Archív

Két részes írásunk első részében a String Theory mesélt a didgeridoo használatáról, mely hangszer kapcsán a Korai Öröm is szóba került. Ezúttal a legendás zenekar egyéb különlegességeit mutatjuk be Paizs Miki segítségével. Szerencsére a merész ötletek a fiatalabb zenekaroktól sem állnak távol, a Vasárnapi Gyerekek frontembere Darvas Benedek egy világviszonylatban is csak ritkán használt hangszerről mesélt.

Szóló produkciói mellett Paizs Mikit leginkább a Korai Örömből ismerhetjük. Az idén huszonötödik születésnapját ünneplő zenekarnak 1994-óta tagja. Eredetileg vadászkürtön tanult, majd a dorombokat kezdett gyűjteni, zenei tanulmányaiból fakadóan azonban főleg a népi fúvós hangszerek családjából bővítette készletét. Az egyik ilyen hangszer a kevésbé ismert szlovák eredetű fujara, amely egykor a magányos hegyi pásztorok kedvelt hangszere volt. A hatalmas méretű, nagy hangterjedelemmel rendelkező fujara egy kontrabasszus népi furulya, alján három lyukkal, tetején síppal, amihez a levegő egy kisebb csövön jut fel, a csőbe alul még egy apró befúvócsövecske ízesül, amit a játékos a szájában tart. Hangja a didgeridoo-hoz hasonlóan eléggé meditatív hatású, de annál sokkal magasabb hangfekvésben szólal meg leggyakrabban. A fujara mellett a magyar népi hangszereket is kedveli, a tilinkót és a szittyakürtöt egyaránt, melyek akár saját kezűleg is könnyen elkészíthetők, kábelbehúzó csőből vagy slagból. Ha megnézzük a Korai tagjainak a listáját, Paizs Miki neve mellett még egy érdekességet találunk, ez a khöömei éneklés. Ennek a Belső-Ázsiából eredő hangképzési technikának a megszólalása kapcsán kis túlzással azt lehetne mondani, hogy ha a furaja véletlenül otthon maradna, akkor így lehetne megoldani a hiányát. Az elsajátítás folyamatáról a következőket mondta: „Hallottam egy felvételt egy nemeztáborban, azon énekelt egy férfi és közben fütyült. Mondták nekem, hogy az nem fütty, hanem felhang, nem hittem, aztán elhittem, és ez számomra érdekesnek tűnt. Egyből elkezdtem próbálgatni, majd lemásoltattam a lemezt, és már benne is voltam. Egyébként Orzsak Hunastar-Olnak hívják ezt a pásztort, akivel végül is a legtöbbet énekeltem. Aztán konkrét technikai vezető nélkül kicsit nehéz volt az út, de akadtak kis sikerélményeim. Senki nem állított le a környezetemben, de szüneteket tartottam, amikor épp megálltam a fejlődésben, nem siettem egy konkrét cél felé. Épp kellő időben láttam tőlem jobb énekeseket, akiket akkor már csak meg kellett figyelni, hogy megértsem, mit kell másképp csinálnom stb., szóval egyedül a vakszerencse hozta az egészet, leszámítva a végét.”

fujara2

A Korai Örömre nem jellemző, hogy bevett sablonokat követne zenéjében. Saját útjukat járják, ehhez jól illenek azok a hangszerek, melyek más együttesekben nem igazán kapnak szerepet. Miki válaszából az derült ki, hogy a tagok gondolkodásának zenei összehangolásában náluk a szabadságé a legnagyobb szerep: „Huszonix éve vagyok a zenekarban, úgyhogy nekik már semmi nem különös, amit csinálok vagy használok. Torzításig leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy én rászállok arra a zenére, amit a zenekar csinál. Különlegeskedem az általuk keltett hullámokon. Mindenesetre a Koraiban nem divat tippeket adni, általában teljesen hiábavalónak bizonyul az ilyesmi, úgyhogy eddig még nem is kellett semmilyen hangszert elsajátítanom senki kedvéért.”

Gitárosként vagy dobosként könnyebb zenekarokban elhelyezkedni, mint furajásként vagy khöömei énekesként, gondolhatnánk. Vagy mégsem így van? Megkérdeztük azt is, ő hogyan találta meg a lehetőségeket arra, hogy a zenei érdeklődésének megfelelő utakon járhasson: „A Buddhista Főiskolán volt egy Laár András és barátai nevű formáció (később Tantra Magyar), ahová bevettek (de ehhez előbb az is kellett, hogy adminisztrációs hiba folytán fölvegyenek a Buddhista Főiskolára), aztán innen egy ember átajánlott a Koraiba, akikkel próbálgatott, mondván, hogy én jobb vagyok, és ennyi. Vakszerencse. És az is az, hogy a Korai, amiben hamarabb játszottam 800 ember előtt, mint ahogy tudtam volna, milyen zenét játszanak, végül is megfelelt az ízlésemnek, és az is, hogy ők meg hagytak elég helyet nekem a csapongásra.”

Paizs Miki a Koraival legközelebb január 31-én lép színpadra, a Katona Kamrában adnak akusztikus koncertet, majd a már említett 25. évfordulót ünneplik február 5-én az A38-on. Ezen kívül mostanában leginkább a Don Giovanni általa színpadra vitt változatával van elfoglalva. Az operát klasszikus zenészek kíséretében, ujjbábokkal eljátszva egymaga adja elő végig. A szintén maga által készített librettóból készült mű reményei szerint az év során minél több előadást ér majd meg. Sickratman Intimtriónak nevezett csellós minimál felállásban működő együttessel pedig hanganyag elkészítését tervezi.

theremin_660

A Vasárnapi Gyerekek még a 2011-es lemezének Álomsziget című dalában osztott fontos szerepet a talán még kevésbé ismert thereminre. A hangszer különlegességei közül elsőként a játékmódját szokták kiemelni. A testének két oldalán elhelyezett vízszintes illetve függőleges irányú antennák közötti légtérben kezünket mozgatva szólalnak meg magasan búgó hangjai. A hangszer által megteremthető hangulatra az említett dal címéből is lehet következtetni.

Darvas Benedek a zenekar több hangszeren játszó énekes-dalszerzője már régen szeretett volna egy saját theremint, az első lemezen még egy kölcsön példányt használt. Az igazán jó darabok árát viszont sokallta, ezért „mérgében” inkább saját maga épített egyet a nyáron. A hangszerkészítés alatt a kísérletezés egyben gyakorlásnak is megfelelt. Hogy hová illeszthető be a hangja, leginkább a számok karakteréből következik, vagy úgy is mondhatjuk „voltak számok, amik már sírtak egy jó theremin-szólóért.”

A már említett Álomsziget is hasonlóképpen íródott:Szerelmi ihletettségű dal. A refrén ébredéskor, félálomban született. Mikor stúdióba vonultunk vele, és fölvettük az alapokat, kiderült, hogy hiányzik még  valami, ami az egésznek megadja az atmoszféráját. Ekkor alkalmaztam először a theremint. Öt sávban játszottam rá a dalra, elejétől a végéig, majd a fölösleges részeket utólag kiúsztattam. Így jött létre a szirének énekét idéző matéria, amely körbeszövi az egészet.”

Díszítő elemként pedig igazából bárhol el tudja képzelni, utalt ezzel a hangszerben rejlő szélesebb lehetőségekre is. A „csodafegyvernek” tartott theremint a későbbiek során is tervezik használni, akár felvételeken, akár élőben. Sőt tulajdonképpen elsősorban a koncertek miatt készült a saját hangszer, hiszen „a látvány sem utolsó szempont, és ez egy igazi show-elem. Beállni a legkönnyebb vele. Csak be kell dugni. Hangszínelni nem kell, mert nincs hangszíne, csak szinusz jön ki belőle.” 

A Vasárnapi Gyerekek legközelebb január 24-én lép fel a Szilvuplében, február 12-én pedig a Balaton társaságában a Gödör utódjaként működő G3 Rendezvényközpontban, immár új gitárosukkal a Czitrom Ádámot nem rég váltó Köd Gáborral. A theremin természetesen nem fog otthon maradni!

Utry Dániel

Olvassátok el az első részt a didgeridooról!

Etherwave Plus_Theremin_1

Megosztom.

Comments are closed.