Archív

Jó zenét csinálni sokféleképpen lehet. Még mai sokszínű világunkban sem számít furcsának, ha egy zenekar a hagyományos gitár-basszus-dob felállás erejében bízik, de a különböző hangszerekkel való kísérletezés  is hosszú évtizedekre tekint vissza. A teljes történet bemutatásához hosszú fejezetekre lenne szükség, de most nem is erre vállalkoznunk. Három zenekar egy-egy tagját kérdeztük arról két részben, hogy az ő zenéjüknek hogyan vált fontos részévé néhány, a könnyűzenében első ránézésre szokatlan hangszer.

Az ausztrál eredetű didgeridoo eredeti zenei világának határait már régen átlépte, az egzotikus zenék iránt fogékony zenészek körében nagy népszerűségnek örvend évek óta. Profik és amatőrök között egyaránt kapós, így akár baráti társaságon keresztül is sokan tapasztalhattuk már testközelből a hangszerből áradó különleges, meditatív hangulatot. Nem kell tehát bővebben részletezni, hogy elsősorban a pszichedelikus zenében találta meg a helyét. Itthon a Korai Öröm, a Tanu Tuva legújabban pedig a String Theory zenéjében kap fontos szerepet a didgeridoo. Az előző két zenekarban főleg a már említett pszichedelikus hatás fokozását szolgálja a hangszer, utóbbiban groove-osabb környezetben is bátran bevetik. Hogy ezt miként teszik, erről kérdeztük a zenekarvezető-gitárosukat Jozzyt.

Elsőként azt jártuk körbe, hogy ez a bizonyos meditatív hangzás mennyire köti meg a kezüket, hiszen nem csak alkalomszerűen, hanem számaik jelentős részében használják a hangszert. A didgeridoo-t kezelő Balogh Balázsra hárul a feladat, hogy a határokat szélesítse, ezzel kapcsolatban Jozzy a következőket mondta: „Az ő játékában az a nagyszerű, hogy meditatív hatásokon kívül elképesztően energikus és ritmikus játékra is képes. Mivel széles energiaskálán tud mozogni, ezért nemcsak a  pszichedélia világában, de  a funkosabb, rockosabb dalokban is meg tudjuk találni a didgeridoo helyét a hangképben, ami számomra egyedi és új hangzást tud hozni az általam eddig ismert zenei világban. Az elmúlt évben Balázs beszerzett egy hangolható didgeridoo-t is, és ezzel új lehetőségeink nyíltak. Harsonához hasonló megoldással tudja a hangmagasságot változtatni, és így a hangnembeli kötöttség is kisebb lett. A lehetőségek ellenére természetesen nem használjuk az összes dalban a didgeridoo-t, viszont Balázs játszik dorombon, kongán, és újabban hangdrum-on is, ezek még tovább szélesítik a zenei lehetőségeinket.”

NOW_3092

A kötöttségek tehát nem csak a hangzásból adódnak. Bizonyos zenei követelményeknek a didgeridoo eredendően nem tud megfelelni, például egy sűrűn váltakozó akkordmenethez nem tud úgy alkalmazkodni, mint a zongora, vagy a gitár. Jozzy szerint a hangszernek a ritmikusan ismétlődő témák állnak a legjobban, amikor kevés az akkordváltás és egyfajta szuggesztív pulzálásra épül a zene. Ellenkező esetben Balázs a többi hangszerét használja, vagy éppen énekel.

A hangszer adottságainak ismerete egy szükséges feltétel, de hogy igazán jól szóljanak együtt a többivel, ahhoz kellenek a jó ötletek is: „Minden hangszer használata gondolkodást és kreativitást igényel egy-egy dal kidolgozásánál, így a didgeridoo beillesztésén is mindig van min gondolkodni. Az a szép a hangolható didgeridooban,  hogy egyszerűbb dallamokat is lehet vele játszani, atmoszférát is lehet vele teremteni, és ritmushangszerként is fel lehet fogni, illetve ezek kombinációját is ki lehet próbálni. Vannak dalok, amiben viszonylag egyértelműen adja magát, hogy mit kell csinálni a hangszerrel, mint például a Prodigy feldolgozásunkban, de vannak összetettebb dalok, mint például a One and Only vagy az Éteri Genezis, ahol jobban át kellett gondolni a koncepciót.” 

A nemzetközi mezőnyből a legismertebb didgeridoo-t (egykor) használó zenekar a Jamiroquai, ezért megkérdeztük, hogy róluk mi a véleményük, természetesen a témához kapcsolódó vonatkozásban. Ezzel a kérdéssel úgy tűnik, sikerült a lényegre tapintani, a válasz ugyanis ez volt: „Balázzsal való közös zenélésünk kezdete gyakorlatilag a Jamiroquai hatásának köszönhető. Az egyik kedvenc dalom a Journey to Arnhemland, amit rengetegszer hallgattam már, de a lüktetése annyira megfogott, hogy mindig a hatása alá tudok kerülni. Az első olyan dal pedig, amiben akusztikus gitárt együtt hallottam a didgeridoo-val a Didjital Vibrations volt. Innen egyenes következmény volt, amikor Balázs elkezdett diduzni, hogy akusztikusan jammeljünk együtt. Ez persze még jóval a String Theory alakulása előtt történt. Szóval a kérdésre a válasz: Köszönet és Respect a Jamiroquainak!”

Végül azt kértük Jozzytól, ajánljon olyan zenekarokat, amelyeket érdemes meghallgatni a didgeridooval támogatott zenék iránt érdeklődők számára. Nem meglepő, hogy elsőként a Jamiroquait javasolta az Airtist trióval kiegészítve, de persze egy mosoly kíséretében hozzátette, érdemes hallgatni a String Theoryt is.

A didgeridoo használatán kívül természetesen az aktualitásokról is kérdeztük a zenekart. Nem rég fejezték be egy öt részes videósorozat felvételeit, melynek első részét itt nálunk láthattátok először, és hamarosan érkezik a folytatás. A videókat a mostanában induló String Theory youtube channelen is meg lehet majd tekinteni. A 2014-es évet egy Fogasházban tartott akusztikus koncerttel zárták. Az újabb koncertdátumok még egyeztetés alatt vannak, de az biztos, hogy márciusban a Dürerben lesz a Special Providence társaságában egy nagyobb buli, tervben van néhány vidéki célpont is. A koncertdátumokkal, illetve az újabb videók megjelenésével kapcsolatban a zenekar facebook oldalát is érdemes követni.

Utry Dániel
fotók: Zsiga Pál és Graham Crumb (alul)

Kapcsolódó:
Olvass még több String Theoryt!
Jozzy playlistjét itt hallgathatjátok
Nézzétek meg a String Theory videóinterjúnkat!

Didgeridoo_Graham_Crumb

Megosztom.

Comments are closed.