Archív

Tegnap volt számomra az év egyik legjobban várt bulija, hiszen kis hazánkba látogatott a Vinnie Paul vezette HELLYEAH. Vasárnapi koncert ide vagy oda, nagyon jó estét kerekítettek a srácok, meglátszik a profizmus és az összeszokottság, még így is hogy Tom lába eltört, ezért Christian Brady volt az egyetlen gitáros. 

Az első zenekar ezen az estén a Room of The Mad Robots volt, ami szerintem egy kicsit furcsa választás a Hellyeah elé, de bemelegítőnek pont elment. Sajnos nem sokat láttunk belőlük, de az a pár szám amit hallottam jó volt, odatették magukat a kevés ember és a korai kezdés ellenére is.

NOW_7362

Utánuk a Magma Rise következett, hozták is a súlyos doom/stoner riffeléseket. Ha Vinnie hallotta volna, lehet kicsit eszébe jutott volna a Down, de ez már egy másik történet lesz. A srácok igazi régi motoros stoner zenészek, mindegyikük megjárt már pár “kultikus” magyar stoner bandát. Jó is volt a zene, a hangzás profi volt, viszont hiányzott belőle a tökösség. Persze Bánfalvi Sanyi püfölte a dobokat ahogy kell, a gitárok is szépen dörrentek folyamatosan, de ezek mellett is szerintem kicsit vérszegény volt a dolog.

NOW_7420

Kilenc óra körül pedig  jött is az est fénypontja, a HELLYEAH. Még ilyenkor sem volt bő félház sem, de ettől függetlenül úgy robbantak be a színpadra a Hellyeah című számmal, mint a veszedelem! Már itt az első számnál azt éreztem, hogy a hangulat hív előre, az első sorba, hiszen Chad tökéletes frontemberként húzta fel a népet. Aztán a Matter of Time és a Sangre Por Sangre következett, ahol a legjobb az énekes művérrel összemázolt feje volt. A koncert közepén az új album nótái domináltak. Szerencsére eljátszották a D.M.F. című dalt is. Itt, a műsor közepe felé elnyomtak egy-két Slayer  riffet is, hiszen ők is igazi metál rajongók.

NOW_7626

Hiába álltam kicsit távolabb a színpadtól, még így is úgy éreztem, hogy mindegyik tag úgy viszonyul a közönséghez, mintha mindenkit ismerne személyesen. Ahogy őszintén beszéltek is róla, igaz nem beszélik a nyelvünket, de a metál és a zene nyelvét mindenki beszéli, itt pedig ez a lényeg. Aztán ezek után még sikerült fokozni  a hangulatot a Drink, Drank, Drunk című igen pörgős számmal, lassan a vége felé pedig a You Wouldn’t Know pörgette fel a kedélyeket a záró örök kedvenc Cowboy Way című szám előtt.

NOW_7786

Összességében egy kurvajó és tömör koncert volt, semmi mellébeszélés, tökös metál és ennyi. Külön kijár egy nagyon nagy tisztelet a gitárosuknak, Christian Brady-nek, amiért ennyire pazarul tolta végig egyszál gitárosként a koncertet, Tom-nak pedig mihamarabbi gyógyulást kívánunk! Remélem jönnek máskor is!

Zsirmon Norbi
Fotók: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
FEZEN 2014 #1 – Mocskos egy eső volt. HELLYEAH!
Hellyeah – Blood For Blood kritika

Megosztom.

Comments are closed.