Archív

1610882_10153101424812090_8860940160381009769_n

Nemrég ismerkednem meg a kanadai Cancer Bats új lemezével. Őszintén meg kell mondjam, nagyon megvettek vele a srácok, nem lehet rá jobbat mondani, minthogy tökéletes! Az egész album nyers és hihetetlenül energikus lett. A Searching for Zero tökös, agresszív, néhol pedig még érzelmes is. Teljes megőrülés!

 

Korábban nem nagyon ismertem a banda munkásságát, de nemrég egy haver nagyon pozitív szavakkal jellemezte a zenekart, megnéztem a lemez első számát és azóta imádom. Már az a szám is eszméletlenül nyers és valós volt, semmi túl maszterelés, csak is az, ami tisztán kijön a zenekarból. Ennek ellenére is rohadt jó hangzásvilágot rántottak össze. A dobosnak, Mike Petersnek külön tisztelet, hiszen a dobokon is hallatszik, hogy úgy hagyták, ahogy ő azt leütötte. Az egész korong egy furcsa elegyet alkot; alapjában véve a zene hardcore vonalon mozog, de tele van mindenféle stílusnyommal. Amikor már úgy érzed, hogy tudod mit játszanak, akkor rögtön át is váltanak valami más irányba. Isteni összkép.

 

Az első szám a Satellites címet kapta, és már ettől is az őrület ragadott magával. Az egész szám egy hihetetlen nagy hardcore megbolondulás. Amikor hallgattam, azt vettem észre, hogy bólogatok a székben mint állat. Ez volt az első, ami megjelent a lemezről és ehhez készült el az első videó is, jó sok tűzijátékkal. A másodikként érkező True Zero rögtön egy kicsit stoneres riffeléssel indít be a további kemény bólogatásra, aztán rögtön érkezik is a Arsenic in TYOTS című szám, kicsit rockosabb szájízzel. Ez visz be a doom-vonalas Beelzebub karjai közé, majd jól ott hagy, hogy élvezd. Ötödikként a Devil’s Blood című nóta került fel a lemezre, igazi punk-harcore darab. Imádom. Hatodikként pedig robban is a Cursed with a Conscience, ami egy igazi szenvedős ‘kiüvöltöm a világ baját’ típusú dal lett. Az All Hail már megint visszatér a punk-hardcore gyökerekhez, nagy süvítős gitártéma, üvöltés, és pattogó dobtéma. Szerintem ez lett az album leggyorsabb, legpörgősebb, és mellesleg legrövidebb száma is. Olyan mintha az arcodba üvöltene az énekes.

 

 

A nyolcadikként érkező Buds egy kicsit elvisz texasi vidékre, lovagló tempó, mély gitárok. Ezek után pedig jön a Dusted a maga lassú, döngölős ütemeivel, doom a javából. Utolsóként a No More Bull Shit tökéletes levezetője volt a lemeznek, kemény, mégis a vége felé kicsit lelazul. Ez a lemez úgy tökéletes ahogy van, nem tudom mi a titkuk a srácoknak, de nagyon ott van a korong. Mindenképpen érdemes végighallgatni, hiszen annyi stílust vegyítenek számról-számra, hogy külön-külön szinte nem is értelmezhető, de egyben összeáll a kép.

 

Zsirmon Norbi

.

63932_10152815475232090_6611820164446306754_n

Megosztom.

Comments are closed.