Archív

Murder-By-Death

Ébenfekete Guinness koppan a tömörfa pulton. A Laphroaig gyorsan párolog. Vendégek már nincsenek, a súlyos bordó bársonyfüggönyök behúzva, ajtó bezárva. A hamutartóban gyűlnek a csikkek, főnököm szájában egy újabb szál piros Lucky füstöl. Rám néz, elkomolyodik, és azt mondja: “Estie, you have to listen to this.” Kezével a gomboknál matat, feltekeri a hangerőt. “nánáná-ná… as long as there is whiskey in the world … lá lá lá…” Ránézek, kérdezem, mi ez. Szemében őrület bujkál, egy szál cigit dug a számba és int, hogy hallgassak. Nyomkodja tovább, “I hit the road in a ’52 Ford / A pack of matches / And a postcard on the dashboard…” És akkor hirtelen, ahogy az instabil bárszékbe kapaszkodok, homályos tudatom tisztulni kezd, és érteni kezdem, mit akar.

 

A nap első sugarai beszűrődnek az ajtó résein, az eldugott londoni utca ébredezni kezd. Odabent a padlón elgurult whiskeys üveg hever, a pultra rászáradt a kiömlött sör. Az utolsó labda már rég a csocsóasztal mélyén pihen. A hamutartó megtelt, mellette nagy szakállas fej a pulton. Nem messze halkan szuszog a csaposlány. A lejátszóban, ki tudja hanyadjára, a Murder by Death Red of Tooth and Claw lemeze forog.

 

Nagyjából öt év telt el azóta az este óta. A másnaposság szerencsére nem, de a zene megmaradt. Nemcsak megmaradt, a véremmé vált. Elsőre nem volt olyan reveláció, mint mondjuk először hallani egy Nirvana számot, nem volt azonnali, villámcsapásszerű érzés, inkább olyan volt, mintha egy irgalmatlanul kegyetlen szúnyog sunyin megcsípné a hátad közepét, épp ott, ahol nem éred el, és viszket mint a vadfene. Sunyin támad, a tudatalattira hat, és lassan tör fel onnan, de szabadulni tőle képtelenség. Fennállásának 15. évében a bloomingtoni Murder by Death hetedik stúdióalbuma látott napvilágot február 3-án, a téma ezúttal a szerelem. Itt a Big Dark Love.

 

 

Senkit ne tévesszen meg a téma, ugyanis a már tőlük megszokott szájízzel boncolgatják, és a cím is magáért beszél. A cselló gótikus hangzásával keveredő western-country elemek, az istrumentális témák, a rockzenei alapok alkotta stílus-elegy az énekes, Adam Turla kemény, elgondolkodtató szövegvilágával párosul. Írtak már lemezt a bűnről, bűnhődésről (In Bocca al Lupo, 2006.), az örökké vándorló, kitaszított lélekről odüsszeuszi áthallással (Red of Tooth and Claw, 2008.), ördögről, pokoljárásról, részegségről, felejtésről, és hát, igen, el kellett jönnie az időnek, hogy a szerelem is előkerüljön. Az első dalt január elején hozták nyilvánosságra ez a Send Me Home, ami közel sem a lemez legütősebb dala, de a szöveg előrevetíti a többit, lényegében azt boncolgatja, hogy ha úgy alakulna, vajon szeretné-e valaki annyira, hogy akár “haza” is küldené, ha már nincs más megoldás, ha már az életnek nincs értelme. Köszi.

 

Kritikának indult, ha valami, hát ez tuti nem lesz belőle. Ahogy az előző lemeznél, itt is azt érzem, hogy jó ez sőt nagyon jó, de más, mint az eddigiek. Valóban. De ahogy az előző, ez is össze fog érni szépen a többivel, mint egy jó saláta. Két dalt emelnék ki elsőre: a Dream in Red és a címadó Big Dark Love kapásból hazavágott, de mivel négy napja folyamatosan hallgatom az egész albumot, már nem is vagyok olyan biztos benne, hogy kevésbé zseniális, mint az eddigiek. Hallgassátok meg. Mindet! :)

 

Décsy Eszter

Rövid áttekintés:

Murder by Death először, Murder by Death sokszor

 

Megosztom.

Comments are closed.