Archív

Számomra teljesen hihetetlen módon, de mindannyian túléltük az idei VOLT fesztivált. Rendes zuhany, sok alvás, ipari méretű vitamin-koktél és rendes házi koszt után nézzük milyen volt az elmúlt néhány nap…

Szerdán érkeztünk erős izgalmi állapotban. Néhány dolgot már tudtunk előre, volt idő nagyjából megemészteni, de sajnos nem eléggé. Az első ilyen az idei program volt. Bárhogy néztem a line-up-ot, napi egy, maximum két olyan koncert volt, ami egy kicsit is megmozgatta a fantáziámat, vagy ha máshogy szeretnék fogalmazni: elképesztően unalmas programot raktak össze. De erre még visszatérek. A másik kellemetlenkedés a kempingjegy. Ellentétben a Szigettel, ahol az ottalvós- és hazamenős jegy között lényegi különbségek vannak (bár nem értek egyet vele, elfogadtam a létezését) idén csak akkor lehetett sátrazni, ha az ember megvette a kempinghez való kiegészítő jegyet. Már maga az elv nem tetszik, hogy egy vidéki fesztiválon, ami ráadásul egyáltalán nem olcsó, nem fér bele az ottalvás? Tényleg ilyen lehúzás van? És ennek tetejébe még jön a tökéletesen árnyékmentes kemping, ahol egyetlen zuhanyzó volt lerakva, erősen rotty állapotban és természetesen jóval kisebb kapacitással, mint ahány embert beengednek. Folytatva a negatívumok sorát: az 500 Ft-os fesztiválkártya, az 500 Ft-os szemétdíj mellé a minden feltöltésnél felszámolt 100 Ft-os kényelmi díj (már az elnevezés is kiakaszt) hármassága amúgy is minden évben kellemetlen, de idén ráadásul többünknek akadt gondja vele igen gyakran – nem működött a feltöltés, vagy csak maga a terminál, és hasonlók. Mindegy, a sör olcsóbb volt tavalyhoz képest, a rövid és a bor meg drágább, a kaják árait már meg sem említem. Khm… (drága!). Ellenben a választék igen nagy, és találtunk néhány igazán zseniálisat, pl. a dobozos gyros, amit nem tudom honnan hozott egy cimborám, de ilyen jót még soha, illetve Befaló Bill pulled pork szendvicse is említésre méltón kellemes volt.

NOW_0812

Foglalkozzunk inkább a buli részével, mert a felsoroltak ellenére azért volt ilyen is, sőt! Úgy alakult ugyanis, hogy elég erősen összefújta a szemetet a szél erre a fesztiválra, rengeteg jó cimbora verődött össze, és ilyenkor azért elég könnyen megoldódik a party kérdés. Ahogy azt már az első napi beszámolóban is említettem, Fran Palermoval indítottunk, de nem volt nyerő ötlet. A Bin-Jip viszont nagyon kellemes volt, de ott sem maradtunk sokáig, inkább kötelességből, de megnéztük a Tankcsapda elejét. A közönség láthatóan ketté vált a régi szövegeket vagy az újakat tudóra, átmenet nem nagyon volt. Néhány kellemes dal a 90-es évek elejéről, aztán továbbálltunk egy kis alapozáshoz, majd a Quimby végére vissza, akik a Magam adommal zártak, ezért pedig párás tekintettel öleltem őket a keblemre. Érkezett Slash és Myles Kennedy. Sosem voltam igazán nagy rajongó, de elképesztően jó nosztalgia-flessem lett, és valahol a Welcome to the Jungle környékén veszíthettem el a hangom 10%-át. Kifejezetten rohadt jó volt a koncert és a közönség is, megkockáztatom, a fesztivál egyik legjobbja. Mindannyian a kötetlen bulizás hívei vagyunk, így a koncert után már csak ennek hódoltunk, de ennek nagyon. Még reggel hétkor is.

NOW_0865

A reggelig táncolás és az árnyékmentes sátorhely nagyon rossz kombináció egy felhőtlen/felhőtelen, kánikulával megspékelt fesztiválon. A mosott exkrementum hozzánk képest nagyságrendekkel barátságosabb látványt nyújthatott. A zuhanyzás egyrészt másfél percig hatott, másrészt (és ilyen még sosem fordult elő egy fesztiválon) meleg víz csordogált belőle. Életemben talán még soha ennyire nem vágytam a hideg vízre… De a kötelesség letudva, beszámoló megírásához néhány whiskey-kóla elfogyasztása után úgy éreztük, a hangulat olyannyira kellemesen megalapozott, hogy baj már nem történhet és túléljük a napot legalább Shell Beach-ig, akik mindig megkapják a legkorábbi időpontokat, most is kettőkor kezdtek. Csak néhányan aszalódtak a színpad előtt a tűző napon, mi is inkább az árnyékban pihegtünk, de a banda láthatóan leszarta, és nagyot zenéltek. Átbattyogtunk Fish!-re lötyögni egyet, ami így a Shell Beach-csel együtt nagyságrendekkel magasan verte a nap többi koncertjét, bár erről volt némi vitánk. Sokan voltak kíváncsiak az Ignite-ra, jó is volt a koncert, de nekem inkább semlegesek, az utánuk játszó Parkway Drive-ról meg elmentem aludni egy röpke órácskát, és ahogy kinéztem a sátorból később: a többiek titokban követtek. Hát, ennyire volt izgalmas a koncert. Rise Against-re értünk vissza az életbe. Én tök nem ismertem őket, de elég jól nyomták, igazából tetszett. Az éjszakába beleveszés közepén benéztünk Wilkinsonra, amiről semmi emlékképem, ellentétben Fish! Krisztián Necc Partyjával, amire meg inkább ne emlékeznék. Nem véletlenül kapta a nevét. :) Ennek ellenére ha jól emlékszem többször visszanéztünk, egy cimborámat Krisztián hazazavarta, és valahogy sikerült reggelig táncolgatni ismét.

NOW_1159

Nagyjából három óra alvás után irány Sopron belvárosa: bármilyen hely ahol ételt adnak és légkondit. Semmi mást nem akartunk a világtól. Na, jó, én kértem még egy fagyit is mellé. Aztán a kutyaharapást szőrével elvet követve magunkba töltöttünk némi vodkát, és éppen Supernemre sikerült visszaérni, akik szintén minden évben megpályázzák a matinéidőpontokat, elég sikeresen. De nincs is jobb verőfényes napsütésben táncolni rá, imádtuk! Ekkor kezdett megtelni a fesztivál, érezhetően fullon pörgött minden, egyre több emberben botladoztunk és hamar híre ment, hogy kirakták a megtelt táblát, a fesztivál történetében másodszor. Ezt ők 35.000 embernél húzták meg, de lehet, hogy egy kicsit lejjebb kellett volna. Kellemetlenül sokan voltak, ami érthető is, érkezett a fesztivál egyik legnagyobb húzóneve, az élő legenda: Motörhead. “We are Motörhead. We play rock and roll.” Valóban. Ezt csinálják, semmi többet, de ezt nagyon! Bár sosem hallgattam, azért engem is elkapott a nekik, és a hátuk mögött lévő éveknek járó tisztelet, és látva a körülöttem álló nagyjából 30.000 ember arcát, éreztem, miről is szól ez az egész. Arról nem is beszélve, hogy az énekes időn lesz 70 éves, és nála keményebb fickót csak egyszer láttam, tavaly az Akváriumban a 80. születésnapját ünnepelő John Mayall-t. Arcelhagyás…

voltpano2015

Jó ideje megy már a poénkodás Parov Stelar és bandájáról. Magyarország egy kies részén (avagy Zamárdihoz közel) van egy lakópark, ahol olyan, napjaink csillagai élnek, mint Parovék, de közvetlen szomszédjuk a Prodigy, közös kerítésük van Kosheenékkal, és nagy valószínűséggel bármikor átkopoghatnak Dub FX-hez, ha kifogyna a tej hirtelen, és újabban David Guetta is simán átugrik meglocsolni a virágokat, ha bármelyikük turnén lenne.
Itt ki is lyukadtunk az idei VOLT leggázabb szitujához. Jó, ha őszinte akarok lenni, minket is berángatott a kis electro swing dolog, és volt ott némi seggrázás, amit hangosan nem mernék kimondani, és már nem is tartom olyan izgalmasnak, mint pár éve, de ezzel még együtt lehetne élni. Ami utána jött, na azzal már kevésbé. Elhatároztam, hogy elkerülöm a nagyszínpadot, de meg sem említem Guetta nevét a beszámolóban, mert ugye a negatív reklám is reklám. Minden ellenérzésünk ellenére csak belenéztünk, a saját lelkiismeretünk megnyugtatására, hogy ha már valamit fikázunk, ismerjük meg. Nem az a leggázabb a történetben, hogy David Guetta az elektronikus zene McDonald’s-a (értsd: szar), hanem az, hogy ezen voltak a legtöbben, és mindenki odáig volt érte meg vissza, és őszintén szerettem volna bármi pozitívat vagy igazán kellemetlent felfedezni a színpadi látványban, avagy a zenében, nem volt. Meghülyítenek egy csomó embert ezzel a vállalhatatlan cuccal, és úgy dugják le a torkukon, hogy kérnek még. És ami még igazán gáz a történetben: ezért a kakiért annyi pénzt fizetett ki a fesztivál, amiből legalább 5 rendes, valamire való, igényes zenekart és DJ-t el lehetett volna hozni, akik (stílustól függetlenül!!) minőségi zenét játszanak.

NOW_1823

Utolsó napra ismét 3 óra alvás után tökéletesen kifacsarva ébredtünk. Rekkenő hőség, ismét, talán a legdurvábban. Fél háromkor Run Over Dogs, akik az irgalmatlan forróság ellenére is nyomták a RnR-t, valahogy mi is feléledtünk, ami nekik köszönhető! Később Zacher Gábor előadásán aludtunk egy sort, abban a reményben, hogy nem tart nekünk külön egyet másnap reggel. Ezután már csak céltalanul lézengtünk, benéztünk egy kicsit Nouvelle Vague-ra, amit nem szeretek annyira, de több energia volt bennük abban a 10 percben, amit láttam, mint az elmúlt három év Guetta-fellépésekben összesen. Gimis korunk nagy pörgéseinek mindig részese volt Fatboy Slim, aki felett már szintén eljárt az idő, de ha Lemmy 70 évesen oda tudja tenni magát, akkor a dagivékonysrácnak is menni fog, gondoltuk, és teljes izgalomban mentünk el a koncertre. Aztán egy idő után azon kaptuk magunkat, hogy jobban eldumálgatunk, minthogy a háttérben cicergő közepesen jó Fatboy számokra bulizzunk, így csak becsülettel végigálltuk, de mély nyomot nem hagyott. Péterfy Bori koncertje után pedig megint csak megcsúszott az este, még egy utolsó bulizás, aztán vége, újabb tűző nap, sátorbontás, kutyagolás a melegben, és hasonló szépségek. A kempinggel amúgy sem voltunk barátságban a cikk elején leírtak miatt, de nem gondoltuk, hogy ezt utolsó reggel még meg tudják fejelni valamivel. Barátnőm csak két estére jött 2 napijeggyel, plusz ugye a kempingjeggyel, de mivel már elmúlt reggel nyolc, nem engedték keresztül a fesztiválterületen, amit amúgy már erősen bontottak szét, hanem laza fél óra alatt kerülhettük meg az egészet. Ja, és mindez olyan mértékű tapló hanghordozással dörgölték az orrunk alá, amitől kinyílt az összes bicska a zsebünkben. Itt megint eszembe is jutott az alig két hete volt Fishing on Orfű, ahol épp azt emlegettem, mennyire elképesztően kedvesek az ott dolgozók ÉS a szekusok is, és itt eszembe is jutottak, hálával és barátsággal gondoltam rájuk minden egyes ki-be mászkáláskor!

NOW_1909

Visszatekintve azt hiszem, ezt a fesztivált a barátok mentették meg, volt belőlük sok. Jóval több, mint jó koncertből. Alapvetően imádom a VOLTot, de évről évre egyre több kellemetlenkedés történik, ami miatt lassan át kell majd gondolnom, hogy akarom-e ezt egyáltalán. Pedig, minden évben kell egy hét Sopron!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Árnyékban – VOLT 2015, 1. nap
Kék homár és felfedezőutak a tengerektől az Andokig – Fran Palermo kritika
Lopakodó lelkek a hajón: Bin-Jip – Heavy lemezbemutató @ A38, 2015.02.20.
Bin-Jip – Dinner With a DemonNapon – VOLT 2015, 2. nap
Napon – VOLT 2015, 2. nap
Tömegben – VOLT 2015, 3. nap
John Mayall 80th Anniversary tour @ Akvárium, 2014.04.14.
Féregjárat, napfelkelte, szabadság! – Fishing on Orfű 2015

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu