A rajta szereplő tíz szám mind külön egyéniség, olyan mintha tíz különböző bolygóról érkezett földönkívüliek lennének, akikben mégis van valami közös. De mi itt a közös? Hát az a lehengerlő, mély hang. Nálam ez a lemez 10/10-es. Ami pedig a legjobb, hogy februárban Mark Lanegan és bandája élőben is előadja nekünk ezeket az A38-on. Gyertek, ott találkozunk!

 

Zsirmon Norbert

 

 

Kapcsolódó:

Kész a beteg rajzfilm – QEENS OF THE STONE AGE …Like Clockwork

Queens of the Stone Age @ VOLT, Sopron, 2013.07.03.

 

 

1467478_944967465520600_3332184816551806876_n

 

 

Megosztom.

Comments are closed.