Archív

sz4p-sz4p1

Kevés olyan zenekart ismerek itthon, főleg ilyen közelről, akik ennyire lazán lubickolnának a hazai underground hatalmas óceánjában, mint a Szabadtéri 4akkordos Performansz (Sz4P). A 4 akkord nem zenei fogalom, hanem életérzés, ahogyan a rocksztárság is, erre ők a legjobb példa. A hátuk mögött álló hét évet és megannyi koncertet ünnepeltük a Lunchbox és a The Royal Freak Out társaságában tegnap a G3-ban, és persze beszélgettünk is néhány sör mellett.

 

Az este indokolatlanul rövid felvezetése a The Royal Freak Out akusztikus koncertje volt. A zenekar még Londonban állt össze, a tagok azóta szétszéledtek, de mostanában alakultak újra. Új dalokon dolgoznak, és most először álltak ki a közönség elé, ezúttal még csak duóban; Sípos Ábris és Farkas Balázs. Direkt nem hallgattam bele rendesen a számaikba, erre a koncertre tartogattam az  élményt, és nagyon megérte! Egy feldolgozással nyitottak és zártak  (Black Hole Sun a Soudgardentől és Rise Today az Alter Bridge-től), ami meredek lépés, de olyannyira jól sikerült, hogy elállt a szavam is, a saját dalokról már nem is beszélve. Nagyon remélem, hogy hamarosan összerakják a kislemezt és elkezdenek végre rendesen koncertezni!

Utánuk a Lunchbox folytatta az estét, és repített vissza mindenkit a jó kis gimis évekbe. Kicsit Alvin, kicsit Blink, kicsit magyaros skate-punk Szombathelyről. A srácok lelkesek voltak, beleadtak mindent, és megmozgatták az éppen érkező embereket.

 

sotek1316_a

Az este azonban nem az övék volt, hanem a hetedik születésnapját ünneplő Sz4P. Az ő koncertjükre már szépen megtelt a kisszínpad előtti tér, nem kellet nekik biztatás, egyből a húrok közé csaptak a Nincs értelme című számukkal. Régóta ismerem a srácokat (Csóré Zoltán – ének, gitár; Renge Zsolt – basszus, ének; Pázmándi Soma – dob, ének; Varga Samu – gitár) és a hosszú szünet után most igazán formában voltak. Volt egy kis meglepetés sajtburger dobálás, mézes kenyér-sör, jöttek a “klasszikus slágerek” és az újabbak is, mint a Popsztár, ízelítő a készülő lemezről, és zárásként mi más lehetett volna, mint a Mézeskenyér. Táncoltunk, együtt énekeltünk, ahogy csak a torkunkon kifért. A koncert után leültünk egy kicsit beszélgetni – nem mintha amúgy nem tettük volna -, de kivételesen rögzítettem is a sületlenségeket, amiket összehordunk közösen. Csóré Zoli mesélt a zenekarról.

 

Ugorjunk vissza az időben 7 évet oda, amikor kipattant a fejetekből, hogy zenekart alapítotok csajozási célzattal. Tényleg így történt?

Zoli: Igen. :)

Nem volt jobb dolgotok? :)

Zoli: Amúgy nem csak azért csináltuk, hogy becsajozzunk, bár ez is terv volt. Zsoltival és Somával már előtte is volt egy közös zenekarunk (Fraktál), ebben Álmos, Zsolti sógora (Iványi Álmos – Miserium, a szerk.) és még két gimis évfolyamtársunk is benne volt. Nálam úgy kezdődött az egész, hogy érettségi előtt szerenádozni szerettem volna és megtanultam pár akkordot. Elkezdtem írni néhány dalt, de nem fértek bele a Fraktálba, mert túl tingli-tanglik voltak, és Zsolti mondta, hogy alapítsunk egy másik zenekart. Mondtam neki, hogy nem is tudok gitározni, ő meg mondta, hogy nem baj. :) Így lett az Sz4P. Aztán persze kitaláltuk, hogy biztos jó lesz csajozásra is.

Emellett volt egy ilyen elhatározásotok, hogy ha mind a négyen egyszerre becsajoztok, akkor feloszlotok…

Zoli: Igen, ez eddig kétszer fordult elő, de mindkétszer nagyon rövid ideig tartott, mire újra találkoztunk, valaki már szakított, úgyhogy  nem volt elég gyors a reakció. Olyan rohadt sokat próbálunk, hogy ez simán megesik két próba között. :)

 

sz4p 1

Azért sikerült két kislemezt is összehoznotok az elmúlt években, erről mesélj egy kicsit.

Zoli: Igen, 2009-ben jött ki a Mézeskenyér és 2011-ben a Káoszbrigád. A Mézeskenyér egyébként egyike volt a legelső daloknak, ezt azért írtam, mert Soma megkért rá. Gimiben volt egy olyan időszaka, amikor csak úgy tudta elkezdeni a napját, hogy evett egy mézes kenyeret. Aztán ő kinőtte, mi meg nem nőttük ki a dalt, a mai napig ezt kell utolsó számként játszanunk a koncerteken, ezt kéri mindenki.

Nem rossz egyébként, hogy mindenki ezt akarja hallani?

Zoli: Nem tudom, nem annyira. De azért remélhetőleg, ha végre megcsináljuk a lemezt, lesz majd olyan szám, ami átveszi majd a helyét. Valószínűleg azért is olyan sikeres, mert kurva jól sikerült a klipje. Mindenki kajálta, hogy arany-bikinis csajok öntik ránk a mézet. Egyszer próbálkoztunk olyan klippel is, amiben nincsenek csajok, ez volt a Nincs értelme, és eddig ezt nézték meg a legkevesebben…

Pedig az a legprofibban összerakott videótok…

Zoli: Igen, egy csomó filmművészetis dolgozott rajta. De nincsenek benne csöcsök. Szóval megtanultuk egy életre, hogy csöcsök kellenek. Pont. :)

 

A Mézeskenyér klipjét egyébként játszotta a hazai MTV is, ez mennyit lendített a karriereteken?

Zoli: Hát, akár a Dankó Pista TV is játszhatta volna, kb ennyire befolyásolta a karrierünket, ugyanis ez abban az időszakban történt, amikor az MTV már nem nagyon játszott zenét, kizárólag hajnali 2 és reggel 6 között. Szóval nem nagyon lettünk ismertek, viszont kaprunk egy rakás jogdíjat és az tök jó volt, mert akkor még ilyen csóró egyetemisták voltunk és tudtunk miből sörözni. :) Persze azt terveztük, hogy veszünk belőle hangszereket, szervezünk koncerteket, meg veszünk föl még klippet, de hát elittuk, ez van. :) Ami még megmaradt belőle, azt most belerakjuk a lemezbe.

 

sotek1306_a

Nektek mi a bánat tart hét évig a lemez elkészítésében egyébként?

Zoli: Igazából az egész dolog hobbinak indult, egy csomó ideig nem is vettük komolyan. Emellett van bennünk egy kicsit olyan ambíció is, hogy ne vajas kenyéren éljünk, amiért csak a zenélés van az életünkben. Valószínűleg nincs akkora zenészösztön bennünk, vagy bennem legalábbis semmiképp, mert én szeretek dolgozni, meg ilyenek. Szóval nem csak a zenekar van, és ezzel mind a négyen így vagyunk. A srácoknak ott van a szimfonikus zenekar és más bandák is, meg persze a meló. Néha az is kurva nehéz, hogy összeszervezzünk egy próbát. Régen megvolt az, hogy suli mellett leültünk és elkezdtünk gitározgatni, délután ráért mindenki és pusztultunk egész napokat a próbateremben, de ezt már elég nehéz összehozni, és így lassabban születnek a dalok. Ráadásul most már nem is akarjuk elsietni, ha már eddig húztuk amúgy is az egészet, legyen tényleg fasza.

A kislemezeken lévő számok közül felkerül valamelyik majd a nagylemezre is?

Zoli: Nem, csak új számok lesznek. Azaz nem mind egészen új, koncerteken már játszottunk párat. Még nincs is felvéve semmi, de néhányan már tudják a szövegeket.

A nagy kérdés ezek után már csak az, hogy mikorra várható a lemez…

Zoli: Fogalmam sincs. Megpályáztunk az NKA-nál egy támogatást, a bírálatot még mindenképpen megvárjuk, mert ha megkapjuk a pénzt, lesz határidőnk is, és rá leszünk kényszerítve, hogy megcsináljuk. Ha meg nem kapjuk meg, akkor kinyomtatjuk a határozatot, hogy nem adnak pénzt, kápéban leterítjük mellé a zsét, lefotózzuk, aztán elmegyünk stúdióba felvenni a dalokat. Azt még nem találtuk ki, hogy hova meg mikor, mert Soma meg Zsolti megint megy turnézni Kínába Edvin Martonnal, szokás szerint. :) Valószínűleg jövő év elején sikerül majd lezsírozni a stúdiót és kora tavasszal várhatóan meg is lesz a lemez. Utána koncertek is sűrűbben lesznek.

 

Beszéljünk egy kicsit a Popsztár című számotokról és az X-Faktorról. :) Hogy is volt ez pontosan? 

Zoli: Felhívtak, hogy elmennénk-e játszani. Először visszautasítottuk, de igazából minden faszságban benne vagyunk, úgyhogy elmentünk tök másnaposan, eljátszani nem tudtuk a dalainkat, röhögtünk egy jót, de furcsa módon visszahívtak. Elmentünk megint, aztán a táborba is tovább jutottunk, de ott az orrunk alá dugtak egy vállalhatatlan szerződést. A lényeg, hogy oda kellett csinálni egy feldolgozást és ez a Nickelback Rockstar c. száma volt. Szerintem tök jól sikerült a szöveg, meg az emberek is szerették, úgyhogy gondoltuk miért ne csináljunk rá egy klipet nulla pénzből, mint az eredeti is. Egész népszerű lett, már túllépte a 20.000-es megtekintést a YouTubeon.

 

Kapcsolódó:

Sz4P: Popsztár klippremier

Kedvenceink kedvencei 21. – Csóré Zoltán, Szabadtéri 4akkordos Performansz

Miserium – Return to Grace

 

Megosztom.

Comments are closed.