Archív

NOW_4957

Tegnap este végre újra hazai színpadon láthattuk a Téglás Zoli vezette amerikai Ignite-ot. Zoli még decemberben telefonon elmondta, hogy nagyon várják már a pesti koncerteket. Magam, és ismerőseim részéről is nagy volt a várakozás, de ez vélhetően elmondható az összes hazai rajongóról, hiszen napok alatt elkelt az összes jegy mind a két magyarországi koncertre. Nem is kellett csalódnunk; óriási estét csinált a 3 színpadra lépő zenekar.

Az estet a New Dead Project kezdte, amire mindenképp oda akartam érni, mert vendég zenészként fellépett velük ezen a bulin az Am I Godból is ismert Czifra Miki, aki nem mellesleg a gitártanárom.

A magát punk bandaként aposztrofáló zenekar szerencsére nem a 3 akkordos muzsikát tolja. Sőt, a gitártémák nagyon is komplexek, helyenként pedig már hardcore-osan földbedöngölőek voltak. Meg is értettem, hogy miért Mikit hívták el kisegítő gityósnak.

Bödecs Andris jellegzetes énektémái miatt néha nehéz volt elhessegetni az idorus utánérzést, de ez igazából nem is zavart annyira, egyrészt, mert az Idoru az egyik kedvenc hazai zenekarom, másrészt meg igazán jó bulit csináltak a srácok. Az agyzsigereink felborzolását teljes mértékben elvégezték, főleg a záró Suicide pills – And Then Something Went Terribly Wrong kettőssel.

NOW_4799

Az agyi stimuláció pedig csak fokozódott az Insane színpadra lépésével. Nehéz szavakba önteni azt, amit ezek az arcok műveltek. Végig lobogott a riff tengerben a nem létező hajam. Már a kezdő These are the ones-szal megmutatták, hogy itt bizony nem rózsaszín lufik között fogunk teadélutánt tartani. A dal végén nagyon szimpatikus módon az énekes, Tóth Berci újra megtapsoltatta a New Dead Project-et is. A következő Concord the world kezdő riffje olyan súlyzó volt, hogy a rozé fröccs is megdermedt a kezemben, a harmadik dalnál, a Hocus pocus-nál meg tényleg igazi varázslás folyt. A dal közepén már volt közönség ugráltatás is. Nagyon tetszett, ahogy a dobos kivételével az egész banda ott pattogott a deszkákon, ami különösen a zene súlyosságának megfelelő testméretű basszusgitárostól, Németh Ádámtól volt nagy szó!

Ádám a koncert után a backstage-ben pár pálesz társaságában el is mondta, hogy eszméletlenül élvezték ezt a bulit. Erről azt hiszem mi sem tudunk másképp nyilatkozni. Nekem nagyon bejött, hogy a gyomorszáj püffölő riffek mellett eszméletlen atmoszférikus hangulatot is tudtak teremteni. Minden nóta után az volt az érzésem, hogy ezt a feelinget már nem fogják tudni fokozni, de bakker, sikerült nekik. A záró Scare the crow – Set it on me duóval – ami Ádi megfogalmazása szerint a két legrégebbi és legparasztabb nótájuk –  végleg tükör simára borotválták az agyamat. Ezek után már csak hab volt a sötét köntöst öltött este tortáján, hogy tisztelgés képen lenyomták az Ignite Fear is our tradition című dalát, természetesen insane-es megközelítésből. Kész! Végleg leesett az állam! A zenekar ezen a koncerten is bebizonyította, hogy nem volt nehéz annak idején kitalálni a banda nevét.

NOW_4910

Alaposan fel volt adva a lecke az Ignite-nak. A meglehetősen hosszúra nyúlt átszerelés közben pont azon gondolkoztam a színpad előtt, hogy vajon sikerül-e egy ilyen Insane koncert után Zoliéknak learatni a babérokat. Ez a gondolatom gyorsan el is illant az intró utáni (az Argo 2 beharangozója volt, amiben Zoli egy bérgyilkost fog játszani) nyitó dal 10. másodpercében, amikor is az egyből beinduló pogónak köszönhetően az eredeti helyemtől úgy 20 méterre értem egyszer csak földet. Fröccs repült a levegőbe, a jegyzetelésre használt mobil is majdnem a flaszteren végezte be sorsát, de bánta a fene. Ez a tendencia folytatódott a többi dalnál is, elejét véve bármilyen jegyzetírásra tett kísérletnek, így a koncertbeszámoló kronológiai hűsége ennél a pontnál kénytelen megbicsaklani.  De az biztos, hogy Greatest Hits műsorral szolgált a zenekar, egymás után jöttek a jobbnál jobb dalok, amit továbbra is eszméletlen pogóval és folyamatos söröskorsó dobálással hálált meg a közönség. Már a negyedik dalnál úgy éreztem magam, mint aki megmártózott a müncheni Octoberfesten egy sörös hordóban.

Nem csak a színpad előtti kemény mag élvezte nagyon a műsort, de a zenekar vendégei is, akiket egyedi színpadképként használt az Ignite, ugyanis ők a pódium két oldaláról nézhették végig a koncertet. (Szégyen, nem szégyen, az utolsó fél órát én is innen néztem már meg). Ők sem voltak puhányak; meglehetős rendszerességgel stage divingoltak a színpadról. Zoli láthatóan eléggé meg is volt hatódva; bár a koncert elején elmondta, hogy nem fog sokat beszélni, hogy többet tudjanak játszani, azért csak elmesélte, hogy pár napja 10000 ember előtt játszottak, de ez az itteni hangulat visz mindent. A Falu című dal előtt elárulta azt is, hogy ezt a szerzeményt nekünk, a magyar közönségnek írta.

NOW_5139

Ennél is meghatóbb volt az a dal, amit azoknak az apukáknak ajánlott, akik mindennél jobban szeretik a gyereküket, és mindent megtesznek azért, hogy utódjuk boldogulhasson ebben a zűrzavaros világban. Zoli természetesen kitért a szűkebb pátriáján, Veresegyházon folyó környezetszennyezésre is, ahol tisztított (???) szennyvizet szándékozik pár idióta a veresegyházi tavakba vezetni… Szerencsére nem nagyon válogatta meg a szavait, amikor üzent ezeknek az elmebetegeknek, illetve megköszönte a koncerten is megjelenő Illés Zoltán segítségét, aki segít neki ebben a harcban az önkormányzattal.

Személy szerint nekem a Let it burn és a ráadásban eljátszott Hazám, hazám – A Place Called Home (A csitári hegyek alatt) kettős vitte a pálmát. Ez utóbbit különösen jó érzés volt Zoli aspektusából végig nézni a színpad hátuljáról.

Óriási élményekkel ment tegnap haza mindenki, akinek sikerült jegyet vennie erre a koncertre. A hatalmas érdeklődés miatt legközelebb lehet, hogy érdemesebb lenne egy nagyobb helyen tartani egy ilyen eseményt. A szombat esti tapasztalataim szerint egy kétszer ekkora tömeget is probléma nélkül tudott volna szórakoztatni ez a három nagyszerű zenekar.

Máté Peti
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

Hazatelepül a leghíresebb los angelesi magyar – Exkluzív interjú Téglás Zolival (IGNITE)
FEZEN 2014 #3 – Te is hallgatsz IGNITE?
New Dead Project: Darkest Of Times – Bödecsék bemutatkozó EP-je
15 év pár mondatban, és egy-két csepp a jövőről – INSANE interjú

.

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu