Archív

Megjelent a Máté István (Stu) szólóprojektjéből született rock banda, a Stu33 első nagylemeze Pure&Free címmel. Összességében az album elég tág határokkal dolgozik, felöleli a punkrock, a pop, és hard rock stílusjegyeit is. Egész jó dalok születtek a három stílus égisze alatt, nem kell nagy talány, jó kis pop-rock egy limonádés laza napsütéses napra. 

Amikor először belehallgattam nagyon tetszett a lemez, viszont most, amikor figyelmesebben hallgatom iszonyatos libabőr kerülgeti a hátamat. Az igazat megvallva nagyon jó lemez, jók a dalszerkezetek, témák húzósak, de valami, pontosabban valakik, nagyon visszaköszönnek benne, méghozzá Dave Grohl és csapata a Foo Fighters. Ez persze egy kicsit lelombozó, de mégis faszák lettek a dalok, na! Erre szokták azt mondani, hogy kinek mi ad ihletést a dalíráshoz.  A lemez címe egyébként a Who Can? című dalból származik és azt a kérdést feszegeti, hogy ki mondhatja el magáról, hogy tiszta vagyok és szabad? Ezen – megtisztulási folyamatnak is beillő – nyolc állomásos szakaszon kíséri végig a zenekar a hallgatót.

Az első dal rögtön a Sinner címet kapta, teljes Foo Fighters szájíz, pörgős középtempó és máris minden király. Jól lehet rá bólogatni, azt meg kell hagyni. Másodikként aztán érkezik is a Kill Me című szám, ami majdnem ugyanezen a vonalon mozog, de itt bejön a képbe egy kis goth rock hatás. Érdekes szám lett. Harmadikként pedig a lemez egyetlen magyar nyelvű dala az Átlátszó követi társait. Mély és lírikus szám, magyar szöveghez képest viszont egészen király lett, nagyon kevés itthoni zenekar tud jó dalszöveget írni a saját nyelvén. Ezért mindenképpen tisztelet a srácoknak, a dal pedig önmagában is nagyon kellemes. A lazulás után pedig mehetünk is újra a pörgésbe, szóval Turn Up! Jó szám lett, felráz, igazi ugrálós nóta. Lehet rá pörögni ezerrel. A Last Piece of Love már újra egy lassabb szerzemény, itt is inkább a goth rock jegyek uralkodnak, van minden: hegedű, zongora és még egy kis sampler is becsúszik. Mondhatni a lemez címadó dala a hatodik a sorban Who Can? címmel.  Egy kis gépi dob és akusztikus gitár, érdekes összeállítás az biztos. Egyébként ez a szám is, és az összes többi is nagyon faszán meg van komponálva, látszik hogy Dave Grohl volt a példa, de a Beatlesféle vonal azért itt is visszaköszön. A New Start nekem egy ilyen gimis punk rock zenekart juttat eszembe, de mindenképpen a jobbik fajtából. Utolsó számként pedig ezek után érkezik a Till The End című levezető nóta. Itt is egy akusztikus gitár áll a központban. Kicsit britpop és indie hangulat, azt hiszem ez a szám tetszett legjobban a lemezről.

Mindent összevetve egy jó album, érdemes meghallgatni mindenkinek, hiszen teljesen olyan dalokkal dolgozik ami a nagyközönségnek is emészthető. Deezeren meg is hallgatható. Én egy jó kis vasárnap délutáni pihenéshez, lazuláshoz javaslom. A csapat egyébként májusban egy különleges lemezbemutató koncerttel örvendezteti meg közönségét.

Zsirmon Norbi

stu33_pure&free_cover

Megosztom.

Comments are closed.