Archív

Közel 20 éve, 1998-ban jelent meg Manu Chao első lemeze, a Clandestino, amivel beírta magát a könnyűzene nagykönyvébe. Túl négy nagylemezen, idén ötödik (ha a Gólyások remek prankjét is számításba vesszük hatodik) alkalommal játszott Magyarországon tegnap este a Budapest Parkban, közel teltház előtt, a Chami Cool & La Fama Jam és a Copy Con társaságában.

Kezdetnek egy jó Chami Cool & La Fama Jam. Nem az a pörgés, mint amit a főzenekar okozott, de ennél hangulatosabb, álmosan forró barcelonai estéket idéző bandát hasonló stílusban nem sokszor hallottam. Angyali srácok, akiknek a zenéjére még betépni sem kell, hogy boldogan végigvigyorogjuk.

NOW_2576

Kellemesen rövid átállás, és színpadra lépett Pintér “Copy Con” Gábor és zenekara. Utoljára még a régi ZP-ben láthattam őket (a sötét 2000-es évek végén), és bár előtte szerettem őket, akkor nem volt olyan megható, hogy a későbbiekben komolyabban kövessem pályafutásukat. Hejj, de most! Rájöttem, kár volt kihagyni az eddigi koncerteket, ennek az embernek a hangja önmagában melengeti a szívet, és járatja a lábat. Kiváló adottságú zenészei az élményt kétszerezik, míg a színpad előtti tömeg a tüdőkapacitását felezi, együtténeklős mosolymassza lesz belőlük.

NOW_2659

José-Manuel Thomas Arthur Chao. Szép hosszú név, gondolom nem véletlenül rövidítette Manu Chaora, mégis csak könnyebb megjegyezni. A basszista Gambeat törött lábbal is színpadra… ült, de megtáncoltatták a népet helyette is. Annyira érezhető a baszk vér, hogy ha hátat fordítottam, mintha csak életem jobbféle Ska-P koncertjeire kerültem volna vissza. A majdnem teltház nem vicc, aki egyszer előre ment, hátra már nem nagyon került, de miért is tette volna? És akkor, jöjjenek a képek:

NOW_2986

fotó, szavak: Zsiga Pál

Kapcsolódó:
Ha szeretitek Manu Chao-t, olvassatok az Ocho Macho-ról is!

Megosztom.

Comments are closed.