Archív

PULPO!LIVEACT22

Egy nehéz, kimerítő napot a Trafikban zárni, na, az egy nagyon jó dolog. Kb. olyan, mint a víz felszínén, a mélyből felbukkanva levegőt venni. Szabadság.

 

Legutóbb a White Lung koncertjén zúztam a klubban, igaz, azóta már más dizájnnal működik a szórakozóhely. A Mikszáth Kálmán téren egy pillanatra el is tévedtem, a bejárat az eddigiektől eltérően a szomszédos utcából nyílik. A hely maga igazi underground életérzést sugall. Tökéletes helyszín a zenei mainstream-et még kanyarban sem ismerő, azzal nem közösködő előadóknak.

 

A meghirdetett időponthoz képest jelentős csúszásban kezdett az est első fellépője a Pulpo! Live Act. A név Lehoczky Tamást takarja, aki egyszemélyes projektként az elektronikát némi gitárral megfűszerezve egyfajta pszichedelikus–ambientes, picit zajos világot varázsolt körénk az este folyamán. A koncert első részében egyetlen ritmusra felépített, gitárokkal szárnyaltatott utazásban vehettünk részt, a koncert második felében már az ambient elemek domináltak, elszállós, néhol filmzenei hangulatot keltve. Érdekes élmény volt Tamás fellépése. A kivetítőn látott képi világ szépen kiegészítette, színesítette a Pulpo! egyedi zenei produktumát. Érdemes ezt a projektet továbbvinni, fejleszteni, illetve egyes részeit tökéletesíteni, kidolgozni egy egységes koncepció alapján.

 

BandInThePit1

Kisebb technikai szünet után, amikor is Tamás szét- az együttes meg összeszerelte berendezéseit, a Band in the Pit lépett a színpadra. A dunaújvárosi trió amolyan psychedelic stoner rock stílusban mozog. Hosszú, egymásba forduló témák, ismételgetett riffek jellemzik, kicsit összemossák a desert rockot és a pszichedelikus világot. A 10-20 perces instrumentális számok önmagukba visszaforduló, mániákusan ismételgetett témákra épülnek. Az elgondolás jó, a hangulat elkapott, mégis néhol döcögős. Nincs (még) meg az a laza, odavágós, „nesztek“ feeling, amely pluszt ad a daloknak. Mindez értendő az előadásmódra, a színpadképre is. Viszont a mázsás riffek úgy dörrentek meg, mint ahogy annak dörrennie kell. Ezt az erőt, súlyt érdemes beépíteni az elszállós dalrészekbe is az egyéni „íz“ kialakításához. A kivetítő alkalmazása itt is nagyon jól támogatta a dalokat, mélységet adva a zenei mondanivalónak. Az este legeslegjobb találmánya: Dave Gahan poszter előtt nyomni a stoner rock-ot, ráadásul pszichedelikusat. A Band in the Pit ilyet is tud. :)

 

Sorry, de a poszt-rockban utazó, szintén instrumentális zenét játszó Silence-ről lemaradtam a jelentős csúszás és a feltehetően igencsak késői kezdés miatt.

 

Silence2

Mindent összevetve a hangosítás rendben volt, a helyszín barátságos, tuti hely az elmélkedős zenék befogadására. Hajrá, legyen minél több ehhez hasonló kezdeményezés!

 

Libus Ágnes

fotó: Acél Györgyné

Kapcsolódó:

Desert… Space… California… Feelin’ – Band in the Pit

Dióhéjban a poszt-rockról – körkép kintről és itthonról

.

Megosztom.

Comments are closed.