Archív

Volt már olyan, hogy először hallgattál egy dalt, és olyan érzésed volt, mintha már hallottad volna? Azt gondoltad, bizonyára déja vu áldozata lettél? Valószínűleg nem.

Az van, hogy ha a jászkarajenői progresszív noise színtérnél szélesebb közönségeket megcélzó, populárisabbnak mondott műfajokban érdekelt vagy, majdnem biztos, hogy találkoztál már a jelenséggel. Ez azért lehet, mert a pop-rockzene elég egyszerű sablonokból, dallamívekből építkezik, amelyekre rengeteg különböző stílusú zenében ráismerhetünk. Ezeket fogom bemutatni ebben a cikkben. Ha az ábécés hangok, az akkord, a hangközök és hasonló fogalmak nem ismeretlenek számodra, a következő részt át is ugorhatod.

Uncsi zenei fogalmak

A zenei hang alapja mindig egy abszolút frekvencia, amit az egyszerűség kedvéért ábécés betűkkel jelölnek. A zenei a frekvenciája általában 440Hz-en van meghatározva. A nyugati zenei kultúrában a hangmagasságok tartományai oktávokra vannak felosztva, ezen belül a különböző magasságokat jelöli a hét törzshang, az a, b (Magyarországon h), c, d, e, f, g, valamint ezek módosítottjai, a törzshangok közötti félhangok (kivéve a b-c, e-f páros között, mert azok fél hangnyi távolságra vannak), összesen tehát egy 12 fokú skála írja le egy oktávon belül a zenei hangtartományt. Egy oktávot pedig egy hang és a hang frekvenciájának duplája határol be.

A hangközök ezen hangok közötti távolságokat írják le különböző teljesen érdektelen nevekkel, mint nagy terc (pl. a c és e hang között), kvint (pl. a c és g hang között), vagy a fent említett oktáv (pl. c és C hang között). Ezek azért fontosak, mert zenehallgatás közben általában nem azt halljuk, hogy milyen frekvencián szól egy adott hang, hanem azt, hogy milyen magasságban van az előzőhöz képest. Mintha lenne egy hosszú lépcsősorunk, amin nehéz lenne megszámolni, hogy pontosan hányadik fokon is állunk, de azt könnyedén meg tudjuk tenni, hogy először felmegyünk három lépcsőfokot, majd le ötöt. Ezen hangközök fül utáni felismerésének megtanulásában segít nagyon sokat a Kodály-módszer és a szolmizáció (tudod, a dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó), amit elvileg mindenki tanult az iskolában, de manapság már alig emlékszik rá valaki. :(((((

A zenei alapok persze nem csak egy-egy hangból állnak, hanem általában több hangból álló akkordokból, mert ugye az úttörőtáborban sem csak egy húron pengetett gitárra énekelték az Ohio-t. Ezeknek az akkordoknak mindig van egy meghatározó alaphangja, amihez viszonyítva a dal többi akkordjához képest megállapíthatjuk a hangközöket. A többi hang meg csak megpróbálja elterelni a figyelmed arról, hogy ezt a dallamívet már ezelőtt is ezerszer megírták.

Nincs új a nap alatt

Nagyon sok zenei téma, ha lecsupaszítjuk róla a különböző díszítéseket, nagyjából 4 akkordból épül fel. Ha figyelembe vesszük, hogy összesen 12 fokú skálából dolgozhat egy zeneszerző, ismétlés nélkül még így is egészen pontosan 11880-féle akkordmenetet lehetne ebből varázsolni. Valamiért mégis van pár kiemelkedő dallam, ami a legtöbb témát lefedi, ennek pedig – mindenféle zeneelméleti fejtegetést mellőzve – rendkívül prózai oka van: ezen kombinációk legtöbbje kurva szarul szólna. Mielőtt viszont túl sok lenne a szöveg, itt a videó, ami az eddigi rizsát összefoglalja egy pofátlan dószóláfá (I. V. VI. IV. fok, D A B G, ahogy tetszik) formájában:

Na, kell még magyarázni?

Láfádószó adatbázis

Természetesen nem csak a fenti akkordmenet népszerű, több olyan létezik még, ami megszámlálhatatlanul sok számban hallható. Ezeknek a gyűjtésére jött létre a Láfádószó adatbázis, amiben lehet akkordmenetekre, előadókra és dalokra keresni, valamint egy gombnyomással meg lehet hallgatni az ominózus részeket. Hogy érzékelhető legyen, mennyire gyakran használt az oldalon található néhány akkordmenet: jelenleg már közel 3000 dalt gyűjtöttünk össze több mint 1000 előadótól, úgyhogy bizonyára mindenki talál benne ismerős neveket! És még itt sincs minden gyakori akkordmenet megörökítve, az alábbi házi készítésű videóimban is remekül hallatszik, milyen jól megfér egymás mellett egy jó dallamív mentén a Tankcsapda és Avril Lavigne, vagy épp a Fish! és Kesha:

Most akkor mindenki nyúl mindenkitől?

Azért ezt ennyire kategorikusan nem lehet kijelenteni. Attól még, hogy ugyanazokra az alaphangokra épül két dal, lehet jellegében különböző. Inkább csak azt kell észrevenni, hogy adott esetben egy ilyen dal nem egy világmegváltó újítás. De nem is kell feltétlenül annak lennie, vegyük például a fentebb idézett Fish!-t, akik tudják és vállalják is, hogy nem ők szarták a spanyol viaszt (lásd: Konzervzene), mégsem zavar ez senkit. Vagy említhetném saját zenekarom, a Szabadtéri 4akkordos Performanszt is, ezek után azt hiszem, a névhez aligha kell bármit is hozzáfűzni. Persze vannak olyan esetek, amikor a láfádószón túl is sikerül kellemetlenül kimaxolni a hasonlóságot egy már meglévő számmal (ahogy tette ezt a Road a Nem kell más c. dalával – lásd lejjebb), de ez a kérdéskör már egy másik cikk témája lehetne.

További megtekintésre ajánlom ezen Bérczesi Robival készült interjú első hét percét, amiben nagyjából ugyanerről beszél:

tsoree

Kapcsolódó:
Halkonzerv, konzervzene – új Fish! album
Hét év, szabadtér, csajok és rock and roll – Születésnapi koncert és interjú az Sz4P-vel

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu