Archív

pale honey

Dögös, zajos garázs rocknak lehettünk szem- és fültanúi a tegnap este a Roham bárban. Nevezeten a svéd Pale Honey mellett a Dope Calypso és a Le Hjärta döngette a bár falait, mégpedig nem is akárhogyan. A nyárias melegben a hangulat is adott volt egy jó kis ütős, zúzós, hangulatos garage rockhoz.

 

A Le Hjärta amolyan „bedroom pop” vagy monokróm szobapopként definiálható zenei világa tökéletes hangulatalapozóként funkcionált az est folyamán. Az egyszemélyes produkcióként, Nagy Róbert magánprojektjének induló, majd Vészi Kriszta, Horváth Gergő és Adler Tamás csatlakozásával négytagúra bővült Le Hjärta egyáltalán nem számít újoncnak a hazai undergroundban. A hálószobát maguk mögött hagyva legutóbbi, Francesca névre keresztelt kislemezüket már profi stúdiókörülmények mellett rögzítették. A Le Hjärta 2010 legvégén született, “ritkán, de velősen” megszólaló zenekarok közé tartozik. Vallják, hogy az új dalok legjobban koncerten tesztelhetők, ugyanis, ha valami élőben nem működik elég jól a közönség energiájával, akkor azzal még foglalkozni kell. Ez egy nagyon szimpatikus hozzáállás, mindenképpen a zenei fejlődést hordozza magában. Legújabb dalaik is folyamatosan alakultak a színpadon szerzett tapasztalatok alapján. Valójában jó kis slágereket gyártanak a korai new wave/post-punk éra szellemében, csiszolatlan lo-fi hangzással és erős New Order hatással.

Igazából pont az energiát hiányoltam az előadásból, ezen mindenképpen változtatni kell az élő fellépések során. A dalok egységes képet mutatnak, a hangzás, hangszerelés rendben van, a csapat jó úton halad a le hjärtas stílus kialakításában. Érdemes a női énekkel többet kísérletezni, mind a szóló, mind a vokál tekintetében. Kriszta hangja érdekes hangulatot varázsol, bár jelentős hangképzésre van szükség, amennyiben  egy egész dalt erre a különleges hangszínre épít fel a csapat. Szóval az irány jó, slágerek a polcon! :)

 

 

Az est második fellépője a Dope Calypso egy kis Queens of The Stone Age hatásból, egy kis garázspunkból, egy kis pszichedeliából ötvözött alternatív rockzenéje alaposan beindította a közönséget. Szó mi szó pogózás nem volt, de a színpad előtti tér igencsak megtelt és a tetszésnyilvánítás sem marat el. A 2013-ban alakult banda a Farewell To The Fairy, Goodbye To The Ghost címmel megjelent lemezét mutatta be. (Itt írtunk a lemezről) A zenekarra jellemző a tökölés- és bonyolításmentes attitűd, melyről a Rohamban is megbizonyosodhattunk. Lazán, energikusan nyomták a punkos garázs rockot. Nem volt kecmec. :) Hajrá, reméljük minél több koncerten láthatjuk még a bandát!

 

 

Kisebb csúszással végre a színpadra lépett a svéd Pale Honey. A női duó 2014-es feltűnése ellenére komoly turnéidőszakot hagyott maga után nívós fesztiválfellépésekkel tarkítva. Jelenleg Európában turnéznak a májusban megjelenő bemutatkozó lemez kapcsán, melynek egyik állomása Budapest. A PJ Hervey, White Stripes nyomvonalán mozgolódó banda nagyon egyben volt a színpadon. A Tuva Lodmark a (gitár és ének) és Nelly Daltrey (dobos) mellett két gitáros (sampler) segítette a lányok színpadi munkáját, egységes csapatot alkotva.

Tuva személyisége, színpadi jelenléte elvarázsolt. Nagyon jól hozta a garage rock feelinget minden tekintetben. Meg is vette a közönséget kb. a 2. számtól kezdve. A slágernek számító Youth-nál nem volt vitás, hogy ez az est csúcspontja. Az már biztos, hogy a megjelenő debütalbumuknak helye lesz a gyűjteményemben! :) Reménykedjünk, hogy hamarosan ismét láthatjuk a Pale Honey-t koncerten, nem ér kihagyni! Csak ajánlani tudom!

 

Libus Ágnes

Kapcsolódó:

Elborult mexikói esküvő // Dope Calypso és Psycho Mutants @ GMK, 2015.01.23.

Hatékony Százasszög – Dope Calypso-lemezkritika

 

Megosztom.

Comments are closed.