Archív

Borzalmasan izgalmas és különleges EP került hozzánk néhány napja. Elsőre talán úgy tűnhet, nem stílusba vágó, de valójában nagyon is. Olyan tűz ég benne, ami felperzsel. Először csak a címadó dalt hallottam, de az rendesen beszippantott. Szóval, itt a Meszecsinka új kislemeze, az Ai – hallgassuk meg!

A Meszecsinka zenekart 2009-ben alapították a Fókatelep tagjai, Oláh Annamari és Biljarszki Emil, a név bolgár szó, jelentése: kis hold. Népzenei feldolgozások mellett már a kezdetektől játszottak saját dalokat, majd 2010-ben megjelent egy hatszámos demójuk. Az ország több pontján koncerteztek, és jó néhány külföldi turné mellé olyan fesztiválokon is felléptek,mint a Művészetek Völgye, a SZIN, a Mesterségek Ünnepe, vagy éppen a Szegedi Várjátékok. 2011-ben megnyerték a Folkbeats tehetségkutató első díját, ami egy amerikai turné volt. 2012-ben jelent meg első nagylemezük. Tavaly egy orosz turnét követően Csepeli Eszter forgatott nekik egy nagyon szép klipet a Kinyílok c. dalhoz, akinek abban az évben egy filmje a Cannes Filmfesztivál hivatalos válogatásában is szerepelt. Nézzétek meg lejjebb.

Elég ritkán kerülök kapcsolatba bárminemű folkzenével, és kicsit ódzkodom is tőle, de amikor meghallgattam az EP címadó Ai-t, egy egészen különös hangulatba csöppentem. Számomra érthetetlen nyelv, keleties hangzás, és a maga közel 10 percével tüzesen ölel körül, de ami igazán megfogott benne, az nemcsak a hangulat, hanem a benne lévő lüktető érzelmek, és valahol ott érzem benne a “rock and rollt”, azt a fajta dögöt, amit stílustól függetlenül minden zenében keresek. Épp ebben a dalban (és a második, Dunna alatt címűben) vendéggitározik az örmény Karen Arutyunyan, akit a Deti Picassoból és a Wattican Punk Balletből ismerhetünk.

De ugorjunk vissza a kislemez elejére, amit a Réten c. dal indít, és ahogy az ezt követő Dunna alatt és Gyerekjáték c. számokban, ebben is magyar szöveget hallhatunk. Bevallom nekem ez egy kicsit idegen, mert értem és figyelek is a szövegre, és a szövegvilág erősen távol áll az én hétköznapokban urbanista világomtól, nem volt könnyű azonosulni vele. Viszont amint elkezdtem úgy gondolni az énekre, mint hangszerre és nem szövegközvetítő eszközre, ezek a dalok is tetszeni kezdtek. Törökös, bolgár, szláv hangzások keverednek a dalokban, és a Dunna alatt-ban egy funkos-rockos gitár is befigyel, ami kifejezetten tetszett. Többszöri hallgatás után is úgy éreztem, hogy betalált főleg a két dal, amiben Arutyunyan gitározik, remek sound-ot talált el! Hallgassátok meg ti is!

Tagok:
Oláh Annamari – ének, gitár, billentyűk
Biljarszki Emil – gitár,billentyűk
Krolikowski Dávid – ütőhangszerek
Vajdovich Árpád – nagybőgő, basszusgitár

Décsy Eszter

Kapcsolódó:
Legyen még! – Wattican Punk Ballet és Jazzékiel lemezbemutató @ RoHAM, 2015.04.18.
Régi házak, kis koncertek, nagy lemezek – Record Store Day 2015
That’s All FOLKSZ! – FOLKSZ interjú

A borító alapja az orosz Marina Boyko festménye

Megosztom.

Comments are closed.