Archív

Egy izgalmas kis projekt kapcsán nemrégiben összesodort minket a szél egy igazi pankrátorral. Elsőre pislogtam rendesen, nem is tudtam, hogy létezik ilyen Magyarországon, míg fel nem világosított, nemhogy létezik, nagyon is elemében van. A HCW (Hungarian Championship Wrestling) egyik alapítótagjával, Kiss Áronnal, azaz Icarusszal beszélgettünk zenéről, tetkókról, és természetesen a pankrációról.

Hogyan indult ez az egész pankráció legelőször is nálatok, és úgy általában Magyarországon?

Icarus: 11-13 éves kis kölykök voltunk kedves Dover barátommal, és egy konzolos játék demó verziójába szerettünk bele először. Mi együtt nőttünk fel, elég masszívan egybe gyúródtunk, és már akkor is tudtuk, hogy furcsa emberek vagyunk, és van valami spec küldetésünk ezen a bolygón. :) A jó kis betárcsázós 56 K-s modemmel nekiestünk az internetnek, és levadásztunk mindent, ami csak létezik a pankrációval kapcsolatosan. Egy percig se volt kérdés számunkra, hogy ez éles, vérre menő verekedés vagy pedig show műsor. Ezt amúgy a mai napig meg kell magyarázni nagyon sok embernek, pedig szerintem tök egyértelműen show műsor. Gyerekként kezdtünk ezzel foglalkozni, de nyilván elég komolytalanul nézett ki. Forgattunk adásokat is, majd egy idő után, mikor letettünk arról, hogy zenészek leszünk vagy bármi egyéb, újra összefogtuk a dolgot és kitaláltuk, hogy megcsináljuk rendesen. Becsatlakoztak olyan emberek, akik egy fórumon keresztül tartották egymással a kapcsolatot, anno mi is tőlük kaptuk a videókat, cd-ket. Innen alakult ki az alap mag 2010-ben. Még gyerekcipőben volt ez az egész, de már boksz gálákon voltunk betét műsor, pár meccset összehozhattunk. Aztán megcsináltuk az első saját gálánkat egy sörkertben, ami ingyenes volt, és erre már 4-500 ember eljött. Az egésznek volt egy underground, koszos, vérre menő kocsmai-vásári bunyó hangulata, de nagyon látványos volt, jól sikerült. Aztán teltek az évek, egyre több embert megismertünk, behoztunk külföldieket, mi is sokat tanultunk, és végül ez az egész egy komoly, profi szervezetté nőtte ki magát. Most már Európa top 3 szervezetében benne vagyunk.

NOW_1447

Ha jól tudom, ma már elég sokan vagytok. Hányan voltatok az indulásnál és milyen gyorsan nőtt a csapat?

Icarus: Mire komoly lett az ötlet, már hatan voltunk, össze tudtunk hozni 3 meccset egy gálára. Most nagyjából 30 birkózónk van a külföldiekkel együtt. Viszonylag gyorsan bővül a csapat, és van egy oktatási rendszerünk, amit folyamatosan fejlesztünk. Külföldi szupersztárok szemináriumain vettünk részt, akik mindig azt mondták, hogy ilyen lelkes bagázst még nem láttak. Elkezdtük kinevelni az utánpótlást, de maga a pankráció amúgy nem könnyű dolog. Hamar rájön az ember, hogy ebből nem lehet azonnal milliomosnak lenni, nem csak úgy jön a sztárság, meg nem olyan könnyű ám az egész. Nem mindegy melyik irányba kelek fel, melyik kamerába nézek, honnan jövök be, a bal vagy jobb kezemmel fogom meg a kötelet. Olyan apróságok, amire az ember nem feltétlenül gondol, és mégis nagyon fontos. Szórakoztatást csinálunk, és úgy alakulnak a történések, ahogyan a közönség reagál rá, ha valamit nem szeretnek, akkor azon változtatunk, akár rögtön a meccs közben. Ez hatalmas koncentrációt igényel, rettenetesen összetett dolog. Az egész évet előre meg kell terveznünk, felépítenünk, számolni az új karakterekkel is. Szóval, nem olyan egyszerű.

Az újak hogyan találnak rátok? A harcművészetek felől, vagy lehet egyáltalán általánosítani?

Icarus: Nagyon széles a paletta. Meg lehet minket találni az internet bugyraiban, és ha valaki beírja a keresőbe, hogy magyar pankráció, véletlenül csak minket dob ki. :) A weboldalunkon meg mindent megtalál az oktatásról. Van egy gyerek, egy felnőtt és egy haladó csoport is, a legidősebb tagunk 44, és a focistától a programozón, kung-fu mesteren át a rendőrig mindenki van. Nem lehet általánosítani, de egy kicsit kattantnak kell lenni, hogy valaki ezt csinálja. Itt általában kinyílnak az emberek, bátrak lesznek, kiállnak magukért. Egy olyan közösségünk van, ami nem csak fizikai, hanem szellemi közösség is, a fiataloknak segítünk felkészülni az érettségire, segítünk nekik munkát találni, mert magánemberként is helyt kell állniuk a világban. Ezért is hívjuk dojónak az edzőtermünket. Bárki aki jön, itt otthonra lelhet.

NOW_6716

Mennyire játszik be a tehetség faktor abba, hogy kiből lesz jó pankrátor? Mennyire tanulható?

Icarus: Ez is olyan mint bármelyik sport vagy művészet, akiben van egy alap érzék, nyilván gyorsabban felveszi a ritmust, de alapvetően tanulható. Elszántság kérdése.

És a női pankrátorokkal mi a helyzet? Ők miért választják ezt?

Icarus: Egy aktív lány van, a suliban pedig összesen öten. Nőként még itthon is lehet valamennyire boldogulni a pankrációval, mert nagyon kevesen vannak egész Európában, külföldön például nagyon szépen fizetik őket. A lányoknak tetszik, hogy itt önmaguk lehetnek. Nagyon kemények, sokszor keményebbek, mint a férfiak, egyébként pontosan ugyan úgy edzenek, mint a férfiak. A hőn áhított egyenlőség nálunk amúgy nagyon jól működik, ugyanúgy bánunk egymással és ez szerintem fontos. Tisztelet van benne.

Említetted, hogy ez gyakorlatilag a színészet egy fajtája (is). Hogyan alakulnak ki a karakterek?

Icarus: Attól függ, éppen mire van szükség, mit igényel a szakma, de legtöbbünk karaktere önmaga meghosszabbítása. Az én esetemet nézve, Icarus olyan mint Áron, csak még nagyobb, még hangosabb, még extrovertáltabb, minden fel van nagyítva. Amikor én alakultam még nem volt így, az lehettem, aki akartam, ma már inkább a piactól függ.

NOW_1457

Mi a különbség az európai és a többi piac között?

Icarus: Európa alapvetően sokkal gonoszabb, mint az amerikai, mert az sokkal nagyobb, és egy-egy városban egy hétvégén van vagy 15 műsor. Itt a németeknél és a skótoknál pörög még ennyire, náluk lehet jó karriert csinálni, sokat turnéznak is, de oda meg nehéz bejutni. Japánba kijutni csak közvetlen, szoros ismeretséggel lehet, az még zártabb világ. Nekem az az elsődleges célom, hogy oda kijussak. Amerikában meg vagy nagyon jó vagy, vagy weekend warrior, átmenet nem nagyon van.

Van egy birkózó, aki együtt kezdte velünk, és később kiköltözött Amerikába, épp most házasodott ott, és ő már elég szép sikereket ért el, jól megy neki a dolog. Nekem még van keresnivalóm itthon, egyelőre nem tendálnék külföld felé.

Nemrég jártunk az egyik gálán és ott sokat beszéltél a ringben arról, hogy „mi kiállunk értetek”, és előjött az állatvédő téma is, mindez rendkívül egyszerűen megfogalmazva és lecsupaszítva. Mi ezzel a célotok? Mennyire figyelnek erre az emberek?

Icarus: Alapvetően nálunk minden fel van nagyítva és egy kicsit le van egyszerűsítve, mert mindenféle rétegből vannak ott emberek, és úgy kell megfogalmaznunk a dolgokat, hogy mindenkihez eljusson. Most az állatvédelemről volt szó, de anno például a vörös iszapról is, mert észrevettük, hogy az emberek felnéznek ránk, és ha mondunk valamit, azon az emberek elgondolkoznak. Úgy gondoltuk, hogy ezt használhatnánk valami jóra is. Ha egy gyerek azért kezd el olvasni, mert azt látja, hogy Icarus imád olvasni, és most csinálja a második diplomáját, akkor ő is ezt fogja tenni. Nagyon jó látni, hogy a közönségünk vadidegen emberekből állt, a gálákon elkezdtek egymással megismerkedni, már más rendezvényekre is járnak együtt. Egy hatalmas család alakult ki így. Toleráns közönség jött létre, ami mindent befogad, és ez egyáltalán nem jellemző Magyarországra.

NOW_6748

Ha a pankráció egy teljes embert kívánó kvázi életforma, akkor mennyire lehet összeegyeztetni a polgári, hétköznapi élettel?

Icarus: Elég nehezen, de mindent meg lehet oldani. Fel kell adni minden mást. :) Nekem mázlim van, mert ami a munkám és szakmám, az itt pont hasznosítható. A párkapcsolatok és a barátok is megszenvedik egy kicsit, de aki ezt szeretné csinálni, annak ez nem kényszer. A magánéletben kell egy rugalmasság a másik féltől. Meg, ha az ember nagyon éli a karakterét, az szülhet furcsa szituációkat, furcsa dolgokat vehet észre magán. Néha nehéz megkülönböztetni, hogy melyik éned mit csinál. Ha tőlem megkérdezik, hogy én nyertem-e meg az övet vagy Icarus, én ugrottam-e le hat méteres magasságból vagy Icarus, akkor nem tudnék rá válaszolni. Mert én edzem, hogy Icarus jól nézzen ki, én csinálom a dolgokat, de az mégis Icarus. Ez egy kicsit tudathasadásos állapotot okoz.

Volt már rá példa, hogy valaki nem bírta és bekattant?

Icarus: Amerikában volt már rá példa, de az eléggé extrém helyzet. Persze van, aki kicsit gyengébb és ezt nem bírja. Nekem pusztán annyi, hogy aranyosak a gyerekek, odarohannak, hogy csináljunk fotót meg ilyenek, de nyilván nem engem szeretnek, hanem Icarust, és lehet, hogy ha megismernék az igazi énemet, azt nem szeretnék, és ez egy kicsit olyan visszás.

NOW_6810

Fizikailag mennyire veszélyes? Milyen durva sérülések vannak?

Icarus: Alapvetően még sosem történt semmi durva, soha senkinek nem tört el semmije. Nagyon fontos a biztonság. Csak olyan pontokra ütünk, rúgunk, amit lehet biztonsággal. Nem célzunk kiütési pontokat, létfontosságú szerveket.

A gálán előkerültek Leander Rising dalok, és ha jól sejtem, ez nem volt véletlen. Mi a kapcsolódási pont?

Icarus: Leandert 5-6 éve ismertem meg, akkor még én is zenéltem. Nagyon jóban lettünk, mert mindketten egy kicsit óvodás lelkek vagyunk. Én azóta abbahagytam a zenélést, de akkoriban beszélgettünk róla, hogy milyen jó lenne együtt írni dalokat. Aztán mondtam neki, hogy kellene a tévés adáshoz egy intró, és összeültek Maczák Márkkal, akiről akkoriban derült ki, hogy az unokatestvérem. :) Írtak nekünk egy intrót, és olyan jól sikerült, hogy később abból lett a Szerelmes dal. Közben nekünk elindult Doverrel egy külföldi vonal is Arrows of Hungary néven, és mikor bevonuló zenét válogattunk, akkor jött a Viharom, tavaszom. Énekli a közönségünk, akárhányszor meghallják. Nagyon megszerették Leanderék zenéjét, sokan járnak a koncertjeikre, és szerintem ez egy nagyon jó dolog. Nemrég elkezdtünk csinálni egyébként egy közös számot Leanderrel, készül egy klip is, Márk éppen a dobokat írja hozzá. Ez csak egy kis kiegészítő projekt, de mindig is összedolgoztunk valamilyen formában, és nagyon jó, hogy tudjuk így egymást segíteni, kereszt-promózni, és jól érezzük magunkat benne.

Ha ennyire sokféle emberből áll össze a csapat, gondolom széles a zenei ízlés skálája is, de van esetleg valamilyen főbb irányvonal, vagy jellemző?

Icarus: Alapvetően ez a műfaj inkább az élő zenét kedveli, hiszen egy olyan dinamikus, kirobbanó dologról van szó, amit nem feltétlenül lehet visszaadni elektronikus zenével, de ez sem teljesen igaz. Azért egy súlyos dubstep tud olyan durva lenni, mint egy göteborgi death metál, de az élő rock, a villanyos gitár azért dominál.

Azt gondolnám, hogy a tetoválásokat is bevonzza ez a szcéna, de rajtad kívül nem igazán láttam így kivarrva senkit sem…

Icarus: Néhányunknak van itt-ott tetkója, de ez is egyénfüggő. A tanárom, aki ugyanúgy néz ki mint én, csak nagyobb, szebb, izmosabb, híresebb, ő is csutkára van varrva, de alapvetően a stílusunk is hasonló. Valahogy nem jellemző a pankrátoroknál a tetoválás, sokan nem szeretik.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

Még több Leander Rising itt!

Még több tetoválás itt!

.

Megosztom.

Comments are closed.