Archív
capa

Robert Capa, [Pablo Picasso fiával, Claude-dal játszik a vízben, Vallauris, Franciaország], 1948. © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos

A világhírű magyar származású fotósról, Robert Capa-ról elnevezett kiállító központban nem rég egyedülálló kiállítás nyílt, amely a Capa in Color címet viseli. Nem kell azonban megijedni, nem Capa híres, fekete-fehér háborús képeinek kiszínezéséről van szó. Kevesen tudják, de a fotós 1941 előtt ugyan még csak ritkán, de utána már rendszeresen fényképezett színesben is. Capa már a színes film megjelenésének kezdetétől kísérletezett az új technológiával, azonban a képek előhívása eleinte igen problematikus volt, és a minőség sem volt mindig megfelelő, valamint színes képei kevesebb drámát és politikai felhangot tartalmaztak. Nem tettek szert akkora hírnévre és elismerésre, mint fekete-fehér alkotásai, korábban ezeket a színes képeket nem lehetett kiállításokon látni.

Robert Capanak a világháború végével új munkakapcsolatok után kellett néznie, alkalmazkodnia kellett az új piachoz, új megrendelőket kellett találnia. Legfőbb munkaadója a Holiday magazin lett, ami utazási magazin révén szívesen közölt le színes képeket és sorra adta a megbízásokat Capanak. Készített képeket Izraelben, Marokkóban, az Amerikai Egyesül Államokban, Norvégiában, a legnépszerűbb francia, svájci és osztrák síparadicsomokban és még a világ számos pontján. A magazin 1948-ban azzal bízta meg, hogy szülőhazájáról készítsen fotósorozatot, amihez maga írta a cikket is. Mindössze öt kép látható Magyarországról, és sajnos a publikáció sem olvasható teljes egészében, így csak a kísérő tábláról tudjuk, hogy Capa hazájáról „elragadtatva és humorosan írt” „egyik legerőteljesebb írásában”.

CapainColor_hirkep

Robert Capa [Capucine francia modell és színésznő az erkélyen, Róma], 1951. augusztus© Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos

A kiállításon helyet kaptak még a Szovjetunióban készült képei is, amelyek sajátossága, hogy John Steinbeck társaságában utazta be a szuperhatalmat, és Orosz napló című könyvükben az átlag orosz életről tudósítanak. Pár kép erejéig bepillantást nyerhetünk továbbá Hemingway és Picasso családi életébe is.

Azoknak sem kell azonban teljesen csalódniuk, akik háborús fotókat vártak a kiállítástól. Elég sok második világháborús színes képet is készített, főleg az Atlanti-óceánon való átkelésről és az észak-afrikai hadszíntérről. Azonban ezek a háborús fotók kevésbé drámaiak, mint fekete-fehér társaik. A hajó életét, annak mindennapjait, valamint a kiképzéseket fotózta első sorban, nem pedig magát a hadszínteret.

Robert Capa rengeteg kapcsolattal rendelkezett a filmes világban is. A kiállításon pedig helyet kaptak werk fotói is, amelyek igazi kuriózumnak számítanak az amúgy is különleges fotókiállításon. Képein többek között látható Ava Gardner, Ingrid Bergman, Orson Welles és John Huston is.

A kiállításon láthatjuk az igencsak gondolatébresztő X-Generáció projekt képeit is. Capa elképzelése az volt, hogy fotós kollégáit és barátait bevonva portrékat készítenek a világ legkülönbözőbb pontjain élő, a második világháborút követő baby-boom alatt született fiatalok mindennapjairól. Kevesen tudják, hogy maga a kifejezés is a fotóstól, ebből a kezdeményezésből származik. Érdekes eljátszani azzal a gondolattal, hogyha Capa még élne, vajon az Y és a Z vagy alfa generációról milyen képeket készítene…

Capa_hirkep_4

Robert Capa, [A legénység tagja jelet ad az USA-ból az Atlanti-óceánon át Angliába tartó szövetséges konvoj másik hajójának], 1942. © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos

Elmaradhatatlan kelléke a Capa Központnak a mozi szoba. Ezúttal egy 2003-ban készült, kilencven perces dokumentumfilmet láthatnak az érdeklődők, Robert Capa szerelemben és háborúban címmel. A kiállítás végén, a mozi szoba mögött újabb érdekességekre lelhetünk az olvasó sarokban. Már menet közben, az egyes kiállítótermek közepén vitrinekbe zárva láthattunk néhány eredeti példányt a Holiday magazinból, kéziratokból és személyes levelekből, az olvasó sarokban pedig nyugodtan leülhetünk olvasgatni az Orosz naplót vagy éppen a Kissé elmosódva – emlékeim a háborúról című könyveket, de belelapozhatunk a Gerda Taro-ról szóló kötetbe is. A már említett kiállított kéziratok átiratai és fordításai is megtalálhatóak itt.

A kiállítás remekül van összeállítva, a kísérő táblákat mindenképpen érdemes elolvasni, sokat hozzáadnak a képekhez és Capa életrajzának kevésbé ismert, világháború utáni, éveihez. A középen elhelyezett kiegészítő személyes dokumentumok és eredeti folyóiratok szintén tovább emelik a kiállítás értékét. A szinte már megszokott mozi szoba most is jól működik, az újításnak számító olvasó sarok ötlete előtt pedig le a kalappal, igazán innovatív!

Végezetül pár szót még ejtenék John G. Morris – Valahol Franciaországban, 1944 nyara című kiállításáról is, amely csupán egy termet foglal magába, de ha az ember már a galériában van, akkor érdemes megnéznie azt is. John G. Morris a Life magazin képszerkesztője volt, a kiállításon első és utolsó fotósorozata látható, amelyhez a magazintól kért kölcsön fényképezőgépet, mikor már megunta, hogy tétlenül várja irodájában, hogy mikor érkeznek be a legfrissebb tudósítások. Franciaországba utazott, ahol a háború peremvidékén civileket, menekülteket és hadifoglyokat fotózott.

Nagy Andrea
képek: Capa Központ

Korábbi kiállítások a Capaból itt
A kiállítás 2015. szeptember 20-ig látható.

JGM_hirkep

Balról jobbra: Claude Anquetil (16), Tino Boggini (17) és Auguste Sabine (17), küldöncök az első amerikai hadtest sajtótáborában Vouilly, Calvados, Normandia, augusztus 6. © John G. Morris

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu