Archív

Nem is olyan régen láttuk a Proton Színház és Mundruczó Kornél koprodukciójában a Nehéz istennek lenni című darabot egy pesti-külvárosi hangárban. Az nagyon tetszett (itt írtunk róla), és gondoltam, máskor is bejön majd, így tegnap elmentünk megnézni a Trafóba a Szégyen című darabot, a Nobel-díjas J. M. Coetzee 1999-es regényének adaptációját. Hát, nem az a darab, ami egykönnyen elszáll az ember fejéből.

A darab egy irgalmatlanul kemény felütéssel indít; Lucy (Tóth Orsolya), egy leszbikus lány felkel otthon, majd egyszer csak rárontanak négyen, többször megerőszakolják, megalázzák, bedugják egy kutyaketrecbe, aztán otthagyják. A jelenet sokkoló. Főképp azért, mert a lány aztán kibeszél a közönséghez, ott áll elől meztelenül, véresen, mocskosan, megtépve, leköpve, és arról beszél, hogy ez egy szimpla betörés volt, ami ugye bárkivel megeshet.

Döbbent csend a közönségben, a színészek némán, vádlón bámulnak a közönségre, amitől én a leghátsó sorban is kezdem igen kényelmetlenül érezni magam, mintha én is tehetnék arról, hogy a lányt senki nem próbálta megmenteni, hanem néma cinkosként néztük végig a vele történt embertelenséget.

305531_386082938093765_332613146774078_977563_1147813756_n

A történet főhőse valójában nem is az előbb látott Lucy, hanem apja, David Lurie (Zsótér Sándor), aki romantikus irodalmat tanít a poszt-apartheid időszakában Cape Townban. Elvált, egyedül él, időnként kurvázik, majd viszonyt kezd az egyik tanítványával (Wéber Kata), aki végül bepereli. Felfüggesztik az állásából, ezért vidékre utazik a lányához. Az általa csak a könyvekből ismert idilli táj helyett azonban egy kegyetlen világban találja magát, ahol nem számít az emberi méltóság, minden nap a bosszúról vagy a túlélésről szól.  A betöréses erőszak után apa és lánya kapcsolata gyökeresen megváltozik, formálódik a történet során. David a rendőrséget hívná, Lucy inkább saját és születendő gyereke biztonságát szem előtt tartva inkább házasságot köt a szomszéd Petrussal (Rába Roland). Valahogy fel kell dolgozniuk együtt vagy külön az őket ért traumákat. Az apa teljesen értetlenül nézi végig lánya viselkedését, mígnem egy közeli kutyamenhelyen az elaltatásra váró állatok között valamit mégiscsak megért.

A színpadkép Ágh Márton munkája, a díszlet tökéletesen kifejezi a történet sokrétűségét. Ott van az apa szégyene, ott a lányé, és mindkettőjük világát folyamatosan átjárja a az apartheid rendszer után maradt feszültség, bosszúvágy, éles ellentétek. De ott van Bev Shaw (Monori Lili) kutyamenhelye is. Az, ahogy Monori Lili belép, megpróbál egy kutyát eladni a közönségnek, saját magával lefelé alkudozva, de mivel senki nem veszi meg, közli, hogy el fogja altatni. Elhittem neki. Végül a kutyát David-re sózza rá, mi pedig fellélegzünk egy pillanatra. A folyamatos feszültségek mellett azonban a darab első fele humorral is jócskán teletűzdelt. Muszáj is, hogy oldják egy kicsit a drámát, különben megfojtana. A végére így is nagyon rám telepedett, nyomasztott, és ezt abszolút a pozitív oldalra írom fel nekik.

576838_386083028093756_332613146774078_977564_188115648_n

A színészi játékban nincs hiba, sőt, húsba vágóan hiteles alakításokat láttunk. Zsótér Sándor a kívülálló, magányos, tehetetlen, sodródó tanárként egyenesen zseniális. Nagyon tetszett, hogy különböző színházi/irodalmi elemek keverednek a darabban; klasszikus színpadi mozgás és párbeszédek, az írott prózára jellemző narráció („ötvenkét éves vagyok, elvált és a velem korú férfiakhoz képest egész jól megoldottam a szex problémáját”), és a közönséghez kiszólogatás. Ez utóbbit nem szeretem, de ebben a darabban úgy érzem, működött. A darab nem bánik kedvesen a bemutatott szituációkkal, kegyetlenül elénk pakolja, hogy esélyünk se legyen kritika vagy ítélet nélkül felállni a székből. Annak ellenére, hogy a történet egy tőlünk igen távol álló világban, a poszt-apartheidi Dél-Afrikában játszódik, rengeteg párhuzamot lehet vonni a mai Magyarország aktuális és akkut problémáival, a mindig is jelenlévő rasszizmus/diszkrimináció kérdéskörtől a nagyon friss, nagyon elszúrt “Tehetsz róla, tehetsz ellene” kampányig.

A maga nyomasztó módján egy kegyetlenül jól összerakott darab, ami nyomot hagy. Szeretném újra megnézni, lenne még mit kibontani belőle.

Décsy Eszter

Kapcsolódó:

Nehéz istennek lenni – Mudruczó rendezése egy hangárban

Szereplők / With:
Bánki Gergely, Derzsi János, Katona László, Monori Lili, Rába Roland, Székely B. Miklós, Szemenyei János, Tóth Orsi, Wéber Kata, Zsótér Sándor
Díszlet, jelmez / Set, Costume: Ágh Márton
Dramaturg / Dramaturge: Petrányi Viktória
Zene / Music: Szemenyei János
Produkciós vezető / Production manager: Büki Dóra
Produkciós asszisztens / Production assistant: Csató Zsófia
Műszaki vezető / Technical manager: ÉLTETŐ András
Fény / Light: Éltető András, RIGÓ Zoltán
Hang / Sound: Belényesi Zoltán
Kellék / Props: Nagy Gergely
Színpadmester / stage manager: CSUNDERLIK Péter
Öltöztető / Dress up: Oláh Tímea
Rendező / Director: Mundruczó Kornél

524864_386083334760392_332613146774078_977568_50442026_n

Megosztom.

Comments are closed.