Archív

Egyre több helyen nyomják az arcunkba, hogy az emberek kivándorolnak Magyarországról. Azt is egyre többször hozzák fel, hogy a jelenség okait keresni nemcsak kellene, már-már kötelező lenne. Elmenni jó, beszélni róla jó, de – és itt már az én személyes tapasztalatom jön – hazajönni is pontosan ugyanolyan jó. Mégis nagyon kevesen jönnek haza. Ők új életet kezdenek a világ egy másik pontján, élik (ha élik) az ottaniak életét és adaptálják (ha adaptálják) a magukkal hozott szokásokat az ottani környezetbe. Leginkább ez utóbbi, azaz a kint ragadtak/maradtak életét és kérdéseit igyekezett feltérképezni a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának hét tagja. Az ő munkájukból nyílt kiállítás hétfő este a Capa Központban Külhon – Magyarok New Yorkban címmel.

A kiállítás nagy és összetett kérdést boncolgat, ennek ellenére kicsi. A hét kiállító képei egyetlen teremben kaptak helyet, illetve egy beugróban Bartha Máté Forró az olaj, forró az éjszaka (egy New York-i lángos árusról készített road movie), illetve Hirling Bálint és Pályi Zsófia Little Hungary (a Barbara Tours utazási irodáról és a szomszédos magyar negyedről) című videója is megtekinthető. A további kiállítók: Alpern Bernadett, Halász Dániel, Bakonyi Zsuzsa, Szombat Éva. A megnyitón Korniss Péter mondott beszédet, aki segített az anyag összeválogatásában is, nem utolsó sorban pedig személyesen is érintett a témában, ugyanis fia és családja szintén New Yorben él. Nyitóbeszédében külön kiemelte a képekhez tartozó szövegeket és mini-interjúkat, amik segítenek teljesebb képet alkotni a kiállítás témájáról.

Annak ellenére, hogy szinte egy gyufát nem lehetett leejteni a teremben, igyekeztem alaposan körülnézni, elolvasgatni mindent. Először is, szeretném különbontani a kiállítást a képek “milyenségére”, és a témákra, mondanivalóra. Félig laikusként és egy fotóssal az oldalamon ugyanis arra megállapításra jutottunk, hogy a képek, hát, annyira nem fogtak meg. Ő úgy fogalmazott, hogy “erőltetetten elvesznek a mondanivalóban”, és ez látszik. Szép képek, de hamar elfelejtettem őket, ugyanis a mondanivalót is már annyiszor átrágtam, hogy számomra már nehéz új megközelítést találni.

NOW_9685

A fotósok mindössze három hetet töltöttek New Yorkban idén szeptemberben. Ez az idő pedig kevés. Én két évet éltem Londonban. Nem laktam vagy dolgoztam, hanem éltem. Korniss Péter is utalt erre a saját fiával kapcsolatban, nagy a különbség a kettő között. Mégis, még két év után is azt mondom, nem ismerem a várost, hát még, ha csak három hetet töltök ott. Úgy érzem, a kiállítás a kint élő magyarok világának csupán a felszínét vakargatja, pedig a témafelvetések nagyon izgalmasak. Hirling Bálint például az amerikai magyar cserkészeket fotózta, Bartha Máté az ott élő átlag magyarokat és az “Amerikai álom” sztereotípiát boncolgatta, Bakonyi Zsuzsa párokat keresett fel, ahol csak az egyikőjük magyar. Ez a három mind borzasztóan izgalmas, de ahelyett, hogy a hétköznapjaikból elkapott jellemző pillanatokat kapták volna le, beállított fotókat láthatunk, amikből ránézésre nem derül ki semmi.

A sorozatok közül Pályi Zsófiáé áll a legközelebb a “megfejtéshez”, az ő képei mondanak szavak nélkül a legtöbbet a kint (akár több generáció óta) élő magyarokról. Ő New York Little Hungary nevű negyedét fotózta, ahova anno a legtöbb bevándorló telepedett le. A pezsgő és összetartó magyar közösségből mára már csak egy Kossuth Street és egy árválkodó réteses maradt. Képeiből gyönyörűen átjön a letűnő világ, az asszimiláció, és (a nevető néni ellenére is) némi szomorúság, vagy inkább sajnálattal teli nosztalgia.

NOW_9683

Mit jelent külföldön magyarnak lenni? Tagadjuk vagy büszkén viseljük generációkon át? Szeretjük-e a befogadó országot és az szeret-e minket? Mit viszünk magunkkal és mit tartunk meg belőle? Milyen lehet a szex, ha nem az anyanyelvünkön beszélünk? Rengeteg kérdés kavarog a Capa Központ termében, és ellentétben a legutóbbi kiállítással (Bőrödön viseled), csak kevésre kapunk választ vagy legalább válasz variációt. Ez viszont nem baj. Először is, mert nem rágnak semmit a szánkba, másodszor pedig, a kérdéseket mi magunk is feltehetjük, és a képek láttán, vagy a szövegeket olvasva elgondolkozhatunk a saját válaszainkon.

A kiállítás valójában egy nagyobb projekt anyaga, amiből január végére elkészül egy katalógus is. A kötet bemutatóját kerekasztal-beszélgetéssel egybekötve tartják majd, ahol az alkotók beszámolnak majd kinti tapasztalataikról, élményeikről. Mindenképpen érdekes beszélgetés lesz, de addig is, ajánlom ezt a kis kiállítást, gondolkodjatok azon, nektek milyen lenne külföldön élni?

Décsy Eszter

Kapcsolódó:
Bőrödön viseled – Társadalmi konstrukciók vizuális kódjai

A kiállítás megtekinthető:
2014. dec. 1. – 2015. jan. 18. (info itt)

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu