Archív

Ahogy az előző részben ígértem Japán és Dél-Korea után még egzotikusabb ázsiai vizekre evezünk, hogy felfedezzünk magunknak a helyi horror specialitásokat!

Thaiföld

Valószínűleg van valami összefüggés egy ország gazdasági jóléte és a leforgatott horrorfilmjeinek mennyisége között (elég csak Amerikára gondolni), mindenesetre tény, hogy Thaiföldnek egyik téren sincs oka a szégyenkezésre, ha összevetjük Japánnal és Dél-Koreával.

Itthon a többségnek valószínűleg a meglehetősen közepesre sikeredett Halál művészete trilógia kapcsán ugorhat be a thai horror szókapcsolat. Sajnos a kifejezetten vad borítók többet ígértek, mint amiket valójában tartalmaznak. A szintén nem túl erősre sikeredett Ne sírj! is ismerős lehet a hazai DVD-gyűjtőknek, melyben az ifjú pár az örökké síró kisbabájától szenved. Ezek a filmek ugyanúgy a misztikumokhoz, túlvilághoz kapcsolódnak, mint ahogy azt már „megszokhattunk” a térségből. Azonban jött a Shutter, ami ugyan sablonpaneleket használt, élén a hosszú hajú fekete női szellemmel, de mégis annyira rémisztőre sikeredett, hogy bátran ringbe szállhatna a japánok Körével. Természetesen a sikerére Hollywood is felfigyelt, és ahogy az sajnos lenni szokott, leforgatott belőle egy negyed annyira izgalmas remake-et. Ezzel viszont már a hazai nézők is megtekinthették Árnykép néven. Hogy legyen benne egy bizarr csavar, a rendezést az a japán Masayuki Ochiai kapta meg, akinek a kifejezetten élvezhető Fertőzést is köszönhetjük. Továbbá a feldolgozás helyszíne Japán volt, amivel számomra azt üzenték, hogy a fehér embernek mindegy, hogy honnan származik az eredeti… Az Átokban azért legalább erre figyeltek.

Hasonlóan gatyaszínező horror a Coming Soon, ami látszólag szintén nem mutat fel túl sok újdonságot azzal, hogy a moziban vetítenek egy olyan filmet, amit ha valaki megnéz, akkor utána meghal… Mégis működik, de még hogy!

A thai filmeseket sem kell noszogatni ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a nemzetközi trendekhez. Vagyis a 407 Dark Flight-el megszületett az első 3D-s horrorjuk, melyben egy repülőt lepnek el az ártó szellemek. Továbbá az antológiákat is nagyon szeretik. Mint a Phobia 1-2, melyeknek a történeteik többsége valamilyen szorongásos félelemre összpontosítanak, meglehetősen kreatív forgatókönyvekkel felfegyverkezve. De itt van még a 9-9-81, melyben 9 teljesen különböző történet található, sajnos mindvégig ugyanazzal a rendezővel, így nincsenek igazán markáns stílusbeli különbségek sem.

Bár a felhozatal elég vegyes és néha bele lehet futni egy-egy rosszabbul sikerült darabba is (mint pl. a messziről kerülendő, nagyon unalmas My Ex is), de egyértelműen érezhető a fejlődés a horrorfilm készítés minőségének és mennyiségének a terén. Jó lesz odafigyelni rájuk!

Hongkong

Különleges igazgatási terület, mely hivatalosan 1997 óta már Kínához tartozik, de sok tekintetben független tőle, ahogyan a filmművészete is, melyben igencsak termékenynek bizonyultak mindig is. A világ neki köszönheti Jackie Chant és Jet Leet is, meg persze jó pár elborult alkotást is, köszönhetően az angol befolyásnak, mely érezhetően enyhébb volt, ha cenzúráról volt szó. Így születhetett meg 1988-ban az egyik legsokkolóbb, dokumentarista jellegű horror a Men Behind the Sun, mely a Mandzsúriában történt kegyetlen japán emberkísérletekre hívja fel a figyelmet. (Később ugyanezt a témakört feldolgozta még naturalistább formában az orosz Andrej Iszkanov a Philosophy of the Knife-ban.)

Ha tovább megyünk, akkor a két, meglehetősen egymásra hasonlító The Untold Story és az Ebola Syndrome sem szűkölködik a gyomorforgató és szívfacsaró képsorokban. Mindkettő egyébként egy olyan étteremtulajdonosról szól, aki emberekből készíti az ételeit a gyanútlan vevőinek. Ez pedig még csak az egyike a húzósabb történeti elemeknek…

Szerencsére akadnak könnyebben emészthető horrorfilmek is a vidéken, már ha például A szemet könnyednek lehet nevezni. Igazi klasszikus ijesztgetős alkotás a vak lánnyal, aki a szemműtétje után ráeszmél, hogy a szellemeket is látja. Annyira jól sikerült, hogy még megélt két folytatást, és ahogy az kitalálható, egy amerikai feldolgozást is Jessica Albával a főszerepben. A rendezőpáros Pang-testvérekre pedig felfigyelt a világ, ami lehet, hogy korai volt, mert elég vegyes a megítélés Re-cycle és az Ab-normális szépség minőségét illetően. (Megpróbálkoztak Hollywooddal is, de az ott készült műveket jobb nem is bolygatni.)

Sajnos a Kínával való egyesülés érezteti a hatásait, ugyanakkor van remény, hiszen a meglehetősen rendhagyó vámpíros Rigor Mortis is megmutatta, hogy azért még nem kell leírni Hongkongot, ha horrorról van szó.

A többiek

Ahelyett, hogy további kisebb országokra bontanánk, inkább álljunk meg egy-egy érdemlegesebb címnél. Indonézia rendkívül sok országgal képes kooperálni, ha filmkészítésről van szó, mégis, talán az egyik legmeghatározóbb darabjuk a szingapúri kooperációban készült Macabre, mely tekinthető az ázsiai Texasi láncfűrészes mészárlásnak is. Szó szerint. Ha már Szingapúr, a Haunted Changi a saját kis költségvetésű ál-dokumentumfilmjük, természetesen szellemekkel. A műfaj rajongói tehetnek vele egy próbát.

Tajvan (avagy a szabad Kínai Köztársaság) inkább a zombikban bízik. Mint amilyen a komolyabb hangvételű Zombie 108 és a már akciódúsabb Zombie Fight Club. Mindkettő Joe Chien rendezőtől. De ha már Kína: azért a keménykezű cenzorok engednek néha egy-egy horror ötletet vászonra vinni. Ezek közül kiemelném a természetfeletti erővel bíró felvonós Lift to Hell-t. Vietnámnak pedig a két részt is megélt Scandal jutott, melyek szintén a jól bevált misztikummal és szellemvilággal operálnak.  A Fülöp-szigetek lakói pedig büszkék lehetnek, mert a The Road c. pszicho-horrorjuk pár éve országos terjesztést kapott az Egyesült Államokban, ami azért igencsak ritka. Szóval, valamit csak tudhat ez a film az országúton eltűnt tinédzseres sztorijával.

Mint az látható, a Távol-Keleten is érdemes a rajongóknak izgalmas horrorfilmekre vadászniuk!

Kis Szabolcs

Az ismeretlen ázsiai horror – 1. rész – olvassátok el ezt is!

Megosztom.

Comments are closed.