Archív

Tegnap este a noise/garage rock fanatikusainak kerítettek egy kellemes szerda estét a Dürerben, ahol a San Diego-ból érkező Crocodiles mellett két budapesti zenekar, a Terrible Ted és a Dope Calypso is játszott. Szerda esti házibuli a garázsban!

A Dope Calypso nyitotta az estét a nemrég megjelent Banzai! Banzai! Banzai! című lemezüket (kritika itt) beindító Goodbye Monkey c. dallal. A szám közepénél értem be a kisterembe, de meg is torpantam egy pillanatra. A hangtechnikuson és rajtam kívül egészen pontosan még két egész ember tartózkodott a helyiségben. Megsajnáltam egy kicsit a zenekart. Néhány számmal később azért begyűltek az emberek, de ez sem segített rajtuk sokat, kicsit olyan volt az előadásmód, mintha egy kegyetlenül hosszú nap után, hulla fáradtan estek volna be a Dürerbe. A zene viszont hozta, amit hoznia kellett, amit már láttunk tőlük. A lemezen nem, de itt élőben egy picit hiányoltam a basszusgitárt, talán jól állt volna, de valójában az albumon nem igényli a hangzás.

NOW_0563

A Terrible Ted bemutatkozó lemeze (itt írtunk róla) még tavaly szeptemberben jelent meg, és sokáig kellett vadásznom, mire élőben megnézhettem őket, tegnap este már másodszor. Na, hát az a helyzet, hogy egy Teribble Ted koncertre nincsenek szavak. De tényleg. Ezt meg kell nézni! Az történik ugyanis, hogy felmennek a színpadra és lenyomnak néhány nagyon zajos garázs-punk-rock számot. Na jó, még az is történik, hogy Minda Endrét (ének) egyszerre szállja meg Ian Curtis és Johnny Rotten szelleme, ettől egy pillanat alatt megkattan, magával rántja először a dobost, majd a komplett zenekart, hogy aztán a rövid játékidő alatt olyat műveljenek, ami sok zenekart megszégyenítene. Aztán beszippant téged is. Igen, még téged is, aki a leghátsó sorban áll(t) karba tett kézzel. Hát, ennyi.

NOW_0688

Egy kis szünet után jött az este apropója, az amerikai Crocodiles. A 2008-ban alakult zenekar éppen ötödik lemezét turnéztatja a világ körül, zenéjükben a noise, punk, garage rock és pszichedelikus elemekhez egy hatalmas adag 50-es évek fíling vegyül, amire a kiállásuk is erősen rásegít. Szinte megtelt a kisterem, ami láthatóan erősen jó hatással volt a zenekarra. Beleadtak mindent, a közönség is jól reagált a számokra a zúzástól az elszállós részekig, valahogy nekem mégsem adta igazán. Azt hiszem talán azért, mert energiában nem tudták felülmúlni az előttük játszó Terrible Ted-et. A Crocodiles más zenei világ, jóval összetettebb, árnyaltabb, hozzám közelebb is áll, és még azt sem mondhatom, hogy nem jött át, mert kifelé zenéltek, abszolút éreztem és szerettem, az estét mégsem ők vitték el.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

NOW_0730

Kapcsolódó:
Nyers science fiction punk – itt a Terrible Ted bemutatkozó lemeze
Friss klip: Terrible Ted – Singularity (Run With The Hounds)
Friss klip: Terrible Ted – Milk Bunny
Elérte, hogy a „banzáj” szóról ne az „aktuális láz” jusson először eszembe! – Dope Calypso: Banzai! Banzai! Banzai! lemezkritika
Hatékony százasszög – Dope Calypso-lemezkritika
“Sötét szövegek” bukkannak felszínre – Ian Curtis jegyzetei és dalszövegei egy kötetben
Joy Division – Unknown Pleasures Minda Endre tollából

Megosztom.

Comments are closed.