Archív

Az idén tizenegyedik éve működő Néhai Bárány rázós időszakon van túl: hosszas toporgás és útkeresés után megfogyatkozott létszámmal, de győzelemmel a hátuk mögött kezdhetnek hozzá a harmadik nagylemezhez. A Burucs testvérekkel és Jakab Attilával a zenekar jövőjéről, Kárpáti Bálint gitáros távozásáról és a naggyá válásról beszélgettünk.

Nemrég nyertétek meg az Index dalversenyét, a Számot. Akkor többször is elmondtátok, hogy ez a győzelem egy afféle válsághelyzetből rántott ki titeket. Kifejtenétek ezt?

Szabi: Ez olyan mélypont volt, amely aztán a kreatív oldalunkra is kihatott. Az volt a helyzet, hogy elkezdtünk egyénileg eltávolodni egymástól: mindenki másfele ment, bár Attila és Marci már beálltak egy irányba, normálisabb jövőképük volt az életről, és arról, hogy mit szeretnének a zenével. Bálinttal úgy voltunk, hogy addig üssük a vasat, ameddig meleg, minden lehetőséget meg akartunk lovagolni, és nagyon húztuk-vontuk az egészet. Viszont Bálinttal nekem megromlott a kapcsolatom egy ponton, és kicsit talán a többieknek is, és ennek az lett az eredménye, hogy ő kiszállt.

Akkor ez a saját döntése volt?

Szabi: Igen, mi nem nyomtuk neki, hogy lépjen ki, vagy ilyesmi. A kreatív válságot pedig úgy képzeld el, hogy ha nem vagy jóban a zenésztársaddal, akkor nehezen alkottok közösen valami jót. Vagy egyáltalán bármit. Abban az időben igazából csak koncertekre kellett készülni, keveset próbáltunk, nem is nagyon értünk rá. A koncerteket meg tudtuk csinálni, de nem volt túl jó a légkör. Szinte adogattuk egymásnak a stafétát, hogy kinek van ki a töke az egésszel, ki akar kiszállni. Marcin kívül gyakorlatilag az egész zenekaron végigsöpört ez, aztán a Bálint végül ki is szállt.

Szóval úgy érezted, hogy túlságosan felgyorsult a zenekar fejlődése?

Attila: Nem felgyorsult, esztelenné vált. Pontosan ez, hogy mindenki megy négyfelé, nem volt közös pont, mindenki mást akart.

Szabi: Nem is nagyon volt kommunikáció. Akkor emberileg se nagyon tudtunk beszélni, és ettől olyan otthontalanná vált az egész.

Marci: Én ezt az egészet tökre úgy éltem meg, hogy ugye elég sok minden történt az elmúlt években, nagyon akadozva született meg mindkét lemez, nem igazán sikerült több emberhez eljutni, és kicsit belefásult ebbe a zenekar. Az egész témátlanná vált, sokkal inkább gyakorlás-jellegű lett a dolog. Nem jutott eszembe semmi, csak skálázgattam, ezt meg is untam és akkor letettem a gitárt. Amikor a zenekarból mindenki bedobta egymás után, hogy kilép, mondtam nekik, hogy akkor csináljuk úgy, mint 2004-ben, nem kell koncertet elvállalni, nem kell semmit, járjunk be, zenéljünk, aztán ha lesz belőle valami, akkor lesz, ha nem, akkor nem.

Szabi: Most, hogy már azért komolyabban tudunk helyezkedni, én amúgy mennék kábé mindenhova, mert elég exhibicionista vagyok. De a legtöbb bulink nullára vagy mínuszra jött ki, ami engem annyira nem zavart, ezek nem olyan horror mínuszok, hiszen minden egyes koncerten több ember ismer meg, ilyen szempontból ez olyan, mint egy reklám. Csak nem a plakátért fizetsz, hanem elmész zenélni. De lényegében ugyanott vagy.

Marci: Csak amikor 10 éve fizeted a terembért ide-oda, meg a gitárhúrt meg mindent, és akkor elhívnak egy buliba, ahol megihatsz három sört, a negyedikért már elkérnek 600 forintot, plusz még te fizetsz a taxiért, ami hazaviszi a cuccodat, akkor egy idő után elgondolkoztam azon, hogy baszki, akkor miért hívnak el? Inkább csináljuk itt a próbateremben magunknak, vegyük fel, tegyük fel a YouTube-ra, és ha valaki szeretné, akkor hallgassa meg.

A Néhai Bárány eredeti felállása a kezdetekkor

Akkor most visszavesztek a tempóból?

Szabi: Én azt értettem meg Marciék oldaláról, hogy az egész arról szól, hogy összejönnek a barátok, zenélnek, de azért van igényünk arra, hogy szart azért ne csináljunk. Ebbe a felgyorsulásba meg már belefértek kicsit gyengébb dolgok is. És akkor Attila mondta, hogy akkor inkább vegyünk vissza, de csináljunk jó zenét.

Szóval nem mindenáron akartok nagyok lenni?

Szabi: Hát nem. Mindenáron szeretnénk jó zenét csinálni, és szerintem ennek egy idő után egyenes ági következménye az, hogy nagy leszel. Főleg most – és nekünk szerencsénk lett – hogy a Szám miatt jobban felénk fordult az érdeklődés. Szakmai oldalról korábban is figyeltek már ránk. 2011-ben kijött az Egyenes,’14-ben pedig a Kapcsolatok, és akkor már azt láttuk, hogy aki zenél, meg zenével foglalkozik, az nagyjából vág minket. Ennyi pont elég. Ha már figyelnek rád, akkor nincs is más dolgod, minthogy legyen miért figyelniük rád. És ebből is kétféle van: a „hű de jól csinálják, de jól megy nekik, és hű de sok pénzt keresnek belőle, és közben meg nem hallgatod meg őket egyszer se” a másik meg a „hű bazmeg, ez de kurva jó”. Mi az utóbbi felé szeretnénk menni. Ez így volt régen is.

A Szám nyertes dala

Marci említette, hogy nagyon nehezen született meg mindkét lemez. Nektek volt nehéz összerakni, vagy a körülmények miatt volt így?

Marci: Nem voltunk elég profik ahhoz, hogy elmenjünk egy profi stúdióba és profikkal dolgozzunk, ráadásul a lelkületünkbe sem fért volna bele, hogy vadidegenekkel szétproduceltessük a dolgot. Viszont így sokszor voltak félresikerült felvételek olyan dolgok miatt, hogy például rossz helyen van egy mikrofon vagy ilyesmi. Végigjátszottunk 24 órát, aztán utána derült ki, hogy nem szólt jól. Azt azért nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy majdnem mindenki, aki hozzányúlt a lemezeinkhez, jót akart, csak saját bevallásuk szerint is a tanuló-kísérletező fázisában voltak a lemezfelvételnek, és nem az volt, hogy három húzással beállították, hogy ez akkor így jól fog szólni.

Szabi: Ez annyiból nem is baj, hogy nekünk mind a 3 esetben elég fix elképzelésünk volt. Onnantól hogy mi tudtuk, hogy próbán hogy szól, meg koncerten, és hogy akarjuk, hogy a lemezen szóljon, ezt mi nagyon szigorúan el is vártuk, és ezért volt az, hogy ilyen rekordideig készültek a lemezek.

Marci: Ráadásul elég ortodox módon, ugyanazokkal a cuccokkal játsszuk fel, amiket egyébként koncerten is használunk. Ez történt az összes lemezen. Ahogy egy koncerten szólunk, az viszont nem feltétlenül tud ugyanúgy a lemezen is megtörténni.

És milyen lesz a következő lemez? Miben lesz más, ha más lesz egyáltalán?

Szabi: Hát, volt egy demo, azt hárman csináltuk. Utána volt két lemez, azt négyen. Most, hogy újra hárman lettünk, sokkal tisztább dolog várható. Nem sterilebb, mert azt elég erősen kerüljük, de sokkal kivehetőbb meg értelmezhetőbb dolog lesz valószínűleg. Ott még nem tartunk, hogy számokról beszéljünk, nem tudom, milyenek lesznek. Nincs bennem aggodalom, mert biztos fasza lesz: addig nem lesz új lemez, amíg nem lesz legalább olyan jó, mint az előző kettő. Szövegekben annyit tudok mondani, hogy engem nagyon elkezdtek érdekelni ilyen spirituális meg transzcendens dolgok, és valószínűleg ezekről fogok írni. Az ember és a világmindenség kapcsolata eléggé elkezdett érdekelni.

Ez lesz a lemez tematikája?

Marci: Tematika nem lesz. Szerintem ahhoz érdemes visszatérni, amit akarva-akaratlanul (inkább akaratlanul) csináltunk: ott volt az Aki keres, az talán…, ahol mind a 8 szám totál más volt. Ez volt a koncepció. Ugyanez történt az Egyenes lemeznél is, igazából nem volt azon sem két ugyanolyan szám. Nem lehetett stílusban behatárolni. A Kapcsolatokon már egy-két helyen előjöttek olyan dolgok, amiket nem neveznék klisének, de lehet, hogy azok. Én jobban bírnám, ha lenne egy lemez, 8-10 szám, és az én olvasatomban ez 8-10 gondolat, és nem arról van szó, hogy felépítünk egy lemezt, hogy ez most arról fog szólni, hogy…

Szabi: Igazából a Kapcsolatok rá volt húzva erre, hogy emberi kapcsolatok, meg ember és világ viszonya, de ott sem így kezdtünk el számokat írni, hanem megírtuk őket és akkor találtuk ki hozzá ezt a címet. De nem a koncepció született meg először. Vedd úgy, mint egy fotóalbumot. Itt vagy-ott vagy-amott vagy, fotózkodsz, kis emlékeket hozol létre, aztán belerakod egy albumba.

De egy központi motívum azért még van, nem?

Szabi: Hát annyi, hogy próbaterem, hangszerek, három ember. Hogy mi csináljuk, a mi emlékeink vannak benne. Működnek ezek a koncepciólemezek, amikor kitalálnak valamit a zenekarok és azt szépen végigvezetik, de nekünk nem ez a célunk. Én úgy gondolom, hogy minden egyes számban el szeretnénk jutni arra a szinte, hogy nekünk jelentsen valamit, és ha jelent, akkor azt megtartjuk.

Marci: Elég sokrétű a zenei érdeklődésünk is, tehát nincs az, hogy kifejezetten egy stílust szeretnénk játszani. Lehet, hogy kialakult útközben valami, ami a sok inputot olyan outputtá alakította át, ami egy „néhai bárányos” stílus. Én brácsázni tanulgatok, rohadt sok népzenét hallgatok mostanában, amúgy is ezen nőttünk föl, mindemellett nagyon fiatal korom óta az eléggé elvetemült elektronikus zenétől a jazzen keresztül a hardcore metálon át nagyjából minden érdekelt, és nem ragadtam meg egy stílusban. Ha egy stílust kéne játszanom mindig, az nekem végtelenül unalmas lenne. Ezért tök jó, hogy kiegészítjük egymást.

Akkor az új felállásban és a jelenlegi körülmények között mi a legközelebbi cél?

Szabi: Orfű, az egy cél, mert meg kell erősödni újra.

Attila: Alapvető cél a Bálinttal együtt elkészített számoknak a három emberre való átkonvertálása. Valahogy áthangszerelni, átgondolni, hogy tudjuk vinni koncertekre. Hogy mi az a szám, amit megtartunk, kicsit átalakítunk, és mi az, ami le fog kopni.

Az egyik nyereményetek egy Sziget-fellépés volt…

Marci: Amiről még nem tudunk semmit.

Szabi: Dehogynem. A VOLT teraszon lesz.

Attila: A Sziget fesztivál ideje alatt.

Szabi: Valamikor. Annak a területén.

Marci: Reméljük, kapunk karszalagot is.

… és ha jól tudom ilyen nagy közönség előtt még nem játszottatok.

Szabi: Ezt azért várjuk meg, mert a lemezbemutatónkon nagyjából 260-an voltak, de voltam én már olyan Sziget-koncerten, amin 30 ember lézengett. Nyilván bízom abban, hogy kíváncsiak lesznek ránk. Azt nem mondanám, hogy rekordközönségre számítunk, meg nem is ez mozgat. Engem az mozgat, hogy külföldi emberek nagy tömegekben még soha nem hallottak minket. Talán megcsapja a fülüket, hogy szól itt valami velős rock, ráadásul magyar, ez nekik talán valamennyire egzotikus lesz. Nem fogják érteni a szöveget, de nem is vagyunk elsősorban szöveg centrikus zenekar. Sokat számít a szöveg, de azért szeretjük odacsépelni a zenét rendesen, és azt ők is hallani fogják. Tök jó lenne, ha odajönne valaki a koncert után, hogy „hey dude, it was fucking cool, come to France”, vagy valami.

És ezen kívül, hogy néz ki a nyár? A műhelymunkás fázist akkor is csinálni akarjátok?

Marci: Van egy cél, ami lehet, hogy beteljesül, lehet, hogy nem: hogy Orfűre vigyünk egy új számot. Egyébként a műhelymunkás dolog nem fog megállni. Orfű, aztán lesz egy A38 tetőterasz, utána a Sziget, aztán egy Börzsönystock. Ha nem állnak össze a dalok vagy nem jutunk tovább a számírásban, akkor a műhelymunka addig fog tartani, amíg azt nem mondjuk, hogy je!

Szabi: Amíg el nem készül az új lemez anyaga. Nem vagyunk olyan állapotban, hogy megmondhatnánk, hogy meddig fog még tartani. Most próbálunk, hogy minél hamarabb összerántsuk magunkat olyan szintre, ahol korábban voltunk. Az eddigi próbák alapján úgy néz ki, hogy a számok működni fognak.

Marci: Egy régi-új helyzetbe csöppentünk, amikor meg kell oldani egy szólóval, egy basszussal, egy dobbal meg egy énekkel. Nem mondom, hogy eddig lazsálósabb volt, de akár azt is mondhatnám: Bálint nagyon jól hozta, amit kellett, az én dolgom sok helyen inkább a díszítéssé alakult át egy idő után. Elszoktam attól, hogy én vigyem a zászlót. A zászló kemény rúddal bír.

Szabi: Van rajta markolat bőven. Meg kell markolni. Markos legények vagyunk.

Bertalan Balázs

Kapcsolódó:
Újra itt a nyáj! – Néhai Bárány lemezkritika
Gyapjúkotont mindenkinek! – Néhai Bárány lemezMEGmutató & The Punch, (Middlemist Red) @ Corvintető, 2014.05.23.
Ihletett állapotban – Néhai Bárány koncertbeszámoló és interjú (2013.12.06. GMK)

Megosztom.

Comments are closed.