Archív

leazp1317

Megkérdeztük a Leander Rising tagjait, melyek voltak életük meghatározó számai. Hogy ne a világ végéig érjen a lista (mint minden rendes zenésznél), sajnos fejenként három nótára kellett korlátoznunk. Hallgassátok meg őket (a címekre kattintva), és olvassátok el, miért is azok kerültek a listára, amik!

Attila

Pantera – New Level az Official Live lemezről

Ultra súlyos groove-okkal teli, nyers, őszinte, ösztönös őserő. Amikor 11 évesen először hallottam ezt a koncertlemezt, és vele együtt a Pantera-t, konkrétan azt éreztem, hogy megvilágosodtam. A Zene mint olyan, megszületett, életre kelt számomra. Ráadásul ebben a koncertfelvételben tökéletesen ötvöződik minden, amit a Pantera képviselt a tempóváltásokkal, súlyos, és fülbemászó, ugrálós groove-okkal, a hangszeres játék pedig leírhatatlanul zseniális, a legapróbb nüanszokig tökéletes, és tökéletlenül emberi. Könyvet lehetne írni csak erről az egy előadásról, és a benne lévő élet/zene filozófiáról is…

Queen – Bohemian Rhapsody az A Night At The Opera lemezről

Minden idők egyik – ha nem a – legnagyobb zenekarának talán legismertebb, legszínesebb, legdinamikusabb… leg-legebb dala. Súlyos, játékos, vidám, érfelvágós, minden, mint az élet maga. De nem csupán a dal önmaga, hanem a hangszerelés, a megszólaltatás, a hangfelvétel, és minden, ami a teljes képhez hozzá tartozik tökéletes és elképesztően gyönyörűen felépített.

A lemezről Jozzy is írt, olvassátok el!

Christina Aguilera – Hurt

Lehet, ezzel most kiverem a biztosítékot néhány embernél, de hát… akkor ez van. :) Lehet, hogy nagyon hatásvadász mind a dal, mind a hangszerelés, mind minden a dallal kapcsolatban – klip, téma, stb. -, de akkor is. Nekem személy szerint adott esetben már önmagában Christina hangja is elég tud lenni, sokszor olyan hallgatni, mintha valaki elképesztő érzelmesen gitározna, de ebben a dalban a zene és a hangszerelés annyira jól köré lettek építve, együtt lélegzik és építkezik az énekkel, hogy én legtöbbször nem is értem, hogyan nem mozgat meg ez valamit az emberben, még akkor is, ha amúgy valaki csakis Cannibal Corpse-ot – amit amúgy szintén imádok -, vagy bármilyen mást hallgat kizárólagosan.

No meg ha már top 3 dal, akkor az legyen 3 teljesen különböző, hisz az adhat teljesebb képet. ;) Tudom, hogy nem ér, de ha lehetne top 4, akkor biztos belekerült volna egy klasszikus zenei, romantika korabeli darab is. ROCK ON!

Jozzy

Steve Vai – Tender Surrender 

Ennek az a története, hogy tizenhárom éves lehettem, amikor először hallottam rádióban ezt a nótát utazás közben nagyszüleimhez. Akkor még fingom sem volt Steve Vai-ról, és a beharangozó szövegből is csak arra emlékeztem, hogy valami hatalmas gitáristent emlegetnek. Ekkor akusztikus gitáron már pötyögtem, úgyhogy azt kb. már fel tudtam mérni, hogy elképzelhetetlenül távoli, hogy bármi hasonlót meg tudjak szólaltatni egy gitáron. Emlékszem, megkértem apukámat, hogy hangosítsa fel a zenét, és teljesen megbabonázott az elképesztően mélyreható zeneiség, amit abban a gitározásban hallottam, azzal együtt, hogy világos volt, technikailag is brutál nehéz lehet eljátszani. Ezután 2-3 év telt el, mire kezem közé került a Vainak az Alien Love secrets című lemeze, és konkrétan emlékszem arra a ‘VÉGRE MEGVAAAANNN’ érzésre, amikor újra meghallottam a dalt a lemez végén. Vai-nak egyébként is szerintem ez a legjobb lemeze.

Stuck Mojo – Rising

Ennek is a 99-es HVY1 koncertlemez változata. Egy nagyon jó barátom mutatta először a Stuck Mojot, és egy görbe estén együtt hallgattuk végig ezt a lemezt. Az egész albumon hasonlóan groovy hard core zene pumpál, de ennek a nótának valahogy egyből volt mondanivalója is számomra, márpedig mindig elsősorban a zene érdekelt. Az életem vezérfonalát fogalmazza meg a dal: It doesn’t matter to me anymore who you think I am, I’m all I can be! Megismétli : It doesn’t matter to me anymore who you think I am, I’m all I can be! AND I’M RISING, AND I’M RISING…

Isssszzzoonnnyyattt energia!

Pantera – Throes of Rejection

Egyszerűen az első hallgatás óta beette magát az agyamba. Vészjóslóan kezdődik, pusztító groove-val, a refrénnel ledózerol mindent, amire nincs szükség a Földön, utána a gitárszólóval kicsap az univerzumba, majd az utolsó riffel az univerzumot is rommá zúzza. Valójában itt is az elképesztő energia fogott meg.

Béla

NOW_3700

Pantera – Sandblasted Skin

Pantera, ugye az alapkő. Nagyon sok számot tudnék ajánlani tőlük hallgatásra, de e mellett döntöttem. Sokáig elsiklottam a nóta fölött, nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, de mostanában rájöttem, hogy igazából ez a legnagyobb Pantera dal. Egyszerűségében a zsenialitása, tele energiával.

Meshuggah – Lethargica

A Meshuggah és a Pantera kapta meg a “kedvenc zenekar” titulust ezidáig az életemben. Míg a Pantera az őrület és energia, addig a Meshuggah a szimpla csoda és precizitás. Csoda, ahogy ez az öt ember hogyan varázsol rendszert a káoszból tökéletes módon. A mai djent hullám említésre nem méltó eresztései, mind ő miattuk csinálják azt, amit. Hallgassátok a mestereket! A nóta egy nagy breakdown, a legsúlyosabb a Meshuggahtól, világvége soundtrack…

Walls of Jericho – A Trigger Full of Promises

Gyerekkoromban a hardcore volt, ami igazán ami megfogott mint stílus, és ez a mai napig tart. Az egyszerűsége, érthetősége, a szinte kézzel fogható düh és brutális energia. Mondhatnék alapköveket az öregektől, de most inkább egy relatív frissebb zenekarról van szó. Kuriózum ebben a stílusban, hogy egy nőszemély ordibál bele az arcunkba, nem is akárhogy!

Leander

ydfbasnfnas

Mozart – Requiem-Lacrimosa

Mozartnál nagyobb zseni 200 éve nem született, a komplex harmónia-megoldások mellett iszonyatosan értett a hangszereléshez, a hatásokhoz, a dinamikához és az érzelmekhez. Halála előtt írta a Lacrimosa-t, ami szerintem a zene csúcsa, ahogy szokták is mondani, nem evilági.

Gojira – The Art of Dying

A francia Gojira zenekar volt rám az elmúlt években a legnagyobb hatással. Erejüket az egyszerűségbe rejtett bonyolultságban érzem, letisztult, nagyon intelligens és mégis őserői megoldások. Üvölt az érzelmektől, mégis visszafogottan és elegánsan húzza ki az ember gyomrát.

Scar Symmetry – Holographic Universe

A Scar Symmetry pedig egyszerűen ufó. A vérhányás és a 80-as évek synthpopjának kiváló fúziója.

 ZsP

Kapcsolódó:

“Meg kell szűnnie a felelőtlen gyereklétnek” – Leander Rising: Öngyötrő track by track

Még több LEANDER RISING cikk és galéria ITT

Megosztom.

Comments are closed.