Archív

1011767_869685846375519_7081535147398814709_n

A Showbarlangos lemezbemutató után már teljesen ki is ment a fejemből az új Grizzly anyag, pedig szentségtelenül jó lett. Ezek a nagy szakállas medvék megint kitettek magukért, a Rapturous Decay egy sötét, tökös és hihetetlenül döngölő lemez lett. Vagyis nem pontosan lemez, mert nem CD-n jött ki hanem limitált 50 db igen igényes fa borítású pendriveon. Volt egy olyan kijelentés, hogy akkor adják letölthetővé, ha ez elfogy. Valószínűleg el is fogyott, mert itt van és tarol!

 

Nemrég volt GMW ötödik évfordulós buli a Dürerben, ahol a Grizzly volt az előzenekar. Sajnálom, hogy nem sikerült elmennem, szeretném hallani élőben ezt a lemezt. Érdekesség, hogy a számokat a Nagymarosi Művésztelep stúdiójában egyben játszották fel, ezzel is fokozva azt a mocskos mocsaras világot, amit már az előző lemezen is erősen odapakoltak. Oszi a megszokott üvöltözős medvés mód mellett mint kiderült igazán szuper akkor is, ha lazább vonalra kell váltani. Ebből ki is derül, hogy a hangját teljes összképében kihasználják ezen a lemezen. A másik front, ahol még érződik egy jó nagy előrelépés, az a basszus. Az előző korongon pont ez a telt és erős basszus hangzás hiányzott nekem, amit itt Attila behozott. A gitár fronton is azt hiszem, most sikerült igazán kihasználni a saját meghatározásukból született sludge n’ roll kifejezést, ott van benne a fűszer, ami a döngölés mellé beviszi a laza rock hangulatot.

 

Az első szám a Monolith címet kapta, itt rögtön a korábban már említett visszafogottabb énekstílus jelenik meg. Ez a visszafogottság az egész számot körbelengi. A maga borzongós hangulatával egy igen erős kezdés az albumon. Kemény, mégis ott van benne a laza blues-os Clutch feeling. Másodikként a Pass Those Pills lép velünk szembe, ahol már azért kicsit keményebbre veszik a figurát. A riffek szó szerint ledöntenek a lábamról, imádom! Erősen ott lakozik ebben a számban a doom is. Az első nóta amit lehetett hallani erről az albumról a Ride Along, amihez klip is készült. Ez is egy szörnyeteg, ami széttép mindent, nekem személy szerint ez a kedvencem a lemezről. Szeretem ezt a kis füstös mocsaras hangulatot ami ezt a nótát viszi maga előtt. Aztán ezek után negyedikként jön a The Silver Key amiben a párbeszéd szerű vokál tetszik, a szövegvilág is illeszkedik a zene sötét betonriffes világához. A címadó kétrészes Rapturous Decay című szerzemény egymásba ágyazódó két dal lett a korongon. Az első inkább a sötétebb sludge vonalat viszi, míg a második kicsit gyengébbre, könnyedebbre, rockosabbra veszi a figurát, nagyon jól le is vezeti az albumot.

 

Megkockáztatom, hogy az idei év egyik legjobb lemezét rakta össze a Grizzly, nagyon ott van benne az a bizonyos ős masszává alakult energia. Mindenkinek, aki valamennyire is szereti a mocsaras szakállas metált, csak ajánlani tudom. Mellesleg, még ingyen letölthető a csapat Bandcamp oldaláról. Tölt, hallgat, bólogat!

 

Zsirmon Norbi

Kapcsolódó: 

5 éves a Grand Mexican Warlock, Grizzlyvel ünnepeltek a Dürerben – 2014.12.18.

Medvék Éjszakája II. @ Showbarlang, 2014.10.10

Nagymarosi Művésztelep nyitófesztiválja az R33-ban – 2014.04.03-04.

 

 

Megosztom.

Comments are closed.